Jöhet a negyeddöntő és Dél-Korea!

A görögök ellepték a Faliro-sportpavilont, most először telt meg nagyjából az impozáns tengerparti létesítmény (ez 6300 nézőt jelent), de ehhez az kellett, hogy a csarnok két hazai gárdája, a görögök és magyarok csapjanak össze. Előbbieknél értelemszerű a hazai jelző, utóbbiaknál pedig a - mondjuk - veszprémi vagy dunaújvárosi katlant idéző hangulatot varázsoló drukkerek miatt használandó. Az előző napi magyar-brazil női meccsen amúgy görög szurkolók is a magyar táborban tomboltak, erre most értelemszerűen nem került sor.

Skaliczki László tanítványai azért valószínűleg inkább a görög válogatottal foglalkoztak a mérkőzés előtt, amire szükség is volt, merthogy a szurkolók mellett a csapat is erős ellenfélnek tűnt. A franciákat hozzánk hasonlóan megszorították, s bár a németektől csúnyán kikaptak (18-28), a brazilokat nálunk könnyebben intézték el. Mivel ez volt az utolsó csoportmeccs, ez döntött arról is, hányadik helyen végzünk a csoportban. A mi találkozónk előtt a franciák legyőzték a németeket (27-22), így számunkra egy döntetlen is elég lett volna a roppant értékes második helyhez, amellyel a remek formában lévő spanyolokat elkerüljük, s helyettük Dél-Korea várt volna ránk Nem mindegy... Kézilabdában persze sokmindent lehet, csak szándékosan döntetlenre játszani nem, de a görög válogatott az eredményei és a szurkolói ellenére is verhető csapatnak tűnt.

Az elejétől kezdve nálnuk volt a kezdeményezés, 6-3-nál volt a legnagyobb különbségű előnyünk, s egyben ekkor jött egy mélypont. 7-6-ra fordítottak ekkor a görögök, zúgott is a "Hellász, Hellász!" kiáltás a csarnokban, de a mieink (mind a szurkolók, a mind a játékosok) keményen küzdöttek, s rövidesen újra a magyar válogatott irányította a mérkőzést. Támadásban azonban rendkívül idegesek voltak a fiúk, emiatt számos hiba becsúszott; hol Díaz rontott el gyönyörű labdaszerzés után ugyanolyan bután egy ziccert, mint a franciák ellen (verte is a födet mérgében), hol az amúgy jól teljesítő Pérez vagy Lendvay adta el a labdát, amelyből egyedül indulhattak meg kapunk felé a görögök. Végül döntetlennel, 12-12-vel zártuk a félidőt, bár a lelátón valamivel jobban álltak a hellének.

A második játékrészt is mi kezdtük jobban, bejöttek az átlövések, Pérez és Nagy László húzta a csapatot, Lendvay is remekelt, lépésről lépésre hagytuk ott az ellenfelet. "Játszik a csapat!" - hallatszott a kórus, amikor négyre, majd ötre nőtt az előny (20-15), ami a puszta tényen kívül, mármint hogy játszott a csapat, azt is jelentette, hogy a görögök nézőket sikerült elnémítani a Skaliczki-legénységnek. Kapaszkodtak a kék-fehérek, de csikorgott a német mester, Ulf Schevfert gépezete, s a kapuban Szathmári ekkor néhány nagyon fontos védéssel bizonytalanította el az "igazi" házigazdákat. Germán buzgósággal jöttek azonban előre, nyilvánvalóan nem voltak hajlandóak megtenni azt a szívességet, hogy feladják a meccset, de igazán közel kerülni sem tudtak.
Négygólos vezetésünknél Nagy Laci vét technikai hibát labdavezetés közben a félpályánál, amiből lekontráznak bennünket a görögök: hat játékosuk jöhet a két fős magyar falra. Szathmári tehetetlen. Nagy Laci gólját visszafújják, hetest viszont lőhetünk. Pérez azonban higgadt megoldást választ: bebombázza a jobb felsőbe a labdát. Végre…

Két perc a végéig, kettővel vezetünk, támadnak a görögök. Nem adják fel, valami isteni csodában bíznak. Ez egy gólhoz elég, megközelítenek háromra, átmenetileg, többre azonban nem futja.
A házigazdák védekezésben váltnak: kijönnek szoros emberfogásra. Skaliczki László szövetségi kapitány gyorsan ki is kéri az idejét. A kapitány keresztpasszokat kér, majd két embertől a két szélről gyors befutást, ez lehet az ellenszer, "ezt nem tudják lekövetni", mondja zárszóként a szakember. Nagy mindenesetre gólt szerez, Szathmári még véd egy nagyot. Végül a görög átlövő veszi célba zárszóként a kapu mögött helyezkedő magyar szurkolókat. Sikerült, igaz kísérletét a labdafogó háló meghiúsította.
Nehéz meccsen szerezte meg a győzelmet a férfi kézilabda-válogatott. Köszönhetően második félidei ébredésének, Nagy és Pérez átlövéseinek, Lendvay szemfülességének és kell-e külön említeni, soros kapusunk - ezúttal Szathmári - bravúrjainak.
Ja, és hogy ne csak a pályán győzzünk, végül a szerényebb létszámban felvonuló magyar szurkolótábor is verte a hazai drukkereket, mármint amúgy sportszerűen, hangerőben…


---- N ---- &