Öt olimpikon, három sérült

A versenyen tavaly is két magyar elsőség született, a 84 kilós Bárdosi Sándor és a 60 kilóban induló Majoros István révén, ők ketten az idén még a legjobb négy közé sem tudtak kerülni. Helyettük a 66 kilóban remekül birkózó Füredy Levente és a 74 kilós Horváth András állhatott a dobogó legmagasabb fokára.
Az eredményekre tehát az idén sem panaszkodhatunk, annál inkább aggasztó, hogy az olimpiára készülő öt versenyző közül ketten is sérüléssel bajlódnak (Berzicza és Majoros), egy harmadik athéni utas, Füredy Levente pedig hatalmas, állát és tarkóját beborító méretes pólyával küzdötte végig a záró napot (sikeresen), csúnyán felrepedt ugyanis az álla.

Utóbbi állapota a legkevésbé veszélyes, mint azt dr. Kator Miklóstól, a válogatott orvosától megtudtuk, a felrepedt állat csak biztonsági okokból pólyázták be ennyire látványosan, hogy a speciális ragtapasszal rögzített repedés ne hasadjon tovább, a kipárnázott kötés az állon pedig ütéstompítóként funkcionált – erre szükség is volt, az orosz Gromov elleni fináléban ugyanis nem kímélték egymást a felek és fejek.
Majoros már néhány hete panaszkodik a könyökére, még csontkovácsnál is járt. Csoportjában az első fordulóban csak szerencsével nyert 5:4-re a japán Szaszamoto ellen, és máris a karjára panaszkodott. "Megint fáj a könyököm, nem tudom kivédeni a pörgetéseket, nem tudok jól kitámasztani." A négy közé jutásért vívott meccsén pedig simán, 5:0-ra kikapott a különben is nehéz ellenfélnek számító kubai Monzontól.
Berzicza Tamás a vállával bajlódott, egy gyulladás miatt az orosz Menyscsikov elleni elődöntőjében már az első parterhelyzetnél látszott, hogy nem tudja terhelni, így azt a meccset még végigbirkózta ugyan (0:4), de a harmadik helyért kiírt meccsre már nem állt ki. Persze nem kell vészharangokat kongatni, mindhárom sérülés rendbe jöhet, bízzunk benne, rendbe is jön az olimpiáig.
Deák Bárdos Mihály szerencsére nem sérült meg, de érthetően nem volt boldog a kubai Mijain López elleni döntő után. "Nem történt tragédia, csak kikaptam egy remek formában lévő birkózótól. Az elején altatott, aztán hirtelen robbantott, egy ritmusváltással meglepett és mögém került. A parterhelyzetben emelést kezdett, arra figyeltem, aztán mégis pörgetett, elrontottam a védekezést. A végén már nyílt sisakkal rohamoznom kellett, ezt kihasználta, és ismét mögém került – mondta nehézsúlyú versenyzőnk. – Ez a vereség még az eddiginél is keményebb munkára fog ösztönözni. A kubaival még sohasem birkóztam, most legalább feltérképeztem, és Athénban már majd tudom, mit kell ellene csinálni. Még egyszer mondom, nem történt tragédia, csak eggyel több komoly riválisra kell számítanom az olimpián."
A Magyar Nagydíjat sikeresnek könyvelhetjük el, a mezőny hemzsegett az olimpiai, világ- és Európa-bajnokoktól, a magyarok öt számban mégis a döntőbe jutottak, s megtisztelte jelenlétével a versenyt Raphäel Martinetti, a nemzetközi szövetség (FILA) elnöke is. A legnagyobb pozitívumot pedig a szakágvezető fogalmazta meg: "Felmértük, hol tartunk az élmezőnyhöz képest, és van még tennivalónk bőven. Az Athénig hátralévő másfél hónapban a hiányosságok javításán fogunk dolgozni – gőzerővel."