Több mint egyszerű arany

Az 1995-ös világbajnokságon azonban "valaki" letette a névjegyét. Több volt, mint statiszta. A dánok akkor kétszeres Európa-bajnoka, Poul-Erik Hoyer-Larsen volt az a valaki. Pedig nem is jutott be a döntőbe.
A vb legemlékezetesebb mérkőzése az elődöntőben Hoyer-Larsen és az indonéz Heryanto Arbi csatája volt. Akkor 5000 néző tombolta végig a mérkőzést – és vallotta, hogy ez volt az igazi finálé. Lausanne-ban Arbi végül arany-, Hoyer-Larsen pedig bronzérmet vehetett át.
Az élet néha ismétli önmagát. A sportban többször is.

Egy év múlva újból találkoztak. Mégpedig az atlantai olimpián, és ismét az elődöntőben.
Az "Ázsia-központú" sportágban a dán úgy jutott el eddig a csatáig, hogy előtte játszmát sem vesztett! Aztán a világbajnokot is lelépte, szintén két játszmában – mintegy visszavágva az egy esztendővel azelőtti vereségért.
A fináléban nem csak az aranyérem volt a tét a dán számára: sporttörténelmet írhatott. Ha nyer, a világranglista-vezető kínai Tong Csung ellen, a sportág összes versenyszámát figyelembe véve ő lesz az első nem ázsiai olimpiai bajnok.

Hoyer-Larsen sporttörténelmet írt. Úgy nyerte meg a mérkőzést, hogy a kínai megszorítani sem tudta.
A balkezes zseni második olimpiájának is nekirugaszkodott, ám Sydney előtt a szakemberek már nem adtak sok esélyt neki a címvédésre. Hogy miért?
Mintegy hattyúdalként Hoyer-Larsen 1996-ban még az Európa-bajnoki dobogó tetejére állhatott, ám utána egyetlen világversenyen sem sikerült nyernie. Sydneyben sem nyert – de mint szó volt róla, atlantai sikerével sokkal többet vitt végbe egyszerű győzelemnél. A dolgok jelen állása szerint, még sokáig ő lesz az egyedüli nem ázsiai olimpiai bajnok. ---- A ---- &