Cseh Laci: peches bajnok a vízben

Cseh Lászlótól pedig elvett két ezüstérmet. Mert immár kristálytisztán látszik, ha nincs a törés utáni kihagyás (műtét, négy nap kórház, majd újabb hat nap könnyített munka kőkemény tréning helyett), ma a magyar Cseh két ezüstéremmel fotózkodna az Olimpiai Úszóközpontban és az olimpiai faluban.
A műtét tökéletesen sikerült. Bár mindenki attól tartott, nem az összecsavarozott bokájával volt gond a görög fővárosban, fájdalmat nem érzett, a propeller működött.
Hanem az erővel.Turi György, Cseh edzője előre sejtette, hogy így lesz.
"A fizikai állóképességet úgy lehet megszerezni, ha a versenyző folyamatosan egyre nagyobb megterhelésnek van kitéve - magyarázza Turi, aki szintén nem jó emlékként fogja elraktározni Athént. - Egy felfelé ívelő vonalat képzeljen, amelynek a csúcspontján a tökéletes állóképesség van. Ezután következik a pihenés, amely kihozza a gyorsaságot, ugyanakkor az állóképesség is a legmagasabb szintű. Lacika esetében kettétört a felkészülés. A kihagyás miatt nem kaphatta meg a maximális terhelést. Pihent, mert a kényszerpihenő is pihenés, ezáltal gyors lett, viszont az állóképessége nem volt százszázalékos. Ez pedig ilyen szinten tizedeket, akár másodperceket is jelent. Négyszáz vegyesen 4:08.20-at terveztünk, akkor, amikor még nem tört el a bokája. Utólag azt mondom, Phelpset ezzel sem tudta volna legyőzni, de most Európa-csúccsal lehetne ezüstérmes. Kétszáz vegyesen ugyanez a helyzet. Hat századmásodperccel maradt el az ezüstéremtől. Ha nem kell kihagynia, ma ott is olimpiai második. Nehéz megemészteni, hogy ezzel szemben egy bronzérmet nyert Athénban. Sajnálom szegénykét, hiszen mindent megtett."
Kétségtelen, nehéz feldolgozni. Nehéz, hogy úgy lesz negyedik valaki, hogy közben a legendás Darnyi Tamás magyar csúcsát is alaposan megdönti. Mint 200 vegyesen. Nehéz úgy értékelni egy bronzérmet, hogy két éve csak arra készült, megszorítja, akár meg is lepi Michael Phelpset. Ô magában tudja, érzi, "benne volt" az eredmény.
Benne volt, egészen Balatonfűzfőig.
"Csalódott vagyok, úgy látszik, nekem a páros esztendők nem mennek - mondja Cseh. - Két éve, az ifi Európa-bajnokságon egy orosz fiú néhány századdal megelőzött a négyszáz vegyes döntőjében. Most meg ez a törés és annak a következményei. Nehéz, hiszen tényleg kiváló formában voltam, úgy éreztem, sokkal, de sokkal jobb vagyok, mint a tavalyi, barcelonai világbajnokságon. Úgy nyertem két aranyérmet májusban az Eb-n, hogy külön nem is készültünk rá. Az is megerősített, hogy akár még Phelps ellen is lehet esélyem, aki aztán tényleg külön kategóriát képvisel. De nem…"
Nagy klasszis. Más talán a törés után feladja. Olyat is láttunk már - például Athénban Risztov Évától -, hogy ha nincs éremesély, akkor inkább nem is erőlteti meg magát. Cseh megerőltette magát. Minden szinten. Négyszer indult, négyszer úszott döntőben. Az eredménysora ismert: 400 vegyesen harmadik lett, 200 vegyesen negyedik, 100 háton hatodik, és az utolsó napon a 4x100 méteres vegyes váltóval pedig hetedik. Világbajnoki ezüstérmesként, kétszeres Európa-bajnokként, Európa-rekorderként megtehette volna, hogy azt mondja a törés után: rendben, az aranyra úgysincs esélyem, inkább nem kérek a műtétből, a fémcsavarokból, rakják csak fel a gipszet, elleszek vele néhány hétig a Balatonnál.
Nem ezt az utat választotta.

"Volt már nehéz időszak az életemben, hiszen egyszer úgy kifordult a térdem - az is egy rossz mozdulat miatt -, hogy hónapokig edzeni sem tudtam. Felálltam belőle. Aztán még gyerekként volt egy olyan időszak, amikor az asztmám annyira eluralkodott, hogy kórházba kerültem. A kezelés után egy-két héttel mégis elindultam egy gyerekversenyen. Semmi erőm sem volt, de ott akartam lenni. Küzdeni akartam, nyerni. Dobogóra sem kerültem, de tisztán álltam a tükör elé. Most is így érzek. Az élet elvett tőlem valamit, de legalább elmondhatom magamról, nem rajtam múlt, én mindent, de tényleg mindent megtettem azért, hogy jó legyek Athénban."
És, hogy mi lesz ezután?
Egy biztos, egy keveset pihenni fog. Kiveszik a bokájából a csavarokat (akkor már biztosan nem lesz ott nyolc-tíz fotós, hiszen már nem annyira érdekes…), aztán kezdődik minden elölről. Alapozás, első makrociklus, aztán a második, majd végül a harmadik. A cél pedig immár a jövő évi, montreali világbajnokság. Mert célnak lennie kell. És az, hogy Kanadában olyan állapotban állhasson rajtkőre, hogy semmi, de tényleg semmi kérdőjel ne legyen. Úgy, mint tavaly, a barcelonai világbajnokságon. Ahol ő szerezte az egyik szenzációt azzal, hogy komoly versenyre késztette 400 vegyesen az Athénban hat aranyat nyerő Michael Phelpset.
"Természetesen most pihenni szeretnék, hiszen nemcsak fizikálisan, idegileg is elfáradtam. Sok erőmet felemészette az elmúlt időszak, az edzések, a törés, az azt követő időszak. Bármennyire is jólesett, elfáradtam abban is, hogy mindenki érdeklődött, állandóan nyilatkoznom kellett, és így kevesebb energiám maradt arra, hogy megpróbáljam azt, ami lehetetlennek tűnt, olyan állapotba kerülni, mint a törés előtt. Pihenni fogok, és aztán ismét elkezdem a munkát. Az élet nem áll meg, mostantól a világbajnokságra fogok koncentrálni."
És biztosak lehetünk benne: a világbajnokságon ismét azt a Cseh Lászlót láthatjuk majd, aki nem ismer lehetetlent. A négyszeres olimpiai bajnok Darnyi Tamás (akinek immár mindkét vegyesrekordját elvette, hitte volna ezt valaki három éve?) azt mondta róla: ő sem edzett anynyit, mint a fiatal spartacusos. Aki most egyetlen bronzéremmel távozhat a görög fővárosból. Több járt neki.
De biztosak lehetünk benne, amit az élet most elvett tőle, azt jövőre visszaadja.
Kamatostul… ---- A ---- K