Ausztrália, kanyar, Magyarország

Olimpiai falu. A müncheni olimpia óta nem csupán szállás, veszélyforrás is. Mint ismeretes, Münchenben izraeli sportolók estek áldozatul a terrortámadásnak. És a támadástól Athénban is tartanak. Ennek jeleként annyit: az olimpiai faluba csak a legszigorúbb vizsgálat után teheti be a lábát földi halandó. Rendőrök, detektoros kapu, miegymás. Újságíró pedig csak különleges engedéllyel. Mi megkaptuk.
Tehát Athén, olimpiai falu, ott is a bejárat, az 1-es busz megállója (igen, menetrend szerinti buszok hozzák-viszik a sportolókat). A megállóban a Cook-szigetekről származó idősebb hölgyek keltenek feltűnést, mindegyikük fején egy-egy virágkoszorú ékeskedik. Aztán a busz is megjön valahára, az ember pedig rögvest otthon érzi magát. Mint a 7-es busz a Blaha Lujza téren hétköznap, csúcsidőben. Képtelenség rá felférni. Aztán a következőre sikerül, a négy kapaszkodón ötféle náció osztozik, nigériai, japán, ukrán, tanzániai és magyar. A busz tömött, de legalább elmondhatja magáról az ember, hogy együtt buszozott például Jana Klocskovával, az ukránok olimpiai bajnok úszójával. Ô a második megállónál (az ukrán olimpiai szállásnál) leszáll, mi viszont még maradunk. Az egyenházakat csak a zászlóerdő különbözteti meg. Itt laknak a japánok, ott a hollandok (róluk később), amott az olaszok. Aztán még egy kanyar és az ausztrálok és argentinok házai mellett a magyarok szállását is megpillantjuk. Pontosabban a szállásokat, hiszen több négyszintes házat is birtokol a magyar ötkarikás együttes.



Amikor mi jövünk, a női kézilabda-válogatott éppen megy (edzésre), ám semmi vész, hiszen az ökölvívók érkeznek. Ôk arra is vállalkoznak, hogy megmutassák a szobáikat. Ha optimisták vagyunk, azt mondjuk, a célnak megfelel (ágy, asztal, szekrény, fehér falak), ám kissé hangulattalan az egész. Ahogy Kovács Kokó fogalmazott - ő Szántó Imre szövetségi kapitány ringsegédjeként tevékenykedik majd Athénban -, azért egy-két képet igazán felakaszthattak volna a falra. A sietség nyomait az olimpiai falu lakásain is felfedezni, malterdarabok a fürdőszobában, festéknyomok a padlón. Balzsay Károly idegenvezetése mellett a fürdőszobát is megnézhetjük (igen, a célnak megfelel), de már mennünk is kell, hiszen kezdődik a csendespihenő.

