<kep4>Zidane, a mester

Ettől függetlenül talán nem érdektelen, hogy most hogyan értékelte az angol sajtó csapatuk vereségét.

Kifosztva

A The Sun, a legnagyobb példányszámú brit napilap címoldalán David Beckham látható, mégpedig kihagyott tizenegyesét követően, ahogy a fejét fogja bánatában. Okkal, ugyanis annak ellenére, hogy akkor még vezettek, erőt adott a franciáknak a hajrára. A címoldalon csupán egy szót hoz a lap, mégpedig azt: Kifosztva. A szakíró a cikkben nem ostorozza az ország elsőszámú futball-kedvencét, mint ahogy a játékostársakat sem - különösen Gerrardot lehetne pelengérre állítani -, és abban bízik: a hátralévő két, papíron ennél jóval könnyebbnek ígérkező csoportmeccsen javítanak Owenék.


Szörnyű csapás, Zidane a neved

A fentebb említekkel éppen ellentétes álláspontra helyezkedik a The Times szakírója, ugyanis szerinte a folytatásban, még az elméletben gyengébb játékerőt képviselő együttesek ellen is visszaüthet ez a mostani vereség, de leginkább annak egyenesen letargikus mikéntje. Zidane-t nevezi meg elkövetőnek, aki ezt a csapást Angliára mérte. Egy biztos: az angol-francia több évszázados múltra visszatekintő történelmi haragszomrád során kevés francia okozott akkora "veszteséget", adott bánatra okot, mint Zinedine Zidane hosszabításban szerzett két góljával.

The Real Master

A Daily Mail is értelemszerűen a franciák csapatkapitányát, Zidane-t nevezi a meccs hősének, egyenesen The Real Masternek (Az Igazi Mester) nevezi a Real Madrid kiválóságát. A szakíró meccsről alkotott véleményét meglepő tárgyilagosság jellemzi, a sajnálkozás és az önmarcangolás helyett nem felejti el megemlíteni, hogy az angol futballisták az egész mérkőzésen jót teljesítményt nyújtottak, név szerint kiemli a határozott védőmunkát bemutató Ledley Kinget és a tizenegyest kiharcoló, agresszív támadójátékot nyújtó Wayne Rooneyt.

Meglopva

A Daily Telegraph úgy érzi, meglopták az angol csapatot. A három vagy legalább az egy pont elvesztésén túl, a továbbjutási esélyek csökkenése mellett arról ír, hogy a futballsors mennyire kegyetlen, igazságtalan és brutális. ---- Persze mindez, az angoloknak bánat, a franciáknak öröm, a másik oldalon teljesen más megközelítésben került terítékre.

God save Zidane

A L’Équipe, futballügyekben nemcsak Franciaországban, hanem a kontinensen is elismert szaklap cikkírója szerint Zidane két gólja egy olyan meccsen hozott három pontot a franciáknak, amelyen már mindannyian elkönyvelhették magukban, a vereséget. Majd a szellemességben és szemtelenségben az angolok kárára és bosszantására mindig kész franciák közül jelen esetben a cikkíró odáig megy, hogy átfogalmazza az angol himnusz első sorát és az angol királynő helyet Zidane-ra kér kiemelt figyelmet Istentől. A földtől nem elrugaszkodva azonban megemlíti, hogy kilencven percig nem bírták áttörni az előbb lendületes, majd egyre inkább elfásuló és egysíkúvá vált francia támadók a jól záró angol védelmet, amiből illene levonni a tanulságokat a folytatásra.

Franciák a Paradicsomban

A Le Parisien szerint Zidane-nak köszönhetően a Paradicsomba jutottak a franciák, de kiemeli, hogy a győzelemben döntő és elvitathatlan érdemeket szerzett Barthez is, aki kivédte Beckham büntetőjét. A Libération arról ír, hogy Zidane találta meg az angol védelmet felnyitó kulcsot, igaz ő is csak a végjátékban, de mindez még felemelőbbé és emlékezetesebbé tette a győzelmet. Nem felejtettek el párhuzamot vonni a két évvel ezelőtti vb-nyitánnyal, amelynek végén vesztesen hagyták el a pályát, nem is beszélve a folytatásról, mint ahogy kilencven percig úgy nézett ki: mindez, legalábbis a baljós kezdet megismétli önmagát, félve ugye a hasonló folytatástól. De párhuzamot von a négy évvel ezelőtti Eb között is, ahol az olaszok elleni döntő utolsó pillanataiban harcolták ki a hosszabbítást, majd ott a győzelmet, egyben az Eb-aranyat jelentő gólt. ---- Jacques Santini: Boldogsággal tölt el, hogy csapatom megmutatta: van tartása. Vesztes állásnál sem zuhant össze és képes volt a lefújásig harcolni akár a szépítő találatért, majd a győzelemért. A 2002-es vb-rajt után nagyon fontos volt, hogy ezúttal ne vesztesként hagyuk el a pályát, mert azt lélekben nagyon nehéz lett volna feldolgozni.

Zinedine Zidane: Ez a siker erőt ad számunkra a folytatásra. Nem gondoltuk volna, hogy az angolok ilyen jó, összeszedett játékot nyújtanak. Így hirtelen nem is tudom, de talán négy éve nem játszottam olyan jól a válogatottban, mint most.

Fabian Barthez: Általános vélemény, hogy a tizenegyest csak szerencsével lehet védeni, ezt látszik alátámasztani a statisztika is, amely azt mutatja, hogy a büntetőknek csupán tíz százalékát védik ki a kapusok. Én mégis azt mondom, lehet védeni, de ez egy nagyon komoly feladat. Nem elég gyorsnak, rugalmasnak lenned, a rúgójátékos minden mozdulatát figyelned kell, hogy nehogy túljárjon az eszeden. Persze a kivédett büntetőm mit sem ért volna, ha nincs a csapatunkban egy Zidane formátumú játékos.


Sven-Göran Eriksson:Drámai vereségünk ellenére biztos vagyok abban, hogy továbbjutunk, mint ahogy a franciákéhoz sem férhet semmi kétség. Szeretnénk nekik a döntőben visszavágni. A nyolcvankilencedik percig tökéletes játékot produkáltunk, amely szép reményekre jogosít fel bennünket. Zidane első gólja megtört bennünket, egyben leültetett és úgy véltük, milyen perchesek vagyunk, egy, már megnyert mérkőzésen meg kell elégednünk csak egy ponttal. Erre fel még a végére sem jutottunk a gondolatnak, máris hátrányba kerültünk.

David Beckham:Kétgólos vezetésünknél minden másképp alakult volna, ám a tizenegyesemnél abban hibáztam, hogy átlátszó megoldást választottam és Barthez olvasott a gondolataimban. Nyolcvankilenc percig bírtuk erővel, de ez a mai meccsen kevésnek bizonyult.