Kisebb, de újabb görög csoda

A spanyolok, mintha a portugál szomszédaikon elkövetett sérelemért akarnának megfizetni, úgy mentek neki a görög válogatottnak. Valószínűbb persze, hogy többet járt a fejükben a saját kudarcuk, mint a portugáloké, még ha egy év már el is telt azóta, hogy általános döbbenetre Zaragozában, tehát hazai pályán maradtak alul. Így vagy úgy, fölényük nyomasztó volt, az első negyedórában nagyjából 70 százalékban ők birtokolták a labdát. Eközben, tanulva a portugálok hibáiból, folyamatosan hátrasandítottak a kontrákban bízó Vrizaszra és Hariszteaszra. A szórványos – és pontatlan – görög ívelgetések nem is okoztak különösebb fejtörést a kapuban álló Casillasnak.
Bezzeg Nikopolidisznak égett a keze alatt a munka, egy ízben Vicente veszélyesen csavarodó szögletét követően kellett fölé paskolnia a labdát. Egyébiránt a spanyol támadójáték rákfenéje ugyanaz volt, mint az oroszok elleni meccsen, egészen Valerón beállásáig: az utolsó passzok fázisához érve körülményessé váltak az akciók, a görögök rendre odaléptek – igaz, nem ritkán szabálytalanul. Valerón ezúttal is a kispadon ücsörögve szemlélte Raúlék elszánt próbálkozásait, és talán ő is érezte, előbb-utóbb sikerülnie kell egy befejezésnek.
Nem kellett sokáig várnia, szűk fél óra elteltével Kapszisz besegített egy labdaeladás erejéig, Raúl pedig úgy sarkazott Morienteshez, mint a régi szép időkben, Madridban – a Realhoz a nyáron visszatérő támadó nem is hibázta el a helyzetet. A gól megérdemelt voltához nem férhetett kétség, pláne annak fényében, hogy Inaki Sáez csapata tovább ütötte a vasat, az újabb találat reményében.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne változott volna a játék képe. A görögök nagy erőfeszítések árán többször eljutottak az ellenfél tizenhatosáig, a szünetig egyre jobban és magabiztosabban játszottak, Marchenát például kirívó durváskodásra kényszerítették. A Valencia bekkje szerencsés volt, megúszta egy sárga lappal, ahogy a görögök is megúszták Etxeberria néhány igen gyenge szögletét a félidő vége felé.
A bilbaói szélső önmagához képest gyengébb produkciója nem maradt "büntetlen", a második játékrészt már a Betis tehetséges fiatalja, Joaquín folytatta a helyén. Óriási küzdelem bontakozott ki már az első percekben, Raúlnak és Zagorakisznak is volt két-két jó lehetősége, de a spanyol csapatkapitány nem koncentrált eléggé, vetélytársát meg Casillas akadályozta meg a gólszerzésben. Hogy Rehhagel nem törődött bele a vereségbe, egyértelmű volt: becserélte Nikolaidiszt, majd Cartaszt, ami már meglehetősen kockázatos felállásnak tűnt, de vesztenivalója voltaképpen nem volt a német szakembernek.
A cserék hatása egy ideig nem érződött, igaz, a görögök előtte sem voltak veszélytelenek. A túloldalon viszont Vicente és Joaquín is tizenegyesgyanús szituációban rogyott a földre, Lubos Michel mindkétszer továbbot intett. Mindazonáltal lassan erősödött a görög nyomás. Az első intő jelre, egy szöglet utáni fejesre (Dellasz fejelte ki Casillas kezéből a labdát) Sáez mester úgy reagált, hogy Morientes helyére beküldte az első meccs hősét, Valerónt, hátha ezúttal is berámol egyet. Ehelyett Cartasz lepte meg egy remek labdával nemcsak Hariszteaszt, de – a szó szoros értelmében – a rosszul helyezkedő Helguerát is. A brémai csatár kilépett, és a kirepülő Casillas alatt berúgta az egyenlítő gólt.
