Poborsky két lépésre a száztól

A nemzeti tizenegy rangidősén aligha múlik ez, remek formában játszik, ráadásul vezeti a gólpasszlistát. A prágai Sportnak adott interjújából az is kiderült, a formája mellett a hangulatával sincs semmi baj.
– A három nulla alapján azt hihetnénk, hogy aránylag könnyen intézték el a dánokat. Belülről is így tűnt?
– Egészen másként. Az eddigi portugáliai meccseink közül ez volt a legnehezebb. A dánok nagyon szívósak és fizikailag erősek voltak. Éreztük, nem engedhetjük meg, hogy vezetéshez jussanak, és ezt sikerült is megakadályoznunk. A második félidőben szöglet után mi szereztük meg a vezetést, és ettől a pillanattól mi voltunk jobbak.
– A vezető gólnál már az ötödik szögletét ívelte be. Miért csak ekkor jött össze a gól?
– Ez teljesen normális. Nem esik minden szögletből gól. Ha jól emlékszem, az első kettőnél a rövid átadásos változatot választottam, a következő kettőnél túl hosszan íveltem be a labdát. Az ötödikből végül gól született. Ha minden ötödik szöglet után így történne, elégedettek lennénk.

– A második gólnál tökéletesen ugratta ki Barost. Látta, vagy csak érezte, hogy befut a védelem mögé?
– Láttam. Milan a védők közül rajtolt a kapu felé. Ha ilyen átadás átmegy, a csatár egyedül áll a kapussal szemben. Bejött, és Baros remekül fejezte be az akciót.
– Sejtette, hogy így végződik a helyzet?
– Igen. Milan Portugáliában nagy formában játszik. Reméljük, hogy ez még két mérkőzésig kitart.
– Egyetért azzal, hogy az elődöntőben könnyebb ellenféllel kerül szembe a cseh válogatott, mint amilyennel a negyeddöntőben játszott?
– Nem, ezt nem szabad kijelenteni. Majd a pályán minden eldől. Ez a meccs is, mint mindegyik másik, nulla nullával kezdődik. És mindkét csapat nyerni akar. Tehát újra a nulláról indulunk.
– Van már egy Európa-bajnoki ezüstérme. Feltételezhető, szebbé tenné a gyűjteményét.
– Erről most nem szeretnék beszélni.
– Hiszen azért már elég messze eljutottak…
– Messze jutottunk, de még egy győztes mérkőzés hiányzik ahhoz, hogy ezzel foglalkozzunk. Természetesen mindannyian tisztában vagyunk vele, milyen közel jutottunk a célhoz. És mindent meg is teszünk azért, hogy el is érjük.

– Nem lenne helyesebb ma kijelenteni: "Aranyat akarunk!"?
– Ez igaz, aranyérmet akarunk. De ugyanezt akarja még három másik csapat is.
– Az elődöntőben játszik kilencvenkilencedszer a válogatottban. Ez szép szám, de nyilván ön másra gondol.
– Igen, a kilencvenkilenc valóban szép szám, csakhogy én a legszívesebben már itt, Portugáliában szeretném százra kerekíteni. Ami a döntőt jelentené. Azonban semmilyen ünneplést sem tervezek, semmit sem szeretnék elkiabálni.
– Más csapattársaival ellentétben az ön felesége nincs itt, Portugáliában. Nincs még itt az ideje, hogy maga után jöjjön?
– Ha azt üzenném, hogy jöjjön, biztosan repülne is. De számára kényelmetlen lenne az út, akárcsak a gyerekeknek és a kutyánknak. És ha Lisszabonba érkezne, az elődöntőre további háromszáz kilométert kellene utaznia Portóba. Ahogy hallottam, a csapattársaim hozzátartozói hat órát utaztak busszal az itteni szálláshelyükről Portóba. Én nem vagyok olyan fanatikus, hogy mindenáron itt szeretném látni a feleségemet. Jobban örülök, ha otthon a családdal törődik, és ha ott minden a legnagyobb rendben van, én is teljesen arra a munkára összpontosíthatok, amely itt rám vár.




Cseh mérkőzések: