Érkezése a randevúnkra miként a legtöbb szervája pontos volt. Válaszai pedig precízek, akárcsak a játéka. Mondania sem kellett, minden megnyilvánulásából sejlett, hogy itt, a szülővárosában érzi igazán otthon magát. Kántor Sándor, bárhova is sodorja a sors, megpihenni mindig hazatér.
A helyszín, az időpont, az esélyesek, a magyarok, a történelem...
Bár a déli harangszókor találkozunk, megígértem, hogy nem lesz "virtusevés". Ô maga mesélte, Japánban szokás, hogy összejön a baráti társaság, betolnak egy akváriumot, s körbelejtve minden fordulat után kivesznek egy élő halat, a fejét levágják és szószba mártva nyersen megeszik. Az első "próbája" után napokig beteg volt.
tíz éve alatt három országban játszott
– Én most itthon vagyok – tereli el a szót –, sehol sem érzem magam ilyen jól, mint a szülővárosomban. Mások rohannak a horvát vagy az olasz tengerpartra kikapcsolódni, nekem pedig a kaposvári lét az igazi megnyugvás és pihenés.
Kántor Sándor (szemben): „Azt fontolgatom, hogy vállaljam-e még a válogatottságot” (Fotó: Meggyesi Bálint)
– Ezt tudva könnyű dolga is lehetne Laszczik Iván kaposvári klubelnöknek, hisz csak intenie kellene, és az ország első számú röplabdázója már oda is kanyarintja nevét az átigazolásra. – Ivánnal remek a kapcsolatunk, megtaláltuk az együttműködés formáját, de a végleges maradásommal még várnunk kell. Éppen a mai napon érkezett számomra ajánlott küldemény, újabb szerződéssel legutóbbi klubomtól, a Panasonic Panthers Osakától. Október elsejétől a következő év májusáig ismét Japánban játszom. Hogy hányadik évem lesz ez külföl-dön? Nos, éppen egy évtizede kezdtem a kinti profiskodást. Három év Németországban, öt Itáliában és itt a harmadszori ajánlat Japánból. – Erre mondják, hogy még gombócból is sok. – Néha magam is úgy érzem. Vannak periódusok, amikor megfordul a fejemben, hogy jobb lenne otthon, de aztán elhessegetem a gondolatot. Szerencsére jól megy a játék, amit tudok és amit eltervezek, többnyire könnyedén végre is hajtom. Ebben nagy segítség, hogy támaszul velem van a családom, és amikor a nézőtérről meghallom a gyerekeim buzdítását, szinte szárnyakat kapok. ---- A ---- &