Moszkvában is megtört a jég

– Most nyugodtan beszélgethetünk, mert éppen autóban ülök. Utána aztán csak az este lesz jó, mert amint hazaérek Fehérvárra, reklámfilmforgatásra kell mennem – mondja az elmúlt héten Moszkvában harmadik egyéni vb-aranyérmét megszerző Vörös Zsuzsanna.
– Ezek szerint most, a verseny után sincs ideje pihenni.
– Azért már pihentem egy picit. Szerdán például egész nap nem csináltam semmit, próbáltam magamhoz térni. Sokat aludtam, majd tettem-vettem, még a lakásból is csak a kutyáztatás miatt mozdultam ki. Csütörtökön két fogadásra voltam hivatalos. Köszöntött Tóth István, az Alba Volán Rt. vezérigazgatója és Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármestere is. Most meg Zalaegerszegről, rokonlátogatásról igyekszem haza, mert mint mondtam, időre Fehérvárra kell érnem. Szóval, nem unatkoztam a keddi hazaérkezés óta, ami nagyon megható volt. A reptéren fogadóbizottság várt, hatalmas virágcsokrokat kaptam, és ezúttal nem úsztam meg a levegőbe dobálást.
– Egy háromszoros világbajnoknak ennyi igazán kijár…
– Jó érzés, hogy én vagyok az egyedüli háromszoros egyéni világbajnok, de azt fontosabbnak tartom, hogy sikerült megvédenem az aranyérmemet. Nyerni is nehéz, de a címet megvédeni nehezebb, mert mindenki az aktuális világbajnokot akarja legyőzni. Kétezerben is címvédőként álltam rajthoz a vébén, ám akkor nem tudtam győzni. Most sikerült.

– Van különbség a tavalyi és az idei győzelme, illetve a tavalyi és az idei Vörös Zsuzsanna között?
– Az idén magabiztosabban érkeztem a vébére. Előtte egy verseny kivételével mindenhol dobogóra állhattam, pedig nem készültem külön rájuk. Bíztam benne, hogy ha "ráhangolás" nélkül is ilyen jól szerepeltem, a vébé még jobb lesz, hiszen arra készültem is. Például úszásban éreztem, hogy nagyon jó formában vagyok, és a vívás is ment. Gyors voltam a páston, jó tusokat adtam, élveztem a vívást. De nem csak különbség van a két vébé között, hanem hasonlóság is. A tavalyi, pesarói vébé előtt nem fűztek kellemes emlékek Olaszországhoz, pontosabban az ottani versenyekhez, mert sosem ment úgy egyéniben, mint szerettem volna. Aztán megtört a jég, nyerni tudtam. Ugyanígy vártam a moszkvai versenyt, vagyis nem voltak jó élményeim. Próbáltam azzal erősíteni magam, hogy Pesaróban is megszakadt egy rossz sorozat, miért ne szakadhatna meg Moszkvában is…
– Korábban említette, hogy nem volt elragadtatva "névrokonától", a Vörös tértől. Most sikerült megszeretnie?
– Nem volt rá alkalmam. Egyedül a férfidöntő napján tudtam volna bemenni a Kremlhez, de akkor fáradt voltam, és inkább pihentem, készültem a másnapi váltóra. Csak a buszból láttam a várost, amikor vittek minket egyik helyszínről a másikra. Egyébként kilencvenhétben is csak átrohantunk a városon, azért nem tudtam igazából "felfedezni" a Vörös teret.
– Lassan hangolhat egy újabb városra, Athénra…
– Az még egy kicsit odébb van, most még kiélvezem ezt a néhány napot. A hét végén például a párommal és egy kisebb kutyabarát csoporttal Ausztriába utazunk, ahol egy oktatótól tanulhatnak a kutyáink. A jövő hét elején aztán fokozatosan elkezdek mozogni, mert bevallom, amióta hazaértem, csupán egy félórás kocogás fért az életembe. A hét végétől pedig már valóban Athén lesz a fő cél, ugyanis Bükfürdőn elkezdődik az olimpiai felkészülés.