Könnyed pólóedzés a kazahok ellen

A szurkolóink mindenesetre kiütéssel győztek, mert míg ők a megszokott létszámban képviseltették magukat, kazah drukkert nemigen találtunk az Olimpiai uszodában - egyetlen világoskék alapon sárga mintás zászlót lobogtattak a nézőtéren, s a volt szovjet tagköztársaság athéni delegációjának néhány tagja igyekezett csak buzdítani az övéiket. Gyakorlatilag úgy érezhette hát magát a magyar együttes, mintha csak a Margitszigeten ugrott volna vízbe. A várakozásnak megfelelően alakult az első negyed, az első öt támadásunkból három gól (Kásás, Kiss, Biros) és két kapufa született, ezekből az egyik érdekességét az adta, hogy ha bemegy, a pólóban nem túl gyakori öngól lett volna, Zsiliajev nyúlt bele szerencsétlenül egy hátrafelé igyekvő passzba. Hátul stabilan védekeztünk, Elke tudott csak egyszer kifogni a Szécsit jól helyettesítő Gergelyen.

Békésen csordogált tovább a második játékrész, talán kicsit túlságosan is nyugodtak voltak az elején a mieink, könnyelműen bántak a helyzetekkel, ám elég volt egy félperces összpontosítás, s máris 5-1 (illetve 1-5) állt az eredményjelzőn, ollézott is a "hazai", vagyis a magyar tábor (bár az eredményjelzőn ugye az látszott, hogy hivatalosan a magukat az Ázsia-bajnokként kvalifikáló kazahok voltak a pályaválasztók). "Várd ki, a szélre!" - jött az utasítás a kispadról az egyik támadásnál Várinak, jelezve, hogy a legfontosabb feladat most a kombinációk megfelelő gyakorlása, amihez az ellenfél remek edzőpartnernek bizonyult. Gergelynek továbbra sem lehetett gólt lőni, talán mert nem Madaras próbálkozott, akinek találataival 7-1-gyel fordultunk félidőben.

Eddig mindig megúszták tíz kapott gól alatt a kazahok (az oroszoktól 5-2-re, az amerikaiaktól 9-6-ra, a szerbektől 9-5-re kaptak ki), ami gyorsan veszélybe került, miután az eslő két támadásunk azonnal két gólt hozott, aztán egy lefordulásból jött is a tizedik, méghozzá igen megalázó módon: már a megúszó Kásás is belőhette volna, ő a mögötte érkező Fodornak passzolt, aki körbenézett, nem jöne még valaki, de a társak megbíztak bennük, nem mentek velük, így Fodor kijött derékig a vízből, megvárta, amíg szegény szerencsétlen Svedov elsüllyed, és a bal alsóba pöttyintett. Így már végképp nem volt idegeskednivalója senkinek, a magyar közönség önfeledten hullámzott, s sportszerűségüket jól mutatja, hogy a kazah Szevosztyanovot is megtapsolták, amikor előnyből lőtt egy szép felső sarkos gólt. Azért az már nem tetszett, hogy rögtön utána Zsiliajev is betalált, mindenesetre 11-3-mal vágtunk neki az utolsó hét percnek.

Könnyed mérkőzés volt, amely kiválóan megfelelt arra, hogy játékos, edző és néző egyaránt lazítson egy kicsit az első három meccs feszültsége után. Figyelembe véve mindenesetre azt, hogy a kazahok mennyire nehezítették meg eddigi ellenfeleik dolgát, újabb bizonyítékot kaptunk arra, amit már amúgy is tudtunk: nincsen erősebb csapat a magyarnál.

---- Kemény Dénes: "Az elején egy kicsit kapkodtunk, de aztán elkaptuk a fonalat, és így végül reális különbség alakult ki. Nagyon egyben voltunk, de egy kora reggeli meccs sohasem könnyű, s annak nagyon örülök, hogy ennyivel tudtuk megverni azt a kazah csapatot, amely három-négy gólnál többel még nem kapott ki." "Hogy hogyan készülünk az oroszok elleni utolsó csoportmeccsre? Elmegyünk moziba, színházba, állatkertbe, vidámparkba, s talán még Pestre is hazaugrunk" - tette hozzá mosolyogva a szövetségi kapitány.

