Elkezdődött a nagy kaland

Két és fél óra múlva kezdődik csak a hivatalos szezonnyitó hazai barátságos mérkőzés, a Feyenoord-Fulham összecsapás, de már menni kell. Vasárnap van? Istenem - meccs is van, az pedig mindennél fontosabb. Fel kell újítani a nyáron elavult ruhatárat, elvégre 13 év után már nem a Stad Rotterdam Verzekering hirdetése dívik a mezen, hanem az anyacégé, a Fortisé, és mégiscsak "égő", ha az idényt nem a megfelelő szerelésben kezdi az ember.

Van Basten kapitány is feltűnt a színen

A kezdés előtt két órával már vagy tízezren vannak a stadionban, illetve a környékén, a kezdésre öszszejönnek 35-40 ezren, befut a kimérten elegáns, mindenkivel barátságos Marco van Basten szövetségi kapitány is, ezekből is lemérhető, mekkora jelentősége volt a találkozónak.
Nincs mese, a Feyenoordnak az idén villantania kell. A szponzorcsere, a nyári igazolások, a kulcsemberek megtartása mind-mind azt jelzik, nagy dobásra készülnek a kikötővárosban.
És ebben kulcsszerepet szánnak Babos Gábornak. Az évek óta csábított kapus végre magára öltötte a Feyenoord szerelését (megtette volna ezt már korábban is, de a NAC Breda a mai piaci viszonyok között irreálisan magas árat kért érte), és egy igazi nagycsapatban is megpróbálhatja bebizonyítani, hogy a magyar kapusokat semmiképpen sem szabad leírni.
A fogadtatásra mindenesetre nem lehetett panasza, mert miután a rotterdami publikum múltbeli érdemeire való tekintettel (hiába, itt nem bocsátják meg, ha valaki a rivális Ajaxban védett) kifütyülte a Fulham hálóőrét, Edwin van der Sart, elkezdte a röviddel a rögtönzött koncert után az öltözőből előbukkanó Babost éltetni. Ha az ütemes "Bábos, Bábos"-buzdítás nem lett volna elég, felpillanthatott a nézőtérre, és gyakorlatilag vele szemben láthatott egy piros-fehér-zöld lobogót. Bredában mindez már megszokott látvány volt, Rotterdamban pedig alighanem ez jelentette a kezdetet.
A magyar kapus a helyi B-közép előtt melegített be, minden mozdulatát árgus szemek kísérték, és már ekkor is tapsot kapott, ha egy-egy beadás után lehúzta a labdát, vagy ártalmatlanította kollégája, Patrick Lodewijks bemelegítő lövéseit. ---- Az igazi fesztivál azonban a bevonulással kezdődött. A hangulatot nem könnyű visszaadni, mindenesetre arról meggyőzött minket, errefelé tényleg egyfajta vallás a labdarúgás. A Feyenoord-induló amolyan ráhangolás volt - naná, hogy a szövegíró többször is megemlítette, ki lesz a bajnok -, de erre még nem bukkantak elő a főszereplők. Ezt követően viszont felhangzott a klasszikus bevonulási induló, a semmiből elkezdett emelkedni a bevonulókapu, és a közönség frenetikus buzdítása közepette megjöttek a csapatok is. Babos szokásához híven utolsó előttiként érkezett, a többi játékoshoz hasonlóan ő is kézen fogva vezetett egy ifjú Feyenoord-drukkert, akivel kedélyesen elbeszélgetett. Az utánpótlás-nevelést nem lehet elég korán elkezdeni…
Elméletileg ezzel véget ért volna a gálahangulat, de Dirk Kuyt úgy gondolta, kár lenne akár csak kicsit is rontani az atmoszférán, és rögvest a találkozó elején olyan parádés gólt emelt Van der Sar hálójába, hogy az nyugodtan bekerülhetne bármelyik év végi öszszefoglalóba. Persze, Babos sem panaszkodhatott az unalomra, előbb megnyúlva hárította Andy Cole ziccerét (utóbb kiderült, Haverkort bíró belefújt az akcióba), majd megkapta az első gólját a De Kuipban, köszönhetően mindenekelőtt a Feyenoord teljes jobb oldalának. A frissítő szünet után - a nagy melegre való tekintettel mindkét félidő derekán beiktattak két-két percet, csak hogy inni tudjanak a játékosok - pedig jött az első igazi Babos-bravúr: Collins John lőtt 15 méterről, ziccerből, a kapus pedig vetődés közben felnyúlva, bal kézzel szögletre terelte a labdát. Elismerő, egyúttal hitetlenkedő moraj volt a jutalma. "Ezt is meg lehet fogni?" - kérdezték a sajtóhelyen.

