Vieri a Kékek házának vendége

A sajtó szolgálatában áll az egész épület

Meglehet, ez elsősorban nem a játékosok vagy a szakvezetők érdeme, sokkal inkább az ország szövetségéé, a Federazione Italiana Giuoco Calcióé (FIGC), amely 1998-ban létrehozta és ezúttal is megszervezte az úgynevezett Casa azzurrit, azaz a Kékek házát. A létesítmény az olaszok főhadiszállása, ám korántsem csak a labdarúgást van hivatva kiszolgálni, hanem voltaképpen egész Olaszországot.

A több mint négyezer négyzetméteren felhúzott komplexumban a sajtó luxuskörülmények között végezheti a munkáját: két hatalmas interjútermet rendeztek be (az egyiket kizárólag Trapnak, illetve a csapat legnagyobb csillagainak tartják fenn) egy több mint száz főre méretezett, internetes hozzáféréssel; a hűtőben mindig behűtött vízzel ellátott médiaközpont teszi lehetővé az anyagok átküldését (természetesen külön koordinátori szoba is tartozik ehhez a részleghez); az olasz közszolgálati adó, a RAI munkatársai külön szektort kaptak, miként a szövetség apparátusa is.
Ez azonban csak a közvetlen munkát érinti, a Casa azzurri ennél lényegesebben nagyobb volumenű létesítmény. Az egyik legfőbb cél, hogy az olasz nemzeti termékeket – mint például a labdarúgást – eljuttassák a külföldi szurkolókhoz, ezért itt, Lisszabonban a csizmaország szinte minden régiója elhozott valamit, amiről úgy gondolja, hogy érdekli az embereket, egyszóval: eladható. ---- A Casa azzurriban ennek megfelelően olasz borok, ételek, utazási ajánlatok várják a média képviselőit és az odalátogató civileket egyaránt. A körítés természetesen első osztályú: a cégek boxaiban egységesen kék színű fotelekben lehet kóstolót, ajánlatot kérni, mégpedig az Európa-bajnokság talán legszebb hoszteszlányainak közreműködésével.
Működik egy hatalmas büférészleg is, kizárólag Itáliából hozott étellel, itallal, amelyek ugyan nem annyira exkluzívak, mint azok, amelyeket külön lehet megvásárolni, a VIP-vendégeket viszont valóban ötcsillagos étteremben szolgálják ki. Oda persze csakis meghívottak mehetnek be. A kikapcsolódásra várókat két Playstation2-es konzol, este pedig szalonzene várja.
Ilyen körülmények közé érkeznek meg nap mint nap az olasz válogatott játékosai. Szerdán például Stefano Fiore, Simone Perrotta, Giuseppe Favalli, Gianluca Zambrotta és Christian Vieri – utóbbi külön "kasztba", azaz a csillagok között is a fényesebben csillogók közé tartozik. Ennek megfelelően ő kap helyet a nagy interjúszobában, míg négy társa mehet a másik helyiségbe, ahol viszont mindegyikük külön asztalnál foglalhat helyet, és külön "hallgatósággal" beszélhet.

A kék mezesek sem nyerhetnek mindig


Bobo, ahogy minden olasz újságíró szólítja Vierit, egyáltalán nem feszeng, pedig ő és csapata sem állt a helyzet magaslatán a dánok elleni nyitó mérkőzésen. "Hol van az megírva, hogy a kék mezeseknek minden összecsapást meg kell nyerniük? – replikázik azonnal az Internazionale csatára az egyébként teljesen baráti hangnemben, de egyszerre legalább öt újságíró által bekiabált általános érdeklődésre. – Idegesek voltunk, csakúgy, mint minden válogatott a saját nyitó mérkőzésén." Közben gerjed a mikrofonja, ami még nagyobb hangzavart eredményez a teremben, a bekiabálós szisztéma viszont minden nehézséget áthidal. "Miért ne lennék optimista a folytatást illetően? Nem kaptunk ki Dániától, nagyszerű együttesünk van, az pedig nem csak velünk eshet meg, hogy a dolgok nem úgy jönnek össze, ahogyan elterveztük – hangzik az újabb válasz, majd egy addig visszafogott svéd újságírónak a következőt mondja csapata legközelebbi ellenfeléről: – Névről egyetlen svéd védőt sem ismerek, azzal viszont tisztában vagyok, hogy a skandinávoknak nagyon erős a testfelépítésük, taktikailag pedig roppant fegyelmezettek. Hogy mi a győzelem kulcsa ellenük? Rengeteg munka."
Bár egy válogatottaknak kiírt tornán egyértelmű, hogy a játékosok nem foglalkoznak a klubokkal (legalábbis nem beszélnek róla nyilvánosan), Vieri azért két ilyen irányú kérdést is kapott. "Mancini a barátom, örülök, ha az Inter edzője lesz" – kezelte le az elsőt, majd egy spanyol kolléga kérdésére, miszerint a Real Madrid érdeklődik iránta, csak annyit mondott: "Most a válogatottra koncentrálok, teljesen mindegy, milyen neves egyesület fontolgatja a szerződtetésemet." ---- Esti meccs Portóban – lisszaboni szállással ez bizony hajnalig tartó expedíció. Reggel az ember nem is kívánhat jobbat annál, mint amit a fővárosi sajtóközpont programja kínál: Olaszország és Oroszország parlamenti válogatottjának mérkőzése a Belenenses sportcsarnokában, az elegáns Belém negyedben.
Gyanús, hogy az általában seregben járó olasz kollégák csak nem akarnak megérkezni. Ki is derül hamarost: nem az ő csapatuk, hanem a portugáloké lesz az orosz honatyák ellenfele, felvezetendő a két ország válogatottjának esti élethalálharcát. Nem esünk kétségbe, titkos reményünk az oroszokhoz fűződik: abban bízunk, hátha felbukkan e protokollrendezvényen Roman Abramovics Chelsea-vezér, aki a hírek szerint két luxusjachttal érkezett az Európa-bajnokságra. Vele végül nem találkozunk, mégsem csalódunk.
Hirtelen ugyanis feltűnik egy ismerős, szigorú arc, alatta három embernek elegendő felsőtest, aláducolva két, izmoktól szétrobbanni készülő vádlival. E káprázatos anatómiai felépítmény nem lehet más, csakis Alekszandr Karelin, az orosz birkózósport hatalmassága – akarjuk mondani az Egyesült Oroszországért Mozgalom parlamenti képviselője.
Még ha nincs is a kezdőcsapatban, természetesen ő a kapitány. A rendkívül technikás, igazi észfocit bemutató orosz gárda 13-as számú, mackós mozgású óriása lelkes és határozott védőként takarít, miközben a többiek szinte számolatlanul szórják a gólokat. 9–2-es vezetésnél aztán jön az ukáz: Karelinnek gólt kell rúgnia!

