Harmadszorra csak sikerült

A meccs nem úgy kezdődött, ahogy azt a hazaiak szerették volna, mivel Milosevics szélről eleresztett bombája után már 8:3-as kaposvári vezetéssel vonulhattak pihenőre az alakulatok. A szünet jót tett a vendéglátónak: folyamatos felzárkózásba kezdett, mi több, mivel Zarka a lelátóra fogadta Tomanóczy nyitását, már 13:13 állt az eredményjelzőn. Sőt Pampuch két rontása nyomán 16:14-re alakult az állás. Ez idő tájt sorozatban jöttek a jobbnál jobb somogyi nyitások, főleg Csíkos jeleskedett ebben a játékelemben: egyik szerváját Bencsik alaposan benézte, így időlegesen újra a címvédőhöz került az előny. Hogy aztán Szekeres ütése után 22:20-ra már a borsodi gárda vezessen! Pampuch újabb két hibájával pedig gondoskodott róla, hogy a hazaiak egy szettel közelebb kerüljenek az olyannyira áhított kupagyőzelemhez.
Úgy tűnt, a Vegyész lendülete a háromperces szünetben sem tört meg, Jánosi parádés megoldásával ugyanis 5:1-re elhúzott, majd Szafronov megmozdulása már az első technikai időt jelentette 8:2-nél. Tomanóczy és Jánosi az egész mérkőzésen brillírozott, és ebben az időszakban sem tudtak mit kezdeni az ütéseikkel odaát. Marko Jazvic, a Kométa szakmai munkájának irányítója megpróbált közbeavatkozni, de időkérése mit sem ért. Csapata nyitásai semmiféle veszélyt nem rejtettek magukban, pláne, hogy jelentős részük a hálóban landolt.

A harmadik felvonásban úgy látszott, magára talál a somogyi alakulat, hiszen elhúzott 6:4-re, ám 10:10-nél Jánosinak köszönhetően már egyenlő volt az állás. Nem úgy a hajrában, amikor is 16:19-nél a meccsen először (!) betakarták a barcikai ütőt, így már néggyel ment a Kométa. Miután Tóth Gábor jött, látott, majd a hálóba bombázott, szépítettek a somogyiak, aztán a negyedik etapban úgy folytatták, ahogy az előzőt abbahagyták, azzal a különbséggel, hogy most már bejöttek a nyitások is a kaposváriaknál. Daniel Oravec 13:10-nél fújt riadót, és úgy tűnt, ez használ: Szafronov blokkja már az egyenlítést jelentette 17:17-nél, ám ennél tovább nem jutottak a vendéglátók, 20:20 után már csak a vendégek csináltak pontot.
Jöhetett tehát a mindent eldöntő ötödik játszma.
Amelynek mindjárt az elején 1:3-ról fordítottak Jánosiék, így máris 4:3 lett az állás. A hazai vezetés azonban nem tartott sokáig, miután ugyanis Tomanóczy a hálóba ütött, már 6:8 virított az eredményjelzőn, sőt 8:11-nél elillanni látszott a hazai álom. De csak ezután jött a java. Szekeres 10:14-nél állt a nyitóhelyre, és ha hiszik, ha nem, csapata egyenlített! Jöhetett az idegtépő játék, amelyben felváltva estek a pontok, ám mindig a címvédőnél volt az előny. Egészen 16:15-ig, amikor is Tomanóczy bombájával nem tudtak mit kezdeni a háló túloldalán, majd Csíkos ütését védekezte ki a Vegyész, és jött Morozov, aki kegyetlenül bevágta…
Gondolhatják, innentől kezdve elszabadult a pokol a csarnokban. Harmadszor játszott egymás után MK-döntőt a Kazincbarcika, de nyernie csak most sikerült először. Borsodban tehát tényleg három a magyar igazság!

Minek volt köszönhető a siker ezen a nagyon fontos meccsen? – kérdeztük Daniel Oravecet, az immár kupagyőztes Vegyész RC-Kazincbarcika trénerét.
– A harmadik és a negyedik szettben a kaposváriak nagyon feljöttek, ekkor feljavultak a szerváik, nekünk nem volt nyitásfogadásunk, és szinte centertámadásunk sem. Az ötödik játszmában a sírból hoztuk vissza a meccset, Szekeres lélekjelenléte szenzációs volt. Most, hogy mégis sikerült, rettentően boldog ember vagyok!

A pálya mellől