Még össze kell szokni a védelemmel

Az pedig, hogy a Feyenoord védelmen van még csiszolnivaló, a második játékrész elején, 2-1-es hazai vezetésnél (Kuyt korábban értékesített egy tizenegyest) beigazolódott: Loovens várta Paauwét, Paauwe a jó ég tudja, kit, Claus Jensen viszont a labdát, és az ő számítása jött be. Az ötösig mehetett, ráért onnan ziccerezni a vetődő Babos mellett.
A magyar kapusnak a későbbiekben már csak beadásokkal és visszagurított labdákkal kellett törődnie, ráért merengeni a De Graafschap elleni vasárnapi, tényleges szezonnyitón.

BARÁTSÁGOS MÉRKÔZÉS
Rotterdam: Feyenoord (holland)-Fulham (angol) 2-2 (Kuyt 9., 45. - a másodikat 11-esből, ill. Radzinksi 21., C. Jensen 49.) ---- A Feyenoord internetes oldalának készítői egyszer megpróbálták
közvélemény-kutatással eldönteni, mi volt a klub történetének legszebb pillanata. Hihető vagy sem, de nem született megnyugtató végeredmény.
Alábbi összeállításunkban a szóba jöhető eseményekből csemegézünk.

Célban a nép csapata (1924)
Az eredetileg Wilhelmina (a templom előtti téren futballoztak az ősatyák), 1914-től viszont Dél-Rotterdam munkásnegyede után Feyenoord névre keresztelt csapat 1924-ben ért fel először a csúcsra. Vagy ahogy a Feyenoordnál azóta is tartják: a munkások először verték meg az urakat.

Az Arsenal legyőzése (1938. május 8.)
Amatőrök kontra profik, avagy Feyenoord-Arsenal. 1937-ben még a profizmus, azaz az angol gárda diadalmaskodott, egy évvel később viszont a lelkesedés már a tudás fölé kerekedett. Az Ernst Happel mellett a másik rotterdami mágusnak tartott, magyar származású Dombi Richard remek taktikát fundált ki, támadásban nem hagyta kibontakozni az angolokat, miközben elöl Manus Vrauwdeunt egyszer betalált. Könnyű volt neki, a háza ablaka a klub egyik bölcsőjére, az Afrikaanderpleinre nézett.

Mesteri kilences (1956. április 2.)
Három mesterhármas egy mérkőzésen belül - szinte elképzelhetetlen produkció. Henk Schouten a Feyenoord-De Volewijckers (11-4) találkozón véghezvitte a szinte lehetetlent, sőt, ha a bíró nem szőrösszívű, és nem érvényteleníti - a beszámolók szerint "természetesen" jogtalanul - az utolsó találatát, akkor még elképesztőbb lett volna a produkció. Az eredményjelző akkoriban még nem tudta kiírni a kétszámjegyű eredményt, ezért "kölcsön kellett kérni" a salakmotorversenyeken használt piros számokat a pontos közléshez. Ráadásul Schouten csak azért lett center azon a meccsen, mert az első számú középcsatár, Cor van der Gijp sérültet jelentett.

A feleség kontaktlencséje (1964. november 29.)
A Feyenoord-Ajax párharc fogalom a holland labdarúgásban, ezért is kapja fel a fejét mindenki az olyan eredményekre, mint a 7-3 (1956, Daan den Blijker mesternégyesével), a 9-5 (1960, Henk Schouten mesternégyesével) vagy a 9-4 (1964, Hans Venneker mesterötösével). Ésszerű magyarázat egyikre sincs, félig-meddig elfogadható is legfeljebb az utóbbira: a leírások szerint az ajaxosok évekig azzal mentegették magukat, hogy kapusuk, Bertus Hoogerman nem a saját, hanem a felesége kontaktlencséjével a szemében állt a gólvonalra.

A BEK-győzelem (1970. május 6.)
Hiába volt már akkoriban világhírű a holland (klub)futball, az első számú európai kupasorozatban még egyetlen képviselője sem tudott révbe érni. Pedig addigra már bőven összeállt a nagy hármas, de az Ajax 1969-ben elbukott BEK-döntőjén kívül semmit sem tudott felmutatni. Aztán az 1969-70-es idényben
a Feyenoord nekiveselkedett, és meg sem állt a milánói döntőig. Ott a Celtic ellen a 117. percig 1-1-re állt, amikor Ove Kindvall a hálóba emelt, és még mai szemmel is elképesztő örömmámorba sodorta Rotterdamot. A hazatérő hősöket tízezrek várták a Zestienhoven-repülőtéren, a gép a tömeg miatt nem is tudott leszállni, és elindult Amszterdam felé. Erre a nép is… A gép közben visszafordult, leszállt, a játékosok buszba pattantak, de nem jutottak messzire. Mindenki őket akarta ünnepelni.