Országimázs az athéni lelátón

"Mindenképpen valami különlegességet szerettünk volna kitalálni, elvégre ez mégiscsak egy olimpia - mondták a Budapestről érkezett tízfős csoport tagjai. - Mivel leginkább talán ez a csikós-parasztos, bőgatyás népviselet jut mindenkinek eszébe a magyarokról, e mellett döntöttünk. Nagyon sokan megállítanak bennünket az utcán, fényképezkednek velünk, s ami igazán jó: mindenki megkérdezi, honnan jöttünk, és sokan megígérik, hogy egyszer eljönnek majd Magyarországra. Mi vagyunk az athéni országimázs-központ" - teszik hozzá nevetve. Kérdésünkre, hogy nem túl meleg-e ez a viselet a görög forróságban, buzgón rázzák a fejüket.

"Nagyon bő, kényelmes ez a ruha, átfúj rajta a szél, még jobb is, mintha más lenne rajtunk" - mondják, s a társaság egyik hölgytagja megmutatja, őrajta bizony még alsószoknya is van, hogy igazán autentikus legyen a viselet.
S hogy nemcsak öltözékükben mutatják a magyar hagyományokat, azt jelzi, hogy a magyar-brazil férfi kézilabdameccsen rögtönzött népdalelőadást tartottak a mellettük helyet foglaló Radulovics Bojanáéknak, míg szálláshelyükön, a magyar turistáknak telepített sátortáborban táncházat is szerveznek. Ott legalább bevethetik az igazi kecskebőrből készült dudájukat, melyet a biztonsági őrök nem engednek be a meccsekre. "A villamoson, buszon mindig zenélünk vele, remek a hangulat, de a kapunál tovább nem vihetjük. Egyszer még a kereplőnket is elvették, de azt általában be tudjuk hozni. Dobot sem használhatunk, igaz, a miénket el is hagytuk az egyik taxiban..." S hogy hangkeltő eszközök nélkül mivel zajoskodnak a meccseken? "Nincs más, mint a lelátó fém alját ütni, az jó hangosan szól. Ha a rendezőknek jobb, hogy »szétverjük« a csarnokot, akkor nekünk mindegy..." Tegyük hozzá, ebben nagy segítségükre van egyik társuk mankója, melyet egy autóbaleset miatt kell használnia, de kiváló "dobbantóeszközként" is szolgál.

"Mi csináljuk hangulatot mindenhol, ha mi elkezdjük, az egész magyar tábor tombol. Igaz, hangunk már nem nagyon van..." No, ezt tanúsíthatjuk. "Főleg kézilabdán és vízilabdán vagyunk, megyünk majd kajak-kenura is, de nyilván máshova is benézünk."

Persze nem ők az egyetlen magyar szurkolói csoport, amely feltűnést kelt a helyszíneken - egy tapolcai fiatalokból álló társaságot az egész ország szemügyre vehetett, amint éppen a vívócsapat tagjaival együtt Nagy Tímeát dobálták a levegőbe másodpercekkel az aranyérem megszerzése után. "Elvileg oda persze nem mehettünk volna, de előző nap kint voltunk a kardozó Nemcsik Zsolt döntőjén is, és láttuk, hogy az olaszok berohantak Montanóhoz - mesélték. - Titi asszójánál már ugrásra készen vártunk a kordonnál, és amikor nyert, vagy tízen egyszerűen átrontottuk, a rendezők nem tudtak mit kezdeni velünk." A "dobálozó" fiatalokkal mellesleg az országúti kerékpár időfutamon találkoztunk, szeptemberig elejéig Athénban maradnak. "Igyekszünk sokfelé elmenni, de a vízilabda-csoportmeccseket kihagyjuk, mert ott drágák a jegyek, inkább csak a helyosztókra majd megyünk ki."