Címvédésre törnek a franciák

Idáig tart Santini távozásról szóló csütörtöki bejelentésének derűlátó értelmezése. Van egy másik is, amely balsikerű szereplés esetén kerül majd előtérbe, és nagyjából úgy hangzik, hogy a kapitány sorsdöntő pillanatban, a torna előtt destabilizálta az addig mintaszerűen készülő csapatot – no de ezzel a változattal várjuk meg a torna végét.
Nézzük inkább, miért kell Santini a Tottenhamnek, azaz hogyan is navigálta végig pontveszteség nélkül a francia válogatottat a selejtezők útvesztőjén. Amikor átvette a megtépázott tekintélyű "kékeket" Roger Lemerre-től, először is fel kellett dolgoznia a vb nagy tanulságát, nevezetesen azt, hogy a sérült Robert Pires és Zinedine Zidane nélkül összeomlott a csapat. Úgy kellett tehát átalakítani a taktikai repertoárt, hogy ilyesmi többé ne ismétlődhessen meg. Nos, bár Zizou egy kivételével minden selejtezőn szerepelt, a Santini-érában lejátszott összes mérkőzésből nyolcat elmulasztott – és abból a gárda hetet megnyert (a nyolcadikat sem vesztette el)! A sérülése után a formáját lassan visszanyerő Piresnek pedig – volt is belőle némi csendes mérgelődés – mindössze három Eb-selejtező jutott.

Santini politikája nem mindenhol vezetett volna sikerre. Kellett hozzá egy olyan tehetséges játékoskeret, mint amilyennel a kiváló utánpótlásra építő franciák büszkélkedhetnek. A kulcsfontosságú csapatrészben, a középpályán természetesen megtartotta a kipróbált harcosok egy részét (Zidane, Makelele, Vieira), örömmel üdvözölte Pires visszatértét, de jócskán frissített is (Dacourt, Pedretti, Rothen). Ha ebben a csapatrészben minden rendben megy, akkor a csatársorban sok változtatásra nincs ok. A vb óta nincs nagyobb gond, a gárda immár 16 mérkőzés óta veretlen – nyugtalanságot legfeljebb az kelthet, hogy Zidane idénye nem a legjobban sikerült, maga a madridi játékmester mondta, hogy mostanság élete legroszszabb formájában futballozik. (Ettől függetlenül azért őt választották meg Franciaország legnépszerűbb emberének a Journal du Dimanche című lap olvasói a télen.)
Ami a támadókat illeti, Henryt külön írásban is méltatjuk, essék most szó inkább párjáról, David Trezeguet-ről. Míg Roger Lemerre ódzkodott kettejük együttes szerepeltetésétől, Santini bátran alkalmazta e megoldást, és a mellékelt góllövőlista igazolja, jól tette. Különben is, a jelenlegi keretből "Trezegolnak" van a legjobb esélye megdönteni Michel Platini 41 gólos válogatottsági rekordját (28-nél tart, Henry 25-nél). Ugyan az eltiltott Djibril Cissé nem lesz ott mögöttük, Govou, Marlet és Saha személyében ígéretes tartalékok várnak a beugrásra.
A védelem, Barthez kapussal az élen, nem sokat módosult az utóbbi években, Santini legfeljebb más kombinációban szerepelteti a három nagy öregre, a csapatkapitány Marcel Desaillyra, Bixente Lizarazura és Lilian Thuramra épülő egységet. Nekik ez lehet a nemzetközi búcsújuk. Rajtuk már csak ezért sem múlhat semmi. ----