Újra élnek a német erények

"Ébresztő! Hollandia az egy egyes döntetlennel a saját nyakára tette a kést. A vereség katasztrofális lett volna, akkor mindenképpen nyerni kellett volna a csehek és a lettek ellen. Most nem olyan fekete a jövő, de a szükséges változtatásokat meg kell tenni, hogy Advocaat csapata elérje a negyeddöntőt." (De Telegraaf, Hollandia)
Az eredmény és a játék képének ismerete nélkül is hasonló kommentárokra lehetett számítani a Németország–Hollandia találkozóval kapcsolatban, csak a meccs előtti ésszel valószínűleg más neveket helyettesítettünk volna be a két idézetbe. Azaz az első vonatkozott volna a hollandokra, a második pedig a Völler-gárdára. A portói események viszont megváltoztatták mindkét nemzet hozzáállását, a németek már-már győzelemként ünneplik az 1–1-es döntetlent, míg a hollandoknál a temetőit közelíti a hangulat. Holott ők mentettek pontot, a németek pedig már-már biztosnak tűnő sikert engedtek ki a kezükből.
"Ha valaki ilyen hosszú ideig vezet egy nullára, akkor természetes, hogy bosszantja, ha az ellenfél a végén kiegyenlít – kezdte a meccs utáni értékelését Rudi Völler, a németek csapatfőnöke. – Ettől függetlenül kalapot emelek a fiúk előtt. Megmutatták, milyen fából faragják az igazi tornacsapatokat. Önbizalommal telve léptünk pályára, és csak egy gólon múlt a teljes siker. Erre a meccsre kell építenünk, de a földön kell maradnunk, és nem szabad lebecsülnünk a letteket."
Az est egyik német főszereplője, a szerdától a Bayern München játékosának tekinthető (a bajorok 9-10 millió eurót fizetnek érte a Borussia Dortmundnak) Torsten Frings is pici csalódottsággal vegyített boldogsággal nyilatkozott: "Szomorúak vagyunk a kapott gól miatt. Nagyon jól játszottunk, kis szerencsével nyerhettünk volna." Azért hiba lenne Fortunára fogni a pontvesztést, elvégre Frings góljánál a szerencse istenasszonya erősen szorongatta a németek kezét.

A német táborban a leginkább Fabian Ernst volt elkeseredve, a holland gól előtt Van der Meyde tőle vette el, majd adta be a labdát. "Bocsánatot kérek a csapattól. Nagyon sajnálom a történteket, legközelebb igyekszek javítani" – kesergett a brémai középpályás.
A hollandok persze úgy vélik, hogy Ernst hibája mellett kellett az ő stílusváltásuk is a pontszerzéshez. "A cserék után végre eljutott a labda a csatárokhoz is – fogalmazott Dick Advocaat, a holland gárda szövetségi kapitánya. – A második félidő már a miénk volt. Sokkal többet kockáztattunk, mint az elsőben, és ennek eredménye is lett."
A lapok viszont nem bánnak túl finoman Advocaattal, szerintük egyértelműen a szakember bűne, hogy az oranje úgy játszik, ahogyan az elmúlt időszakban láthattuk. "A németek elleni meccs alatt ismét megkérdőjeleződött Advocaat hozzáértése. Kedvtelenül ült a padon, ami természetesen visszavetette az együttest. Még több biztonságot akart, ahelyett, hogy kihozta volna a gárdából, ami benne rejlik" – írja például a már idézett De Telegraaf. Az Algemeen Dagblad pedig a következőképp vélekedik: "Lassan meg kell kérdezni, mi az, amit még nem próbált ki. A holland válogatott az utóbbi időben olyan körülményesen játszik, hogy már kételkedni kell a futballisták képességeiben." ---- Fehér Csaba, a NAC Breda 30-szoros magyar válogatott játékosa természetesen a hollandok első fellépését nézte végig "szakszemmel".

