Csapatként erősek a horvátok

A magyar nemzeti tizenegy német szövetségi kapitánya a helyszínen tekintette meg az összecsapást, és lapunk kérésére értékelte is a látottakat.
– Az első pillanattól kezdve érezhető volt, hogy a horvát erős, támadó szellemű, remek egyéni képességű játékosok alkotta gárda, amely ellen nem lesz egyszerű a feladatunk – kezdte Lothar Matthäus. – Ugyanakkor azt is láthattam, hogy hiába játszottak fölényben, nem tudták gólra váltani, sőt, később az emberelőnyükkel sem tudtak mit kezdeni. A játékosok nem minden esetben értették meg egymást, a kevés helyzettel rosszul gazdálkodtak, így elmaradt a győzelmük. Öszszességében azt mondom, reális esélyünk lehet a horvátok ellen a győzelemre.

– Meg tudták lepni a déliek?
– Bevallom, arra nem gondoltam, hogy ilyen agresszíven, nagy iramban futballoznak majd. Egyszerűen nem engedték szóhoz jutni a svájciakat. Túlságosan is gyorsan el akarták dönteni a három pont sorsát, talán ezért is fáradtak el annyira a végére.
– Egyénileg lehet, érdemes kiemelni valakit?
– Azt hiszem, manapság a francián kívül egyetlen válogatottnak sincs olyan szintű klasszisa, aki egyedül képes eldönteni egy mérkőzést. A horvát gárda inkább csapatként erős. De ha mindenáron mondani kell egy-két játékost, akkor a Portsmouth légiósát, Mornart emelném ki, aki sok nyugtalanságot okozhat bármelyik védelemnek, aztán ott van Prso, akit kilencven percen keresztül folyamatosan figyelni kell. Az biztos, hogy a horvátok megérdemelten vannak ott az Európa-bajnokságon, ellenünk is ők lesznek majd az esélyesek, már csak azért is, mert a játékosaik sokkal nagyobb klubokban futballoznak, mint a magyarok. Ettől még nem kell istenként tekinteni rájuk, mert lehetett látni, hogy például emberelőnyben sem tudnak mindig megfelelően dönteni.
– Hol lehet meglepni a horvátokat?
– Ugye, nem haragszik, ha ezt most nem árulom el? Tudom, hogy Magyarországon is élnek horvátok, ők elolvashatják, amit mondok, és továbbadhatják az illetékeseknek. Nem akarom, hogy megtudják, miben látom a gyengéiket. Remélem, megértik a magyar szurkolók, miért titkolózom.
– Azt azért elárulja, még mire számíthatunk az Európa-bajnokságon a Baric-gárdától?
– Azt hiszem, az együttes a továbbjutásért zajló harcban az angolok sokkját ki tudja használni, és meglepetést okozhat. A horvátoknak nem könnyű megemészteniük, hogy csak egy pontot szereztek a svájciak ellen, de így is náluk van a lélektani előny, hiszen az angolok elképesztő körülmények között veszítettek el egy már megnyert meccset. ---- Franciaországban is játszott Mészöly Géza, az Újpest fiatal edzője, akitől mégis a svájci–horvát találkozó elemzését kértük. Elvégre Horvátország ellenfelünk lesz a világbajnoki selejtezőkön, úgyhogy érdemes meghallgatni egy ismert magyar szakembert arról, mi vár ránk az őszi meccsen.

"Sajnos nem volt igazán jó a mérkőzés. Küzdelem ugyan volt, de hiányzott az a plusz, ami egy futballmeccsen a győzelemhez kell, például a jobb egyéni teljesítményekre gondolok. A találkozó nagy részében a horvátok diktálták az iramot, látszott, igazán rutinos együttesről van szó, de mivel semmi extrát sem tudtak hozzátenni a játékhoz, a győzelmük elmaradt. Prso ugyan nagyon jó futballista, miként hátul Robert Kovac is megállja a helyét, én mégis azt mondom, lehet keresnivalója a magyar válogatottnak, nem legyőzhetetlen ez a horvát együttes. Igaz, hazai pályán, a szurkolói előtt vélhetően sokkal jobban futballozik majd a csapat, de ha a magyarok azt a játékot hozzák, amelyet a németek ellen, nem leszünk esélytelenek. Mert ezt a horvát együttest jó csapatjátékkal igenis meg lehet fogni. Erre a svájciak nem voltak képesek, így gyenge meccsen reális eredmény született. Úgy gondolom, ezután Svájcnak nagyon meg kell szenvednie, ha tovább akar jutni csoportból. A horvátokat valamivel esélyesebbnek látom erre, de az esti mérkőzés bebizonyította, hogy a franciák és az angolok is jobbak a délután látott két vetélytársuknál." ---- Az első fecske

A nagy tornák réme, amikor efféle meccsek kezdenek sorjázni. A 0–0 nagyon csúnyán fest. Nem túl jó jel, hogy ezúttal már az Eb második napján "megjött" az első gól nélküli döntetlen. Legutóbb, négy éve összesen három ilyen mérkőzés akadt, közülük kettő a csoportküzdelmek során. A harmadik az olasz–holland elődöntő volt – azon kevés 0–0 egyike, amelyen biztosan jól szórakoztak a semleges nézők.