Keményen dolgozik érte a csapat, még hangosabban zúg a megjelent honfitársak "Rasszija!" kórusa, és nem is marad el az eredmény: egy ziccerig kijátszott akció végén a háromszoros olimpiai bajnok gurítja be a tizedik gólt! A célt elérvén kicsit kienged az orosz csapat, 11–5 a vége – mennyit adnának érte, ha az esti csata végkimenetele is hasonló lenne!
Gratulálunk Karelinnek a gólhoz, miután – meghallván a kulcsfontosságúnak bizonyuló Vengrija kifejezést – visszafordul a kedvünkért az öltözőajtóból. Megint megállapítjuk, milyen nagy is a világ: előttünk egy helyi tévéstáb arról faggatta, hogy mit sportolt… "Nem vagyok én olyan jó futballista, de a csapat egészen kiváló, nem gondolja?" – hárítja el a gratulációt. Tudakoljuk, hogy van a Magyarországon műtött válla. "Nem jól, birkózni nem tudnék vele, de a focihoz megteszi" – mondja, egyúttal jelzi, mostani játéka az Európa-bajnokságnak szól, nem szándékozik futballkarriert indítani. "Ott leszek az esti meccsen is, és a legkevesebb az, hogy játsszanak jobban a srácok, mint a spanyolok ellen. Egy biztos: sokkal nehezebb dolguk lesz, mint amilyen ma nekünk volt" – igazolja búcsúzóul a szakértelmét. ---- A szerdai portugál sportlapok természetesen kivétel nélkül a válogatott esti mérkőzésével voltak elfoglalva. Mindegyik buzdította a csapatot, talán csak az O Jogo címlapja volt visszafogottabb a többinél: "Ki-ki harc" – állt a portói lap első oldalán. Az A Bola "Most vagy soha!" címmel jelent meg, és Luis Figót emelte piedesztálra a következő, szintén az első lapra került szöveggel: "Figo, te vagy a mi zászlóvivőnk". A legerőteljesebben a Record állt ki a válogatott mellett, a játékosok képe fölé ugyanis a "Nektek sikerülni fog" főcím került, míg az alcímben négy ütős szó – "Futni, dolgozni, harcolni, győzni" – szerepelt.
Meglepő, de a nem kizárólag sporttal foglalkozó újságok távolról sem voltak ilyen lelkesek. A legnagyobb példányszámú portugál napilap, a Jornal de Notícias inkább azt tartotta fontosnak, hogy Portóban hatalmas holland szurkolótábor jött össze kedden, az oranje németek elleni meccsére. "A narancshullám ellepte Portót" – írta a lap, jókora fotóval megerősítve a címet, és csak jóval kisebb terjedelmű felületen szól arról, hogy a portugál válogatott sorsdöntő csatára készül Oroszország ellen: "Deco minden bizonnyal kezdő lesz a mindent vagy semmit jellegű mérkőzésén".
A bulvársajtó is talált érdekfeszítőbb témát, a szerdai Correio da Manha például inkább azzal foglalkozott, hogy a portugál parlament alelnöknőjének, Leonor Belezának a fiát, Miguel Belezát letartóztatták kábítószer-kereskedelem gyanújával.
A tornán eddig tapasztalt kisebb-nagyobb rendbontások, incidensek is jelen vannak a helyi sajtóban, miként az az apróbb botrány is, amelyet az El Pais című lap kavart. A spanyol újságnak Figo állítólag ismét arról beszélt, hogy nem örül annak, ha honosított játékosok kapnak lehetőséget a válogatottban, mire Luiz Felipe Scolari szövetségi kapitány magyarázkodott a sajtó képviselői előtt, mondván: a támadó csak azt ismételte meg, amit korábban is hangoztatott Deco honosításakor.