Röviden: azt kaptam, amit vártam. Kicsit bővebben: amióta elkészült a csoportbeosztás, Hollandiában erre a meccsre készült mindenki. Ezért nem is lepett meg, hogy a németek elleni presztízsrangadójukat kissé idegesen, kapkodva-csapkodva indították, majd harminc perc elteltével hátrányba is kerültek. Hogy a találat a potya, netán a szerencsés gólok kategóriájába sorolható-e, azt nehéz lenne eldönteni, az viszont tény, hogy a vezetés megszerzése jót tett a németek játékának. Dick Advocaat együttese a második félidőre rendezte sorait, mezőnyfölényt harcolt ki, de érdekes módon az egyenlítés annak a két futballistának az érdeme, aki addig a vártnál szerényebben teljesített. Persze, Van der Meyde és Van Nistelrooy ezért nevezhető klaszszisnak. Utóbbival kapcsolatban még annyit: bizonyára óriási nyomás lehetett rajta, hiszen a kispadra szoruló Makaayt, Kluivertet és Van Hooijdonkot éppen miatta áldozta fel a szakvezetőség, s ezért nem kezdtek a hollandok két vérbeli támadóval. Azt kell mondanom, a végeredmény igazságos, egy-egy pontot mindkét válogatott megérdemelt. A németekkel kapcsolatban amúgy is sejteni lehetett, hogy nem az ellenünk mutatott formájukkal rukkolnak ki. Megjegyzem, az utóbbi években szerintem ez a leggyengébb német gárda, ennek ellenére sem merném kijelenteni, hogy nem jut tovább a csoportjából, hiszen "ő" a – német válogatott… És ez talán még érdekes lehet: néhány csapat, például a francia, az olasz vagy éppen a holland láthatóan még nincs a topon, de ezen ne csodálkozzunk, mivel az elsőségre pályázók a formaidőzítésnek is a nagymesterei, s tisztában vannak vele, az Európa-bajnokság nem egy hétig, hanem majdnem egy hónapig tart, legalábbis a legjobbak számára. ---- A holland gépezet egyik legfőbb mozgatórugója, Edgar Davids (képünkön) sem úszhatta meg, hogy a vegyes zónában elmondja legalább százszor gondolatait a mérkőzésről. "Úgy érzem, Van Hooijdonk beállítása jelentette a fordulópontot a játékunkban, két csatárral ugyanis a németek láthatóan nehezen birkóztak meg. Az meg sem fordult egyikünk fejében sem, hogy nem sikerül az egyenlítés" – mondta alig féléves spanyolországi tartózkodás ellenére tökéletes spanyolsággal a Barcelona játékosa.
A Nemzeti Sport kérdésére, hogy a cseh válogatott ellen nehezebb feladat vár-e a hollandokra, Davids a következőt válaszolta: "Ez rajtunk is múlik. Nem játszottunk valami fényesen, a mérkőzés bizonyos periódusaiban túl sok labdát adtunk el a középpályán, és nagyon magunkra húztuk a németeket. Ha ezeket a hibákat kiküszöböljük, a csehek ellen egyértelműen győzelemre játszhatunk. Ugyanakkor az ellenfél ott lesz a túloldalon, és úgy érzem, a cseh válogatott az egész tornát is megnyerheti." ---- Veretlenek a nyitányon

A német válogatott a kilencedik alkalommal is megúszta vereség nélkül az első Eb-meccsét. Az Európa-bajnokságokon 1972 óta megszakítás nélkül szereplő Nationalelf négy győzelem mellett most könyvelhette el az ötödik döntetlenjét a nyitányon. Ami rossz előjel a Völler-csapatnak, hogy a korábbi négy iksz (1984, Portugália 0–0; 1988, Olaszország 1–1; 1992, Független Államok Közössége 1–1; 2000, Románia 1–1) után egyszer sem sikerült megnyerni a tornát.