Bármilyen furcsa, megállapíthattuk, hogy a görögök a torna egyik leghatékonyabban játszó válogatottját alkotják. Ezzel együtt az 1–1-gyel szerfölött elégedettnek mutatkoztak, magukra is húzták kissé a Valerón vezérelte riválist. Nikopolidisznak jó adag szerencsére is szüksége volt, hogy Helguera fejese, majd Joaquín pazar cselek után eleresztett lagymatag lövése nem talált utat a hálójába. Maradt azonban a döntetlen, amely eredmény hiába volt a játék összképe alapján Rehhagelék számára hízelgő, pozíciójuk egy fikarcnyit sem rosszabbodott ahhoz képest, ahogy korábban álltak. ---- 8. perc: Vicente jobb oldali szögletből kapura csavart, és ha Nikopolidisz nem üti újra szögletre a labdát, talán gól lett volna.
28. perc: Kapszisz rosszul vette át a labdát saját tizenhatosának jobb oldalán, a tőle elpattanó Roteiróra Raúl csapott le. Sarokkal Morienteshez továbbított, a spanyolok tízese az alapvonaltól tíz méterre átvette a labdát, középre húzott vele, majd jobbal laposan a bal alsó sarokba bombázott.
0–1
46. perc: Puyol a felezővonaltól ívelt a görög tizenhatos körívéhez, ahol Raúl érkezett, és ívelt fejessel próbálta becsapni a kint álló Nikopolidiszt. Nem sikerült neki: a labda a jobb kapufa mellé hullott.
47. perc: Jött a válasz: Vrizasz küzdött meg a labdáért a spanyol tizenhatos előterében, becsúszva Zagorakisz elé juttatta, a középpályás lendületből lőtt, bombája egy méterrel kerülte el a bal felső sarkot.
55. perc: Joaquín jobb oldali beadása után Raúl teljesen egyedül helyezkedett középen, ám az öt és felesről magasan föléfejelt.
64. perc: Jobb oldali szöglet után az öt és feles vonalán többen is felugrottak, köztük igen bizonytalanul Casillas is. A hálóőr fölött elszállt a labda, amelyet Dellasz föléfejelt.
66. perc: Cartasz messziről felívelt labdáját Hariszteasz futtában, a tizenhatos bal oldalán a kapu elé érkezve, mellel maga elé tette, majd nyolc méterről ballal Casillas lábai között a kapuba lőtte.
1–1
72. perc: Joaquín cselezgetett a jobbösszekötő helyén, majd két görög szorításában lövésre szánta el magát. A Roteiro elzúgott a jobb kapufa mellett.
75. perc: Fernando Torres szöglete után az öt és felesen tisztán fejelhetett Helguera, mindhiába: éppen Nikopolidisz kezébe bólintott. ---- Akár találós kérdés is lehetne: mi az összefüggés a Diana, a Bar Cuatro, a Refugio Dorado, a Citroen és a Sonseca együttesében? Persze, Spanyolországban bizonyára akadnak olyanok, akik rávágják: Fernando Morientes korábbi klubjairól van szó. No igen, mint oly sokan, kiscsapatokban kezdte pályafutását a támadó, hogy aztán egyre feljebb és feljebb kerüljön: előbb az Albacete, aztán a Zaragoza és a Real Madrid, majd a Monaco szurkolóit boldogította a 28 esztendős Fernando (lám, manapság is sláger a Fernando), s mivel mindenütt remekelt, nem meglepő, hogy klubbéli elfoglaltságai mellett időközben a válogatottban is egyre több dolga lett. Noha a királyi gárdával jutott fel a csúcsra (lásd még: három Bajnokok Ligája-diadal és két spanyol bajnoki cím), az idei, monacói idényére is roppant büszke lehet: ha lett volna rá mód, a nagyhercegségben minden bizonnyal királlyá koronázzák a BL-sorozat gólkirályát. Imádott feleségének a két évvel ezelőtti világbajnokságon gólt küldött – bár az ibériaiak bánatára az asszony nem az Eb ideje alatt ünnepel az idén, az szinte biztos volt, hogy ez a torna sem múlik el Morientes-találat nélkül. És tessék, a görögök elleni meccsen eljött a 28. perc…