<kep3>Felemás érzések a német válogatottnál

A mérkőzés után az érdekeltek szinte egyöntetűen megegyeztek abban, hogy igazságos eredmény született.Dietmar Hamann, a németek középpályása reálisan értékelt a mérkőzés után: "Elfogadtuk volna az 1–1-et a mérkőzés előtt, de közel voltunk a győzelemhez, megszerezhettük volna azt. Több lehetőségünk volt a szünet után is, ám nem tudtuk azokat kihasználni. Ruud van Nistelrooynak egy nagy lehetősége volt, azt ki is használta, ezzel megakadályozta a győzelmünket."

A gólszerző Ruud van Nistelrooy már inkább a következő mérkőzésekre gondol: "Rengeteget birtokoltuk a labdát, de valóban nem volt sok helyzetünk. Soha nem könnyű a németek ellen játszani. Egy pontot szereztünk, most már teljes figyelmünket a következő találkozóra fordítjuk."

Rudi Völler kapitány jó eredménynek tartja a döntetlent: "Tudtuk, hogy a hollandok nyomás alatt akarnak tartani bennünket. Természetesen a lefújás után némi csalódottságon éreztem a játékosokon az öltözőben, de most már mindenki úgy van vele, hogy jó eredményt értünk el. Csapatom jól bírta a holland nyomást, ami egy ilyen nagyszerű válogatott ellen nem könnyű, de bebizonyítottuk, hogy van tartásunk."

Dick Advocaat a német védelmet dicsérte: "Mindkét csapat nagy becsvággyal szállt harcba, már csak a történelem miatt is. Támadólag próbáltunk fellépni, de nem tudtuk elégszer játékba hozni a támadóinkat, mivel a német védekezési rendszer remekül működött. Ráadásul még az első félidőben szereztek egy gólt, így nekünk kellett rohanni az eredmény után. A második félidőben kockáztatnunk kellett, ezért is hoztam be támadó szellemű embereket, mint Sneijder és Overmars. Végül csak sikerült elcsípnünk egy pontot van Nistelrooy révén. Úgy érzem, az eredmény igazságosnak mondható."


Harminc évvel ezelőtt e két ország válogatottja (illetve akkor Németország még NSZK néven szerepelt) világbajnoki döntőn találkozott egymással, ahol a házigazda németek nagy csatában verték a hollandokat, majd az 1990-es világbajnokság nyolcaddöntőjében is Van Bastenék fölé kerekedtek. A mostani találkozón azonban mindenképpen a nagyobb nevekből álló holland gárdát tekintették esélyesnek mind a szurkolók, mind a közvélemény.
A német válogatott önbizalmát valószínűleg nem növelte a magyaroktól hazai pályán elszenvedett kínos vereség, de a hollandok sem mutattak jó formát az utolsó két előkészületi mérkőzésen, mi több, csatársoruk még nem igazán állt össze (Advocaat kapitány a három kiváló csatára, Van Nistelrooy, Kluivert és Makaay közül egyszerre csak egyet akart pályán tartani, és akkor még nem beszéltünk Van Hooijdonkról, aki valahogy mindig háttérbe szorul a korábban említett hármas mögött)

Mindenesetre most Van Nistelrooy kezdett, de a Manchester United támadója nem akart visszaélni Wörns "vendégszeretetével", aki nem hagyta túl sokáig magára a holland csatársztárt, szinte árnyékként követte. A holland támadások ettől fogva kissé szárnyaszegettek voltak, miután jobbról van der Meyde, balról Zenden nem tudott sok segítséget adni a középcsatárnak. A németek ezzel szemben megerősítették védelmüket, hiszen a négy védő elé még Baumannt is pályára küldte a kapitány, feláldozva ezzel egy csatárt, így Kuranyi jobbára egyedül cirkált elől, és így próbált meg valamint kezdeni a labdával, de ő sem akármilyen kullancsot kapott Stam személyében. A félidő vége előtt egy veszélytelennek látszó szabadrúgásból Frings vezetést is szerzett.
Dick Advocaat kapitány ráérzett, hogy ennek már a fele sem tréfa, így pályára küldte Sneijdert és Overmarst, ettől a szélsőjáték feljavult a hollandoknál, de az egyenlítéshez egy másik cserejátékos is kellett: Fabien Ernst. A német védekező középpályás, aki hazájában a lapok osztályzatai alapján már-már hagyományosan dobogós helyen végez, tőle váratlan módon bizonytalankodott a saját térfelén, Van der Meyde odaugrott, középre lőtt, és mielőtt Wörns iponnal földre vihette volna, Ruud Van Nistelrooy egyenlített. Ez is maradt a végeredmény. ---- K ---- A