Negyedóra alatt a négybe

Emiatt Olsen szerkezeti átalakításra kényszerült, és az eddig megszokott 4-3-3 helyett 4-4-2-ben küldte pályára embereit, úgy, hogy a korábban inkább a szélről induló Tomasson és Grönkjaer volt kénytelen szemtől szemben felvenni a harcot a cseh védőkkel. Az ő beljebb húzódásukkal elvileg megnyílt volna az út a szélső középpályások előtt, akik azonban eleinte nem tudtak élni a lehetőséggel. Elsősorban ennek volt köszönhető, hogy az első percekben inkább a csehek kezdeményeztek, de a tizenhatosnál tovább ők sem nagyon jutottak. Nedved és Rosicky egy-egy átlövéssel megpróbált legalább lyukat ütni a jól felépített dán védőfalon, de ezeket a hamvába holt kísérleteket – már amelyik eljutott a kapuig – Sörensen könnyedén hatástalanította.
Aztán rendezték soraikat a dánok, és a játék súlypontja áttolódott a csoportmeccsek lendületes futballját csak nyomokban felidéző csehek térfelére. Nedvedék aligha panaszkodhattak fáradtságra, hiszen a kulcsemberek részben vagy egészben kihagyták a németek elleni találkozót, de talán éppen ez volt a gond. A korábban megszokott ritmust sem a Juve karmestere, sem a többiek nem találták, és ezzel nagyban megkönnyítették a dánok feladatát.
Persze ők is viszonozták ezt a szívességet, az Olsen-banda semmiféle váratlan lépést sem mert meghúzni, alapvetően a biztonságra törekedett, tagjai közül váratlan megoldásra senki sem vállalkozott, mindenki csak a biztosat merte meglépni. Abból ugyanis nem lehetett túl nagy baj…
Beszédes adat, hogy a dánok egyszer sem találták el Cech kapuját, a csehek is csak kétszer mozgatták meg Sörensent, ezek fényében pedig talán felesleges is csodálkozni, hogy gól nélkül ért véget az első játékrész.
Azon viszont már lehetett csodálkozni, hogy különösebb előzmény nélkül, góllal indult a második félidő. Egyrészt azért, mert a fordulás utáni első negyedórában még egyik csapat sem volt eredményes ezen az Eb-n, másrészt pedig azért, mert a korábbi meccseiken a nyitás jogát a riválisuknak átadó csehek köszöntek be. Ráadásul szögletet követően… Alapvetően ezzel semmi probléma sem lenne, hiszen többek között Koller és Baros is jól fejel, Nedved és Poborsky jól ad be, csakhogy az első félidőben szinte az összes cseh szöglet egy kaptafára ment. Valaki beívelt, aztán Gravesen a tizenegyespont környékén mindig levette a labdát, majd kihozta. A 49. percben azonban már hibátlanul működött a Poborsky, Koller tandem!

Ha másra nem, arra feltétlenül jó volt ez a gól, hogy életet vigyen az addig a svéd–holland mérkőzésre erősen hasonlító ütközetbe. A dánok kinyíltak, támadtak – és ráfáztak. A váratlan ellencsapásokban mindig is jó csehek kétszer is úgy eldugták a labdát, hogy azt a dánok legközelebb már csak akkor találták meg, amikor Sörensen odaadta valamelyik csapattársnak, hogy ugyan, vigye már el a kezdőkörbe… Mindkétszer Baros húzta be a mattot, ami várható volt, hiszen félelmetes formában játszik az elmúlt hónapokban a Liverpool csatára. Ez volt zsinórban a hatodik válogatott meccse, amelyen beköszönt, a kontinenstornán pedig ő az egyetlen, aki elmondhatja magáról, hogy az összes meccsen legalább egyszer eredményes volt. Ez eddig aranycipővel (alighanem már csak Ruud van Nistelrooy lehet rá veszélyes) és talán aranyéremmel kecsegtető produkció.
Mint ahogyan a második félidő első negyedórájában látott cseh futball is az. Ráadásul Karel Brückner gárdájára az elődöntőben a papíron könnyebbnek tűnő Görögország vár, miközben a másik ágon majd Portugália és Hollandia gyömöszöli egymást.
Habár ezen az Eb-n a papírforma, pihentetés, fáradtság és hasonló fogalmakkal illik csínján bánni. ---- 4. perc: Nedved végzett el szabadrúgást balról, a rövid alsó sarok felé csavarodó labdát Sörensen könnyűszerrel megfogta.
12 perc: Baros tört be a dán tizenhatosra, Bögelund beérte, és becsúszva hazaadott Sörensennek. A kapus kivágta a labdát, Jiránek azonnal visszaívelte a tizenegyespont környékére, ahonnan Koller fejelt fölé.
14. perc: Nedved Kollerhez játszott, ő kicsit lopta a távolságot, majd lekészítette a labdát Galáseknek. Az Ajax középpályása állítás nélkül, laposan lőtt, de néhány centit tévedett.
16. perc: Megzavarodott a cseh védelem, egy rosszul sikerült felszabadítás az üresen álló Claus Jensenhez került, aki okosan középre játszott, Poulsenhez. A középpályás egy pompás lövőcsel után tüzelt, Ujfalusi az utolsó pillanatban vetődött közbe.
45+2. perc: Baros kapott labdát, le is tudott fordulni a védőjéről, majd szerelték. A labda Poborskyhoz került, ő csaknem az alapvonalig száguldott vele, beadása lecsúszott a lábáról, így a a labda a léc tetején pattant egyet, mielőtt elmúlt a gólveszély.
49. perc: Poborsky végzett el szögletet a jobb oldalról. A remekül csavarodó labda teljesen egyedül találta az – elsősorban őrzője, Laursen által – üresen hagyott Kollert, ő pedig védhetetlenül fejelt a bal felső sarokba.
1–0
63. perc: Poborsky ugratta ki ügyesen Barost, aki a kivetődő Sörensen felett laza mozdulattal a hálóba emelt.
2–0
65. perc: Ezúttal Nedved indította Barost. A Liverpool-csatár elhúzott egy védő mellett, és mielőtt kisodródott volna, ballal a léc alá lőtt, Sörensen csak beleérni tudott a labdába.
3–0
72. perc: Grönkjaer került ígéretes pozícióba a jobb oldalon, több lehetőség közül is választhatott, végül lőtt, Cech szögletre tenyerelte a labdát.


---- A Csehország–Dánia mérkőzés után is van remény arra, hogy ne az 1984-es francia válogatott legyen az egyetlen, amely a csoportmeccsek 1980-as bevezetése óta százszázalékos teljesítménynyel nyeri meg az Európa-bajnokságot (a számításoknál a hosszabbításban elért diadalokat is figyelembe vettük). Az idei Eb csoportmérkőzései, valamint negyeddöntője után a cseheknek van esélyük a Michel Platini-féle gárda bravúrjának megismétlésére, hiszen Lettország, Hollandia és Németország után Dánia is behódolt nekik.
Húsz évvel ezelőtt Franciaország a Dánia elleni 1–0-val kezdte meg a menetelését, majd Belgiumot 5–0-ra, Jugoszláviát 3–2-re, az elődöntőben Portugáliát hosszabbítás után szintén 3–2-re, a fináléban pedig Spanyolországot 2–0-ra verte meg.