A már megszokott rangadó?

1988, Szöul:
Magyarország–Oroszország 8:8 (67:64-es találatarány)

1992, Barcelona:
FÁK–Magyarország 9:5 (60:42)

1996, Atlanta:
Oroszország–Magyarország 45:25


A vívás hívei tudják, hogy a fenti eredmények a férfi kardcsapatok olimpiai döntőjében születtek. A szakág 1908 óta íródó ötkarikás történetében 1988-ig 10 magyar és 4 szovjet aranyérem született. (E két válogatott mellett csak az olaszok lettek olimpiai bajnokok – négyszer is –, akik megnyerték az 1984-es olimpiát, amelyen bojkott miatt a másik két csapat nem vett részt). Szöul után a szovjetek utódai átvették az irányítást, Barcelonában és Atlantában is nyertek. Sydneyben ismét létrejött az örökrangadó, de nem az aranyéremért, hanem már a negyeddöntőben – ugyanis az egyéni versenyen mindkét csapat vívói a vártnál gyengébben szerepeltek, így a sors(olás) hamarabb összehozta az örök vetélytársakat.


2000, Sydney:
Oroszország–Magyarország 45:39
"Az oroszokkal szemben általában alul lehet maradni, volt már rá példa korábban is, ám ritkán vívott a két együttes a négy közé jutásért világversenyen, még ritkábban olimpián. Az pedig egészen ritka, hogy két ember – Ferjancsik és Nemcsik – remekeljen, már-már az elődöntőbe juttassa az egyéniben mélyen saját képességei alatt szereplő csapatot, míg a harmadik – Köves – terített betlivel álljon elő." (Nemzeti Sport, 2000. szeptember 25., részlet a sydneyi olimpia kardcsapatversenyének tudósításából.)


