Az elmúlt vasárnap otthonából, Pécsről a fővárosba utazott húszéves paralimpiai aranyérmes úszónk, Pásztory Dóra, felvette formaruháját, majd máris autóba vágta magát, és Egerbe hajtott, ahol kéthetes edzését tartja a szeptemberi paralimpiára készülő úszóválogatott.
- Négy éve a csapat első aranyérmét szerezte. Most is van remény arra, hogy az első első legyen?- Igaz, hogy már az első versenynapon, vagyis szeptember tizenkilencedikén vízbe szállok, tehát ilyen alapon lenne rá esélyem. Ám most nem a kedvenccel, a Sydneyben aranyat hozó kétszáz vegyessel, hanem a száz pillangóval kezdek. Abban pedig "csak" bronzérmes voltam. - Milyen állapotban érzi magát alig több mint egy hónappal a rajt előtt?- Fáradt vagyok, de az erőt ad, hogy már nincs sok hátra. Már vágom a cetlit… No és az is feldob, hogy átvettük a formaruhákat.- Ha összehasonlítja a két paralimpia előtti időszakot…-… összehasonlíthatatlan! Négy éve senki sem ismert, úgy lettem bajnok. Most meg mindenki aranyat vár tőlem, és az ellenfelek is úgy néznek rám, hogy én vagyok az, akit le kell győzni. Most így kell megoldani a feladatot, és bízom benne, hogy sikerül megfelelnem a kihívásnak.