Kállai élt a lehetőséggel

– Nagy ünnepséget csapott a kvótaszerzés örömére? – kérdeztük hétfő délután a hét végi olimpiai kvalifikációs Westel Világkupa-versenyen ezüstérmet és ezzel athéni indulási jogot szerző Kállai Ákost.
– Nem volt buli, mert nagyon fáradt voltam. Reggel sokáig aludtam, ami rám fért, aztán futottam egyet, most pedig indulok Tatára, mert elkezdődött a kéthetes világbajnoki edzőtábor – felelte a csapatban és váltóban világbajnok versenyző.
– A fáradtsága érthető, hiszen remekül szerepelt a versenyen, idei legjobbjait hozta akkor, amikor a legjobban kellett. Hogy alakult a döntő napja az ön számára?
– Kétféleképpen élem meg a versenyeket: van, amikor elröppen a nap, máskor viszont szenvedek, alig cammog az idő. Ezúttal nagyon gyorsan elszállt a nap. Egyedül a lovaglás után éreztem egy kis megtorpanást.
– Annak mi volt az oka?
– Akkor derült ki, hogy nagyot kell futnom. Ha nincs az a két hiba a lovaglásban, ami egyértelműen az én számlámra írható, könnyedén megvan az ezüstérmem, de talán még az arany is.
– Az ezüstérem így is meglett. Mi volt a taktikája?
– Taktikázni nem nagyon lehetett, menni kellett Zadnieprovskisszal, ráadásul mögöttünk is kitűnő futók voltak, viszsza kellett verni az ő támadásukat. Zadnyéval egyébként nagyon ismerjük egymást, a versenyeken rendre úgy alakul, hogy mellé kerülök. Egy darabig tartom is a tempót, aztán a végén lehagy, mert jobb futó nálam.
– A koreográfia most is ez volt: sokáig tartotta vele a lépést, aztán a litván elhúzott, a végén azonban lelassított. Tudjuk, hogy az év elején térdsérüléssel bajlódott Zadnieprovskis, ezért hagyta ki például a budapesti fedett pályás versenyt is. Elmondása szerint fájdalmat érzett a lábában, és nem akart kockáztatni, hiszen közeleg a világbajnokság.
– Nem tudom, mi történt, én csak azt vettem észre, hogy csökken a köztünk lévő távolság, és hajrázni kezdtem. Nem volt könnyű, mert alig éltem, de muszáj volt, hiszen ritkán adódik ilyen lehetőség az ember életében.
– A kvótája és a kiegyensúlyozott teljesítménye önmagáért beszél. Maradéktalanul elégedett a produkciójával?
– Az összkép nagyon jó, ám ha elemzem az egyes számokat, lehetne jobb is az eredmény. A lovaglásról már beszéltem, de például a vívásban is bennem maradt egy-két tus. A végére elfáradtam, pedig ha úgy vívok, mint az elején… Nos, akkor a futás "sima ügy" lett volna. De így is elégedett vagyok, hiszen nálunk nem egy sportágban kell jól szerepelni a végső sikerért, hanem ötben. Ez pedig nem mindig jön össze. Nekem most összejött.