– Bár Athénhoz jóval közelebb állunk, mint Sydneyhez, mégis arra kérem, először az első olimpiájáról meséljen.
– Sydneybe nagyon jó formában érkeztünk, aztán az egyéni verseny mégis úgy alakult, hogy egy rövidzárlat miatt az első mérkőzésemet elvesztettem. Egy olyantól kaptam ki, akitől nem lett volna szabad – ismeri el ma is, négy év távlatából Nemcsik Zsolt. – Ez a vereség nagyon megviselt, ráadásul akkor még az egyéni eredmények alapján állították össze a csapatverseny sorsolását, és ott már a negyeddöntőben az oroszokkal hozott minket össze a sors, mert ők szintén betliztek egyéniben. Hiába vívtunk jól Domával (Ferjancsik Domonkos – a szerző), a harmadik ember nem remekelt.
– Közel álltak a szenzációhoz – aztán maradt az ötödik hely. Mikor tudta túltenni magát ezen a sikertelen olimpián?
– Bármennyire is fájt ez a szereplés, az élet ment tovább. Talán hihetetlen, de igazából csak az idén sikerült túllépnem az emlékeken. Azóta ugyanis nem vívtam akkori legyőzőmmel, a brit Williamsszel. Az idén márciusban, az előolimpián aztán találkoztunk. Bevallom, tartottam az asszótól, már csak azért is, mert kicsit megzavart a szokatlan rendezés, ugyanis a görögök mindent úgy csináltak, mint majd az olimpián, és ez eltért az évközi versenyektől. Ennek ellenére nyertem Williams ellen, sőt az érmem is csak egyetlen találaton múlt, úgyhogy most végre sikerült lezárnom a sydneyi olimpiát.
– Miben különbözik a négy évvel ezelőtti és a mostani Nemcsik Zsolt?
– Első olimpiámra úgy utaztam, hogy nem akartam elfogadni azt, amit mindenki mondott, vagyis hogy az olimpia teljesen más verseny. Aztán rádöbbentem, hogy tényleg más. Ezt már most is tapasztalom. Nagyobb a sajtó érdeklődése, olimpia évében még azok is foglalkoznak a vívással, akik egyébként nemigen. Egy olimpián az szerepel jól, aki képes függetleníteni magát a körülményektől.
– Ön képes erre?
– Nehezen, mert nemcsak a vívás érdekel, hanem a sport egésze, ezért mindig figyelem a híreket. Most azonban megpróbálok lazább lenni ezen a téren, hogy semmi se befolyásoljon.
– A tavalyi súlyos sérülése, több hónapos kihagyása mennyire hagyott nyomot önben?
– A sérülésem már a múlté. Igaz, azóta jobban vigyázok, többet nyújtok és lazítok, de a vívásomat nem befolyásolja. A világranglistán sem estem vissza, aminek nagyon örülök.
– Akár figyeli a külvilágot, akár nem, mindenki az oroszokat tartja a magyar csapat igazi ellenfelének.
– Igen, ez így van, ők az igazi ellenfeleink. Szerencsére most nem kerülhetünk velük össze már a negyeddöntőben, csupán a döntőben. Előfordult már, hogy az oroszok botlottak, például a kilencvennyolcas vébén, amikor a franciákkal vívtunk az aranyért, de a szakemberek szerint az orosz–magyar az igazi döntő. Persze ehhez mindkét csapatnak el kell jutnia odáig. Nekünk például le kell győznünk az amerikaiakat és a franciákat… ---- A papírforma magyar–orosz aranymeccset ígér
A világranglista a New York-i versennyel lezárult, és első két helyezettje ugyanaz, mint a sydneyi olimpián, vagyis Oroszország és Franciaország. Az, hogy a mieink a harmadik helyen állnak, azért jó, mert így kedvező ágra kerültek az olimpián. A nyolc között az amerikaiakkal kezdenek a fiúk, utána pedig a franciák következnek. Ennél rosszabb lenne, ha az oroszokkal vívnának, mint Sydneyben. Az amerikaiakat és a franciákat meg kell verni, nincs mese. És akkor a papírforma szerint megvalósulhat a magyar–orosz döntő, mint a tavalyi világbajnokságon. Az oroszok ugyanis a görögökkel kezdenek, majd az ukrán–olasz mérkőzés győztesével. No, ez is nagy csata lesz! A mieink az idén egyszer-egyszer kikaptak az amerikaiaktól és a franciáktól, viszont négy év után ismét sikerült megverniük az oroszokat. Az olimpia mezőnye kiegyenlített, bár az oroszok kiemelkednek, de ők sem verhetetlenek. Pozdnyakov klasszis, egymaga képes eldönteni egy mérkőzést, és most újra a régi a másik "nagy öreg", a nagyon mély gödörből kilábaló Sarikov is. Ketten is félelmetes ellenfelek, ám a kiegészítő emberek, Jakimenko és Gyacsenko sem lebecsülendők. Gyacsenko remek csapatember, ezt ellenünk mindig bebizonyítja. Mint mondtam, elvileg magyar– orosz döntő várható, és ha a magyar fiúk jó napot fognak ki… A franciáknál a Touya testvérek, Damien és Gael, valamint Pillet vív majd, az olaszoknál Tarantino, Montano és Pastore. Mind-mind remek vívó. Az ukránok valamivel halványabbak, náluk csak az egyéni világbajnok Lukasenko a jó, a másik két vívó verhető. Az amerikai és a kínai csapatról nem tudom elképzelni, hogy meglepetést szerezzen, "labdába rúgjon" Athénban.