Madaras Norbert: "Azt hiszem, jól csináltuk, hogy komolyan vettük a kazahokat, és meghajtottuk az elejét. Félidőben, 7-1-nél úgy éreztem, mintha fel is adták volna, de lehet, hogy egyszerűen elfáradtak a végére. A két gólom közül az elsőnél egy megúszás után én maradtam egyedül kapáshelyzetben, Fodor Rajmitól jól kaptam a labdát és bement. A másodiknál zóna ellen széthúztuk őket és kapásból átlőttem. Úgy érzem, jól ment a játék. A nap hátralévő részében szabadok vagyunk, edzés nincs. Most indulunk közösen ebédelni, aztán délután tévén nézzük a többi meccset a csoportunkban."

Gergely István: "Nagyon jó érzés volt végre a kapuban, gyakorlatilag három éve, amikor a fukuokai vb-n először beszéltem Dénessel a honosításról, arra készülök, hogy a magyar válogatottban szerepelhessek az olimpián. Rengetegen dolgoztak azért, hogy ez sikerülhessen, s én is mindent megtettem, hogy bekerüljek a csapatba. Picit izgultam az elején, nehogy így kora reggel dekoncentráltak legyünk, s meglepjenek minket a kazahok, akiknek már nem volt veszítenivalójuk. Nagyon jól működött azonban a védelem, odafigyeltünk, s így nekem is könnyebb dolgom volt, úgy érzem, jól is ment a védés."

Biros Péter: "Nem vettük könnyedén a meccset, nagyon koncentráltan játszottunk, s végre a helyzeteink legnagyobb részét ennek köszönhetően be is lőttük. A védekezés is jól ment, bár becsúszott egy-két hiba, ebből kaptuk a gólokat. Azért is tudtuk mi ennyire megverni a kazahokat, mert a negyedik meccsükre elfáradtak testben és fejben, ha az elején játszunk velük, nehezebb lett volna."

Kiss Gergely: "Komolyan álltunk hozzá a mérkőzéshez, ez főleg az elején volt fontos, s amikor a második negyed után már 7-1 volt, akkor Dénes is bátrabban cserélgethetett, mindenki tudott sokat játszani. Igazság szerint már az első játékrészben lehetett volna hat-hét gólunk, de akkor kicsit még kapkodtunk. Az oroszok ellen mindenképpen nyerni akarunk, nem figyelünk arra, hogy ők esetleg ma kikapnak-e, s akkor segítenek-e nekünk."

Alekszandr Svedov, a kazhok kapusa: "Egyszerűen nem értem, mi történt a medencében, borzasztó volt. Egyszerűen nem volt csapatmunka, mindenki öncélúan játszott. ---- Szerencsére nem akartak mindenáron brillírozni
Nehéz szakmailag bármit is mondani, akkora volt a különbség a két csapat között. Amit mégis kiemelnék, az az, hogy sportszerűen játszottunk, amin azt értem, hogy nem álltunk le, nem becsültük le az ellenfelet, nem akartunk mindenáron brillírozni, hanem végig mentünk előre, katonásan tettük a dolgunkat, ahogy eddig is. Így volt jó, mert veszélyes lehet, ha szándékosan nem a tudásunk legjavát adjuk, hogy valaki félvállról veszi a meccset, valaki pedig hajt - ennek szétesés lehet a vége. Tisztában voltak ezzel a fiúk, és gondoskodtak a folytonosságról. A kazahokat is dicséret illeti, sportszerűen küzdöttek, vagyis nem akarták mindenáron, akár túlzott durvasággal megmutatni, hogy partiban lehetnek velünk.

Kósz Zoltán (olimpiai és Európa-bajnok)