Branda: irány Haparanda!

– Komáromi Tibor szakágvezető csak akkor dönt Eb-szereplése mellett, ha a formájával is meggyőzi őt. Hogy érzi, a Ganz-kupa után közelebb került az Európa-bajnoksághoz?
– Tisztában vagyok vele, hogy csak azért utazhatok, mert Misi nem indul. A Ganz-kupát sikerült megnyernem, de a kérdés az, hogy a nemzetközi színtéren is megállom-e a helyem.
– Eddig két nemzetközi verseny volt idén: a szófiai Nikola Petrov-emlékversenyen a harmadik helyért vívott meccsen alulmaradt az olasz Giuntával szemben, akit Deák Bárdos simán vert Créteil-ben, a vb-n, aztán az isztambuli Vehbi Emre-emlékversenyen bennragadt a csoportjában egy győzelemmel és két vereséggel. Eközben Deák Bárdos mindkét versenyt megnyerte. Véletlenül sem ön ellen szurkolva kérdezem: a nemzetközi rutin hiányával magyarázhatók a gyengébb eredmények?

– Pontosan. Kadett, ifjúsági és juniorkoromban ott voltam az élvonalban, aztán mint bizonyára tudja, volt egy kétéves kihagyásom…
– A doppingeltiltás.
– Igen. Valószínűelg mindenki ezt mondja, de tényleg nem akartam doppingolni, vitaminokat és táplálékkiegészítőket szedtem, és az egyik összetevő listás volt. A nemzetközi szövetség, a FILA persze könyörtelen volt, így kétezer-egy novemberétől két évig nem birkózhattam hivatalos versenyen. Persze igyekeztem formában maradni, napi kétszer edzettem végig, de pokolian nehéz periódus volt. A birkózás nem atlétika, hogy eltiltás alatt is mérhető lenne a forma. Kontroll, visszajelzés nélkül edzettem, és fogalmam sem volt, hogy hol is tarthatok. Nagyon hiányzik az elszalasztott két év a pályafutásomból, és nem tudom, csak remélem, hogy tudom pótolni a lemaradást. Nem vagyok rosszabb, mint az eltiltás előtt, de sajnos nem is fejlődtem. Hiányzik a meccsrutin, jelenleg hatvan százalékos formában lehetek, de áprilisig még bőven van idő. Készülök teljes erőmből, hogy bizonyítsak és kijussak az Eb-re, ott meg szeretnék helytállni, hogy lendületet vegyek a következő egy-két évhez.
– Kanyarodjunk még egy kicsit vissza Deák Bárdoshoz. Bocsánat, hogy ezen lovagolok, de kilencvenhétben még nyert ellene az ob döntőjében, azóta viszont ötször alulmaradt, így a versenyekre is rendre ő utazott. Ez volt az oka, hogy elkeseredésében – ha jól tudom – a közelmúltban szlovák állampolgárságért folyamodott?
– Igen. Szlovákia színeiben, mivel ebben a súlycsoportban lyukasak, szinte garantált lenne az évi két világversenyem. Örültek az ötletnek, de kissé megragadt az ügy, amit jelenleg nem is bánok. Most az Európa-bajnokságra összpontosítok, mindent beleadok, aztán meglátjuk. Csak szeretném már egy világverseny miliőjét megérezni, s nem Deák Bárdos mögött kullogni…
– Egyébként milyen a viszonya hazai riválisával?
– Elfogadható, de mindig bennünk van, hogy ellenfelek vagyunk. Nagyon ismerjük egymást, már évek óta egymás ellen birkózunk. Én elismerem, hogy Misi világklasszis, kívánom neki, hogy nyerje meg az olimpiát! Csak már én is szeretnék néha labdába rúgni…