Jánosi Zsuzsanna (csapatban világbajnok tőröző, a vívószövetség utánpótlás-igazgatója) ---- OROSZORSZÁG
Elég csak ránézni a Sydney óta eltelt időszak rangos viadalainak dobogósait felsoroló listára, egyértelmű, hogy mely válogatott az olimpiai aranyérem legnagyobb esélyese: a világversenyeken négy év óta veretlen Oroszország. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a szbornaja az 1992-es, az 1996-os és a 2000-es ötkarikás játékok győztese, nos, akkor előre oda lehet adni az aranyat az atlantai olimpián kétszer is a dobogó tetejére álló Sztanyiszlav Pozdnyakov vezette gárdának. A másik "rutinos róka", az atlantai egyéni ezüstérmes Szergej Sarikov kijött a hullámvölgyből, megint olyan jó, mint fénykorában. A július eleji Eb-n három versenyzőjük is a dobogón állt, és győztek csapatban is. Persze a sportban az a szép, hogy nincs előre lefutott verseny, a toronymagas esélyesnél is lehet jobb valaki. A magyar válogatottnak – négy év után – az idén már sikerült legyőznie az oroszokat…

OLASZORSZÁG
Luigi Tarantino, Aldo Montano, Gianpiero Pastore – félelmetes nevek. Ez az olasz kardcsapat. Nemcsak egyenként, csapatban is kemény ellenfelek – pedig nem mindig alkot több klasszis jó csapatot. Tarantino egyéni világbajnok volt, Montano tavaly állhatott fel a vb-dobogó harmadik fokára. Mindenre képesek a sikerért, olaszos temperamentumukkal igen gyakran "nagyjelenetet" adnak elő a páston. Ám az is előfordul, hogy a nagyjelenet nem az ellenfelet zökkenti ki a ritmusból – mint például a tavalyi vb-n, amikor a negyeddöntőben kikaptak a németektől. Athénban egy parázs mérkőzésben mindenképp részük lesz az itáliaiaknak, ugyanis az egyéni világbajnok Lukasenko vezette ukránokkal hozta össze őket a sorsolás.

FRANCIAORSZÁG
Az 1998-as világbajnokságon magyar– francia döntőt láthatott a közönség. Abból a csapatból a Touya testvérek, Damien és Gael Athénban is ott lesznek, mellettük Julien Pillet vív majd. Ismét összejöhet a magyar–francia összecsapás – igaz, most nem az aranyért, hanem az elődöntőben. Nem a "hazabeszélés" mondatja, de a mi csapatunk erősebb, úgyhogy a fiúknak hozniuk kell a franciák elleni győzelmet.


Az NS athéni tippje
1. Oroszország
2. Magyarország
3. Olaszország ---- 2000, Sydney, olimpia: 1. Oroszország, 2. Franciaország, 3. Németország, …5. Magyarország
2000, Funchal, Eb: 1. Oroszország, 2. Fehéroroszország, 3. Ukrajna, …6. Magyarország
2001, Koblenz, Eb: 1. Oroszország, 2. Franciaország, 3. Magyarország
2001, Nimes, vb: 1. Oroszország, 2. Magyarország, 3. Románia
2002, Moszkva, Eb: 1. Oroszország, 2. Olaszország, 3. Magyarország
2002, Lisszabon, vb: 1. Oroszország, 2. Olaszország, 3. Németország, …5. Magyarország
2003, Bourges, Eb: 1. Oroszország, 2. Olaszország, 3. Lengyelország, 4. Magyarország
2003, Havanna, vb: Oroszország, 2. Magyarország, 3. Ukrajna
2004, Koppenhága, Eb: 1. Oroszország, 2. Lengyelország, 3. Ukrajna, …7. Magyarország ---- (Helyszín: Helliniko olimpiai sportközpont, csarnok 2. A csapatversenyekben 8 ország együttese vesz részt – kivéve abban a fegyvernemben, ahol szabadkártyával a rendező is indít válogatottat –, a küzdelmek egyenes kiesésben zajlanak.)

