Ostrava az új futballfőváros

Nem véletlenül nyilatkozta például Radek Sloncík sem a Nemzeti Sport február 14-ei számában, hogy a "bányászokhoz" szívesen tért vissza az Újpesttől, mivel érezhetően valami nagy dolog volt készülőben egykori egyesületénél. Igaz, nagy bevásárlást nem kellett véghezvinniük az újdonsült tulajdonosoknak (no, azért a csatár Marek Heinz hazahozatala Németországból nem vált hátrányukra, de erről majd később…), mivel a játékosállománynak korábban volt már ideje összecsiszolódni, még ha Václav Sverkos el is hagyta a csapatot a Mönchengladbachért, na meg 100 millió cseh koronáért (mintegy 800 millió forintért). Mindössze egy cseh–szlovák viszonylatban remek stratégát kellett a kispadra ültetni. A kiválasztott Frantisek Komnacky lett, aki érdekes karriert futott be nem csupán hazájában, de a Fehér-Kárpátok és a Nyugati-Beszkidek túloldalán, a szlovákoknál is. A szakvezető előbb 2000-ben felvitte az első ligába az azóta magának a bundabotrányban "nevet szerző" 1. FC Synot együttesét, ugyanezt két évvel később fél idény alatt megismételte a morvaországi zlíniekkel, majd 2002 nyarán befutott a zsolnaiak ajánlata a "hegyeken túlról": ugyan vezesse már őket el a szlovák bajnoki címük megvédéséig.
A nacionalista nézeteiről elhíresült Ján Slota városában azonban a klub elöljáróinak nem nagyon ízlett, hogy félidőben csak harmadikak voltak kilenc ponttal lemaradva az akkori listavezető Slovan Bratislava mögött, ezért megköszönték szolgálatait. Nem sokáig kellett utaznia a Zsolna–Pozsony közötti főúton, mert rögtön lecsapott rá a Matador Púchov, és a kis csapattal meg sem állt a szlovák kupagyőzelemig (a Slovanon sikerült bosszút állnia). Ilyen előzmények után térhetett vissza Csehországba a Baník Ostravához.
Oda, ahol cseh viszonylatban tán a leginkább rajonganak a futballért. Míg Prága szurkolói szempontból elkényelmesedett metropolisznak számít, a bányászvárosban valóságos hisztéria dúl, ha a piros-fehér-kék legénységnek jól megy a pontvadászatban. Az ostravaiak még a csehszlovák érában szereztek három bajnoki címet (1976, 1980, 1981), valamint ugyanennyi csehszlovák kupagyőzelmet (1973, 1978, 1991), érthető hát, hogy az ottaniak igencsak kiéhezett állapotban voltak.
Aztán elkezdtek szezon közben szállingózni a figyelemre méltó eredmények, a szurkolók pedig egyszeriben megtöltötték a Baník stadionját, illetve több ezren kisérték a gárdát idegenbe, nem kis riadalmat keltve a kisebb városokban. A remek szereplés egy játékosra sohasem "fogható", mindenesetre a már említett Marek Heinz igencsak elemében volt, ezzel mintegy meghálálva, hogy a nem túl szerencsésre sikeredett németországi kalandjából hazarángatták. Két és fél szezont húzott le a Hamburgnál, egy felet az Arminia Bielefeldnél, de nem találta helyét, a visszavételéért a Sigma Olomouc sem lelkesedett, így került Ostravába, ahol Miroslav Matusoviccsal elöl olyannyira kiismerték egymást, hogy Heinz meg sem állt 19 gólig a bajnokságban. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a támadó szinte naponta ingázik olomouci lakhelye és jelenlegi munkaadójának arénája között, valamint szabadidejében a festészettel is kacérkodik, megállapíthatjuk, szorult bőven energia a 27 éves játékosba. Találatainál sem akárhogyan robban ki belőle a feszültség, amint a Baník ultrái előtt ünnepelteti magát, s akkor bizony a nagydarab kopaszok a kerítés másik oldalán sem kímélik magukat a lelátó bontása közben…
A szezon végén aztán már egész Ostrava és környéke a cseh bajnoki címnek örülhetett, de a prágai "komplexusra" jó lesz figyelni, mivel hazai pályán tavasszal mind a Sparta, mind a Slavia ellen kikaptak, no és a végül kiesett Viktoria Zizkov ellen is csak döntetlenre futotta, hogy a Spartával – ha már rosszindulatúak akarunk lenni…