Otto gonosz mosolya

Ugyanúgy, mint a csapatai a nekik kijelölt célig. Most éppen a görög nemzeti tizenegy (vagy ahogy a német kapitány előszeretettel mondja: huszonhárom) az Európa-bajnokság döntőjéig. Hogy ez nem mindenkinek tetszik? Nem számít.
A döntőt megelőző utolsó lisszaboni sajtótájékoztatón természetesen megkapta a kérdést a "védekező stílusról". Ne haragudjon, pontosan mit ért ezen? – ment át támadásba. Hát a kevés szép támadás, a mindenhonnan érkező kritikák, a taktika teljes alárendelése a védekezésnek… "Emlékeznek még a nyitó mérkőzésre? Tudják, ki harcolta ki a tizenegyesünket? Szeitaridisz, a jobbhátvéd. Hozzá kell tennem valamit?" – íme, a megsemmisítő válasz és a Rehhagel-féle totális futball. Az Otto mester arcát szinte egész délután uraló mosoly égetően gonosszá nyúlt.
Igaza van. A győztesnek ne kelljen magyarázkodnia. Márpedig az ő csapata akkor is az Eb egyik nagy nyertese lesz, ha esetleg elbukja a mai döntőt. A szent nemzeti ügy, az athéni olimpia főpróbájának mindenképpen megteszi az Eb-szereplés, ahogyan Gianna Angelopulosz-Daszkalaki, a játékok szervezőbizottságának elnöke fogalmazott: "Mindannyian nagyszerűen megállták a helyüket az olimpia nagyköveteként. Az egységes, fegyelmezett, a csapatmunkát tisztelő Görögország üzenetét vitték el a világnak. A nehézségek elől nem megfutamodó, győztes Görögországét!"

Rehhagel a döntőre lelkes, önfeláldozó és motivált görög csapatot ígért, amely hisz abban, hogy másodszor is legyőzheti a házigazdát. "A portugáloknak nagyon jó csapatuk van, amely elsőre talán kicsit lekezelt bennünket. Ellenfelünk most biztosan körültekintőbb lesz, egyértelműen ő a favorit, de ígérem, mi megint megteszünk minden tőlünk telhetőt" – mondta a német. Hozzátette: a görög szövetségtől három éven át minden segítséget megkapott ahhoz, hogy körbeutazza Európát, és megtalálja minden posztra a megfelelő embert – úgy érzi, ez sikerült.
Tekintete egyedül akkor borult el, amikor a döntő játékvezetőjéhez, a hozzá hasonlóan német Markus Merkhez fűződő állítólagos jó kapcsolatáról faggatták (Tényleg Merk a család fogorvosa? – forrta ki magát a kérdés). "Nagyon figyeljenek, mert most beszélek erről utoljára – kezdte dühösen. – Már egyszer elmondtam, hogy tizenöt éves kora óta ismerem, és jó játékvezetőnek tartom. Független, szabad akaratú ember, aki velem mindig különösen szigorú volt, az egyik meccsen még a lelátóra is felzavart. Hogy a barátom lenne? Nem az. A barátság nagyon bonyolult, bensőséges emberi kapcsolat, kettőnk esetében nem beszélhetünk erről."
Még megvárta, hogy pergő német mondatait a szokásos ceremónia szerint görögre, utóbb angolra fordítsák, majd egy lendületes "Jó napot!"-tal, az egyre aktuálisabb "Lesz-e német kapitány?" kérdés feltételére esélyt sem adva elhagyta a helyszínt. Fogorvosügyben nem lettünk okosabbak.
Mire a Benfica-piros padlószőnyeggel borított sajtószobából kiért a Luz gyepére, haragja elpárolgott, és vigyorogva noszogatta embereit. Mialatt a játékosok a segítője vezetésével megtették a bemelegítő kört, nem egészen 66 életévét meghazudtolva futólépésben szedte össze a szétrugdalt labdákat, eggyel dekázott egy sort, egyet meg húszról beküldött a kapuba. A "30 négyzetméteren heten egyérintős cicáznak" fedőnevű gyakorlat még a nagyvilágnak szólt, azt követően viszont zárult Otto mókatára. Ezek szerint egy utolsó meglepetést még tartogat az öreg.