Új Odüsszeuszok születtek

Egy görög ügyvéd, Jaszon Granicasz mondta ezeket a szavakat a gárda újabb csodatette, a Csehország elleni elődöntő megnyerése után, és hajlunk arra, nem ő az egyetlen, akit hatalmába kerített a lelkesedés. Az ugyanis egyértelmű, hogy a legszebb tündérmesék közé tartozik a görög válogatott portugáliai szereplése. A csapat világversenyen korábban egyszer sem nyert, az Ibériai-félszigeten viszont bepótolta a lemaradását, hiszen csütörtökön már a harmadik diadalát könyvelhette el. Portugália, Franciaország és Csehország volt a három áldozat – három aranyesélyes.
Ahhoz képest különösen elképesztő produkció, hogy Otto Rehhagel együttese bevallottan azért jött Portugáliába, hogy megszakítsa a rossz sorozatot. Voltak már olyan csapatok, amelyek hasonló előzmények után a nagy nekibuzdulásban sikersorozatba fogtak, de sem az 1994-es vb-n megcsodált bolgár, sem pedig a 2002-es vb-n látott dél-koreai nemzeti tizenegy nem tudott túljutni az elődöntőn. Rehhagelék (Fisszaszék, Zagorakiszék, Hariszteaszék, …) viszont nem húzták be a féket! ---- Ennek köszönhetően Görögország a feje tetejére állt. Csütörtök éjszakáig az 1987-es kosárlabda Európa-bajnokságot követő ünneplés vezette a toplistát Athénban, a futballválogatott Eb-döntőbe jutását követő hisztéria azonban Nikosz Galliszékat is a háttérbe szorította. Minden görög város pillanatok alatt benépesült, a szurkolók autókorzóval, tűzijátékkal, spontán koncertekkel éltették a legújabbkori görög hősöket.
"A csapatunk, minden görög csapata ma valóra váltott egy közös álmot. A szívünkben ők már megnyerték a kupát" – küldött dísztáviratot a Rehhagel-gárdának Kosztasz Karamanlisz, Görögország miniszterelnöke, aki jelezte, a liszszaboni finálét mindenképpen a helyszínen tekinti meg.
Persze, nem csupán az anyaország állt a feje tetejére, hanem minden olyan külföldi város, ahol tekintélyes létszámú a görög kolónia. Sydneyben például az Operaház előtt több ezren gyűltek össze, és rendőri segítségre is szükség volt, hogy a tömeg ne lépjen át bizonyos határokat a féktelen ünneplésben. "Teljesen megőrültünk! Csak föl-le ugrálunk az utcán, hiszen még el sem hisszük, mi történt velünk" – mondta Andy Paschalidis, egy Sydneyben élő hellén.
Németországban Düsseldorf, München, Stuttgart, Hannover és Köln belvárosát tették átmenetileg járhatatlanná a görögök, Essenben pedig Otto Rehhagel háza kapott átmenetileg rendőri védelmet, nehogy az örömittas drukkerek egy lendülettel Athénba telepítsék a lakást. ---- Persze, a Portugáliában tartózkodó játékosok sem maradtak ki a dínom-dánomból. Igaz, ők csak mértékkel tehették mindezt, hiszen még előttük áll egy ütközet. A döntő. "Rengeteg csodálatos pillanaton vagyunk túl, egy álom vált valóra – próbált meg néhány szót kipréselni magából a hatalmas ünneplésben Ziszisz Vrizasz, a gárda támadója. – Megérdemeltük a győzelmet, de nem volt egyszerű a feladatunk, mert a csehek nagyon jók voltak. Tudtuk, hogy elsősorban a védekezésre kell összpontosítanunk, nekem ez a játék nem nagyon fekszik, sokat kellett visszajárnom, de a kemény munkának meglett az eredménye."
Nem csupán a munka, időnként a játék is kemény volt, ezt a győzők közül főképp Jorgosz Karagunisz bánhatja. Már a csoportkörben is egy meccset eltiltás miatt kihagyó középpályás az egyenes kieséses szakaszban is megkapta a második sárga lapját, ezért nem játszhat a döntőben. "Mindent egybevetve nagyon boldog vagyok, de magamra azért haragszom a sárga lap miatt – fogalmazott az Inter futballistája. – Nem tudom, jogos volt-e a lap, még egyszer megnézném az esetet videón. De azt kell mondanom, hogy Pierluigi Collina a világ legjobb bírója, ő ritkán hibázik."
Ha az emberből előbújna a kisördög, azt mondaná, hogy a Dellasz–Koller afférnál talán bakizott az olasz, a csehek azonban sportszerűen nem ebben látják a vereségük okát. Sokkal inkább Pavel Nedved sérülés miatti korai kiválásában. "Minden téren hatalmas befolyással van ránk. Ô a kapitányunk, ő a vezérünk. Amikor kijött az öltözőből, leült a kispadra, buzdított bennünket, mindegyikünkkel elbeszélgetett a hosszabbítás előtt. Nagyon hiányzott a pályáról" – állította például Zdenek Grygera.
"Valamiért nincs szerencsém az elődöntőkkel – kesergett a Kacuranisszal összerúgó karmester, aki tavaly a BL-ben a Real Madrid ellen kapott sárga lapot a négy között, így kénytelen volt kihagyni a döntőt. – Amikor a földre kerültem, tudtam, hogy számomra vége a meccsnek. Életem talán legrosszabb pillanata volt, amikor láttam bemenni Dellasz fejesét. Hosszú időbe telik, mire ezt megemésztem. Igen, azt hiszem, ez volt a legjobb csapat, amelyben valaha is játszottam…" ---- A futballtörténelem első aranygólja (Oliver Bierhoff, 1996) után az első ezüstgólt is megkapó csehek azért a "savanyú a szőlő" jegyében keseregtek is egy keveset. "Azt hiszem, a győztesnek mindig támadó felfogásúnak kellene lennie. A torna sokkal látványosabb döntőt érdemelt volna. Mondjuk egy Portugália–Csehország mérkőzést" – állította a találkozót hatalmas kapufával nyitó Tomás Rosicky. "Ilyen a futball: néha nem a jobbik csapat nyer" – tette hozzá Tomás Ujfalusi.
Ez a cseh válogatott megérdemelte volna a koronát az Európa-bajnokságon. Négy mérkőzésen hibátlanul működött a gépezet – még a cseresor is, erről a németek mesélhetnének –, a legfontosabb pillanatban azonban belekerültek porszemek.
De hogyan fogalmazott Ujfalusi? Ilyen a futball.