A falu körülményeihez amúgy a hollandok alkalmazkodtak a legjobban, az első győzelmet mindenképpen ők könyvelhetik el. A tulipánosok ugyanis minden versenyzőnek egy kényelmes kerékpárt hozattak. Az angolok sem a buszmenetrendet böngészik, ők kis elektromos autókkal közlekednek a faluban. A többiek busszal vagy éppen gyalog. A faluban amúgy minden megtalálható, amire szükség lehet. Éttermek, fodrász, virágbolt (!), könyvtár, nem mellékesen pedig egy óriási játékterem is. Bedák Pál, az ökölvívó-válogatott titkos favoritja (a legkisebb lesz a legnagyobb?) sem hagyhatta ki, playstationnel szórakoztatta magát. "Bokszprogram nem volt, így valamilyen atlétikai játékkal szórakoztam. Bevallom, nem sok sikerrel" - mondta.
Sebaj, szórakozzon inkább a ringben - a riválisokkal… ---- Szerda kora délután, helyi idő szerint 13 óra 5 perc.
A tűző nap okozta meleget csak enyhíteni tudja az athéni olimpiai falu nemzetközi zónájában felállított sátortető: a szerencsésebbek bebocsátást nyernek alá - ott vannak például Szántó Imre vezérletével az ökölvívók -, a többiek a napon aszalódnak. Az öt zászlórúd egyikén már leng a litván zászló, a himnuszuk éppen most fejeződött be. Ioannisz Manosz, a falu polgármestere lép a dobogóra, s azonmód Molnár Zoltán, a magyar olimpiai csapat vezetőjét kéri maga mellé. Kézfogás, apró ajándék, majd…
"Kérem, hallgassuk meg Magyarország nemzeti himnuszát!" - mondja Manosz úr, mire minden tekintet a második zászlórúd felé szegeződik: az általunk oly anynyira szeretett piros-fehér-zöld színű lobogó a Himnusz hangjaira mind magasabbra kúszik felfelé.
Szerda kora délután, helyi idő szerint 13 óra 10 perc.
A falu polgármestere a szaúdi csapat első emberét kéreti, az ő zászlajukat is felvonják, a himnuszuk is elhangzik, majd a szlovén és a tanzán küldöttség válik immár hivatalosan a falu lakójává. Nem volt hosszú, de nem is efféle protokollesemények miatt figyel a görög fővárosra az egész világ: ezek a pillanatok elsősorban a gesztusról szólnak, arról, hogy legalább egyszer minden ország zászlaját felhúzzák, és minden ország himnuszát eljátsszák itt Athénban, de azért engedtessék meg annyi szubjektivitás, hogy a magyar csapat esetében ne az "egyszer"-re, hanem a "legalább"-ra helyezzük a hangsúlyt.
Már csak azért is, mert az elkövetkezendők még ennél is meghatóbbak lesznek… ---- Mint minden olimpia előtt, ezúttal is a megnyitó várható meglepetései foglalkoztatják leginkább a nemzetközi sajtót. Éppen ezért volt rendkívül csábító az a szerda délelőttre meghirdetett sajtótájékoztató, amelynek előzetesen tervezett témája éppen ez volt: háttérinformációk a megnyitóról. Nos, Zsanna Angelopulosz-Daszkalaki, a szervezőbizottság elnöke nem okozott "csalódást": semmiféle hadititkot nem árult el. Beszélt arról, hogy az ötkarikás játékok történetében egyedülálló módon a görög emberek nagy családként segítették egymást, hogy pénteken minden gond nélkül megkezdődhessen az olimpia, elmondta azt is, hogy az előzetesen olyannyira rettegett közlekedéssel - számításaik szerint naponta körülbelül egymillió ember veszi majd igénybe az athéni tömegközlekedést - sem lehet semmi gond, ám a megnyitóról alig-alig volt hajlandó elárulni valamit. Mindössze azt sikerült kiszedni belőle, hogy különleges programmal készülnek (naná…), és hogy Görögország történetét kísérik majd végig (teljesen kézenfekvő…) az ókori olimpiáktól napjainkig. A többi legyen meglepetés.
Nos, így kell egy sajtótájékoztatót tartani - a semmiről…

Nikosz ahol tud, segít

Ha nem lenne olimpia, a török-görög határnál állomásozna. De van, így Nikosz három hétre eltávozást kapott a katonaságnál, hiszen ő a magyar csapat egyik segítője az olimpiai faluban. Nikosz ugyanis nagy érték, hiszen ha nem is tökéletesen, de beszél magyarul. Beszél, hiszen négy évig Budapesten járt az állatorvosi egyetemre. Mint kiderült, több önkéntes nyelvtanára is akadt a magyar fővárosban (igen, lányok…), ő pedig annyira megkedvelte a magyarokat, hogy amikor hírét vette, hogy önkénteseket toboroznak a küldöttségek mellé, azonnal jelentkezett. "Ha egy görög fiú magyarul tud, mindig egy lány van a háttérben. Velem is ez történt. Csendben mondom, a magyar olimpiai csapatban is sok csinos lányt láttam már" - mondta Nikosz, aki a magyar lányok szerelmese lett, viszont a magyar konyha nem lett a kedvence. Senki sem lehet tökéletes.