Nem maratonisták leszünk Athénban

Leginkább az úszás gyorsasága és a lövések sebessége más majd hat héttel az első athéni mérkőzés előtt. De mennyiben más? Egyszerűbben fogalmazva a kérdést: hol tart jelenleg a magyar válogatott, s hol a vetélytársa?
"Szerintem mindenben jobbak leszünk egy fokkal Athénban – kezdi válaszát Kemény Dénes szövetségi kapitány. – Nem pusztán azért, mert olyan jellegű munkát végzünk még, ami ezt elősegíti, de azért is, mert a Világliga befejezését követően lesz három olyan hetünk, amelyen belül már csak három mérkőzés vár ránk, azaz nyugodtan lehet dolgozni, s időnként megfelelően pihenni. Most egy kicsit fásult a csapat, fizikailag és idegileg egyaránt. A harminchat perces mérkőzések is különlegesek: abban a pillanatban, hogy áttérünk a négyszer hét percesekre, a játékosok egyszeriben sokkal frissebbnek tűnnek majd. Mintha kicserélnék az autó dízelmotorját benzinesre. Másképpen fogalmazva: nem maratonisták leszünk Athénban, hanem sprinterek. Pontosabban remélem, hogy azok leszünk. Ezt várom, ez a cél. Abba sajnos biztosak lehetünk, hogy az ellenfeleknél is hasonló a helyzet, kvázi az eredmény továbbra is bizonytalan. Az ugyanakkor biztos, ha nálunk nem következik be ez a váltás, akkor tuti vesztesként hagyjuk el a medencét."
S hogy mit jelent ez? Nos, az úszóátlag másodpercekkel javul, a lövések pedig egyre gyorsabban zúdulnak kapura. Ami pedig a vetélytársakat illeti, a Világligában szereplő együttesek nyitott könyvnek számítanak egymás előtt – de a többiek sem rejtőzködhetnek el teljesen (tavaly a horvátok és az oroszok visszamondták a részvételt, ezért az idén már be sem vették őket a buliba, a németek pedig egyelőre csupán dörömbölnek a nagyok ajtaján).

"Az összes csapat ugyanabban a cipőben jár, a legnagyobb meglepetést már mi okoztuk az ausztrálok elleni vereséggel, de másutt is akadtak furcsa eredmények – vélekedik a kapitány. – Csupán én pihentetek időről időre meghatározó játékosokat, mindenütt ugyanazokat az akadályokat rakják az edzők az eredményesség útjába, ebből következik az esetlegesség. A feltérképezésről annyit, hogy a Világligából kimaradtaknak talán könnyebb rólunk információt gyűjteni, ettől függetlenül nincs mitől félni. Az olimpián a horvátok az amerikaiakkal játszanak az első napon, ott pedig már nem lehet színlelni, azaz ha más nem, az a találkozó elég sok információt fog nyújtani róluk. Az oroszokkal pedig az ötödik, utolsó körben játszunk, addigra alighanem kiderül, mire képesek."
S minthogy a tavalyi vb-hez hasonlóan az olimpián is minden második nap kell csak vízbe szállni, lesz idő a különféle videofelvételek összevágására, hogy a csapatnak ne kelljen "végigtekerni" egy teljes meccset, hanem a legfontosabb mozzanatokat nézhessék meg a játékosok, kigyűjtve. A technika adott, Athénban egy kisebb tévéstúdió működik majd a falu egyik szobájában, ahol Mátéfalvy másodedző vág, szerkeszt, s majdhogynem montíroz. Iszonyú fárasztó háttérmunka – mindazonáltal elengedhetetlen ahhoz, hogy a mieink eséllyel szálljanak harcba címük megvédéséért.