Augusztus 19.
9.00–10.00: előselejtező (9 csapat esetén)
10.15–11.15: negyeddöntő
11.30–13.40: alsóházi mérkőzések
11.30–12.30: elődöntő
17.30–18.30: mérkőzés a 3. helyért
18.40–19.40: döntő
19.55–20.10: eredményhirdetés ---- SZELLÔ ISTVÁN, az RTL Klub szerkesztő-műsorvezetője: – A magyar fiúk olyan eredményeket szállítottak eddig, hogy az olimpián is bármire képesek lehetnek. Igaz, az orosz csapat nagyon erős, ha félig alszik, akkor is hülyére ver mindenkit. Viszont a tavalyi vébén a mieink drámai csatában majdnem megverték őket. Szóval csak az oroszok tudják megnehezíteni a fiúk dolgát, de a férfi kardban mindig is így volt. Mindenképpen dobogós helyre várom a fiúkat.

NAGY ORSOLYA Eb-bronzérmes, athéni résztvevő kardvívó: – A magyar férfi kardvívókra mindig jellemző volt a technikai tudás, és ma, amikor a nemzetközi mezőnyben inkább az erő dominál, a mieink továbbra is eredményesek tudnak lenni a technikával. Ferjancsik Doma az egyik legtechnikásabb vívó. Szeretek a fiúkkal edzeni, mert sokat tanulhatok tőlük. Vannak, akik ellenzik, hogy a lányok a fiúkkal gyakoroljanak, mert általában nagyon kikapunk, de szerintem nem szégyen a jobbtól kikapni, mert közben rengeteget fejlődök. Hogy mi lesz Athénban? A vívótudás alapján csak az oroszok lehetnek a mieink ellenfelei.

SOMLAI BÉLA mesteredző, a férfi kard szakágvezetője: – Sydney után új csapat alakult, amelynek csak a gerince, Ferjancsik és Nemcsik maradt meg. Az akkori "kiegészítő emberek", Lengyel és Fodor rengeteget fejlődtek, Lengyel az idén megnyerte az előolimpiát, és olyan erényei vannak, hogy az ellenfél nagyarányú vezetését is meg tudja fordítani. Mind a négy fiú nagyon jó vívó, és négy év után az idén ismét le tudták győzni az oroszokat. Mostanra eljutottak olyan szintre, hogy bárkit meg tudnak verni, igaz, a mezőny kiegyenlítettsége miatt egyre több olyan csapat is van, amelyiktől ki tudnak kapni. Ám ha kikapnak, annak nem a gyengébb képességük és vívótudásuk az oka, hanem az, hogy mentálisan maradnak alul. Éppen ezért az olimpia előtt a hitüket is erősíteni kell.

ERDEI PÉTER nemzetközi A-kategóriás versenybíró: – Ismerjük az olimpiai sorsolást, és e szerint – a papírforma és az idei eredmények alapján – magyar–orosz döntő lesz. A győzelem pedig a második, harmadik emberek teljesítményén múlik majd, és nem Ferjancsikén vagy Pozdnyakovén. Eddig ha megvertek minket az oroszok, a harmadik emberük "vert meg", Gyacsenko, Froszin. Athénban a kínaiak még nem szereznek meglepetést, de szerintem négy év múlva már igen. Versenybírói szemmel az orosz az egyik legsportszerűbb csapat. Akárcsak a magyar, amelynek én sosem vezethetek, de látom a mérkőzéseiket, így meg tudom ítélni a fiúkat. Még sosem hallottam egyetlen kollégától sem panaszt rájuk. A Tarantino vezette olaszok könnyen felkapják a vizet, különösen, ha nem megy nekik a vívás. A franciáknál egyénenként változik a helyzet, van, aki elfogadja a bíró ítéletét, más viszont vitatkozik.

NAVARRETE JÓZSEF csapatban olimpiai ezüstérmes és világbajnok kardvívó: – A magyar csapat fiatal, de már többször bizonyítottak a fiúk. Ferjancsik és Nemcsik már Sydneyben is ott volt, és nem rajtuk múlt a jobb szereplés. Athénban nagyon erős, kiegyensúlyozott lesz a mezőny, de tudás alapján a mieink igazi ellenfelei csak az oroszok lehetnek. Tavaly a világbajnokságon már csak egy tussal volt jobb az orosz gárda, az idén pedig már legyőzték Pozdnyakovékat a fiúk.