A felbolydult, kiszámíthatatlan időjárás ezen a télen is megtréfálta a világot. Emlékezhetünk, legutóbb Isztambulra és Athénra is hóvihar támadt, a közlekedésben napokig kezelhetetlen állapotokat idézve elő. Fehér lepelbe burkolózott az Akropolisz, bezártak az iskolák, leállt az élet, menekültek a turisták, és persze jó néhány helyen fel kellett függeszteni az olimpiai építekezéseket is.
A helyzet ismeretében ez nemhogy tréfa, hanem kifejezetten rossz vicc, sőt olyan tényező, amely csak növelheti a létesítményekkel s általában az elengedhetetlen infrastrukturális fejlesztésekkel kapcsolatos, meg-megújuló aggodalmakat.Az újabb munkaidő-kiesés és késlekedés nyomán a szokásosnál erőteljesebb figyelem kíséri az "Athéni Sportnapok" rendezvénysorozatot, amelyet Athén előkelő szállodáiban, az Intercontinentalban és a Marriott Hotelben rendeznek: február 24. és 26. között a Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szövetsége (ANOC) tartja közgyűlését, 27. és 29. között pedig a NOB végrehajtó bizottsága ülésezik. Nem szükséges végigvizsgálni a napirendeket, elegendő a legfontosabbat kiemelni: az athéni olimpia szervezőbizottsága beszámol a játékok előkészületeinek állásáról és a soron következő hónapok tennivalóiról. Szükségtelen a hivatásos jósok véleményét is kikérni, a jelenlegi helyzet és az Athénból érkező hírek arra engednek következtetni, hogy a nemzetközi olimpiai család tagjai nyilván elégedettek lesznek az ellátással, a görögök lebilincselő vendégszeretetével, ami azonban a realitásokat illeti, őszinte megnyugvás nem töltheti majd el egyiküket sem. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a felvetődő kérdésekre miként és kitől kapnak majd érdemi választ. Az ország ugyanis, és benne a kormányzó PASOK, tehát a szocialista párt s minden vezetője nem csupán gondolatban, de egyébként is mással van ezekben a napokban elfoglalva: március 7-én – egy héttel a sportnapok után – urnákhoz járulnak az ország polgárai, előrehozott parlamenti választásokat tartanak a hellének.Santiago Calatrava neve aligha mond sokat a nemzetközi építészetben kevésbé járatos halandó számára. Kétségtelen tény, a spanyol művész az athéni olimpia alkalmából is kitett magáért, csodálatos tetőszerkezetet álmodott meg az Olimpiai stadion fölé. Önhibáján kívül, s erről már bizonyára nem is álmodott, utóbb alkotása lett – mint az a bizonyos állatorvosi ló – jellegzetes megtestesítője az olimpiai beruházásokat hátráltató káros tüneteknek, általánosítható gondoknak-bajoknak. Ennek a nagyszerű, csupa acél, csupa üveg tetőzetnek márciusra tervezték az átadását. A különleges rendszer különleges üveglapok és tartozékok összeállítását feltételezi, maguk a munkálatok is rendhagyó technológiát és illesztő szerszámokat igényelnek. A munkálatok megkésve kezdődtek, s később sem a tervezett ütemben haladtak. Utóbb más is kiderült: a szerkezetet tartó gigantikus oszlopok – szám szerint 28 – és a szerkezet két végén földbe süllyesztett tartópillérek építését megelőző geológiai mérések arra döbbentették rá az építőket, hogy a talaj nem eléggé stabil, nem megfelelő az irdatlan súly megtartására – legalábbis úgy, ahogyan ezt a tervekben elgondolták. Mit lehet tenni az idő mind kíméletlenebb szorításában? Módosítani az eredeti terveket az "ásatások" nyújtotta adatok szerint? Tovább csúsztatni az átadás határidejét, s egyben felgyorsítani a munkálatokat? Netán lemondani az egészről úgy, ahogy van? Evangelosz Venizelosz kulturális miniszter, az ötkarikás építkezések első számú kormányzati felelőse azt nyilatkozta, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek, viszont mivel fizikai képtelenség tartani a márciusi határidőt, az átadásra június közepén kerülhet sor. A NOB athéni koordinációs bizottságának svájci vezetője, Denis Oswald – nyilván korábbi tapasztalataira támaszkodva vont le következtetést – erre reagálva nyilvánított véleményt a BBC televízió érdeklődő riporterének: "Hogy teljesen őszinte legyek, bár a tető lenne a legnagyobb gondom a létesítményeket és egyéb építkezéseket illetően – mondta. – El tudom képzelni a játékokat úgy is, hogy nem lesz befedve az Olimpiai stadion…"A határidők csúsztatása látszólag egyszerű megoldás, hiszen a módosítás csupán könnyen kiejthető szavakba kerül. A valóság azonban – és itt nem csak az Olimpiai stadion esetéről van szó – jóval bonyolultabb. Szeretnénk azonban ennél a pontnál felhívni a figyelmet a következőre: a kijelentés egyáltalán nem értelmezhető úgy, hogy bármiben is kétségbe vonnánk az athéni olimpiai játékok megrendezését. Felelősségünk teljes tudatában állítjuk: idén augusztus 13. és 29. között a görög fővárosban megrendezik az ötkarikás játékokat. A kérdés az – hogyan? A válasz pedig egyre inkább afelé tendál: nem úgy, ahogyan a görögök pályázatuk idején mutatták, ígérték. És ezt tényekkel lehet alátámasztani. Az új athéni labdarúgó-stadion befejezése hónapok távolába nyúlik. A maratoni versenyek útvonalán hetek óta áll a munka Marathón és Athén között, mivel csődbe ment a fővállalkozó. Eredetileg két hét múlva kellett volna átadni, most már itt is júniusról beszélnek az illetékesek. Az előbb említett Venizelosz úr az úszóstadiont érintve kész tényként kezelte: az építést vállaló konzorcium hivatalosan bejelentette, hogy technikai gondok miatt képtelen elkészíteni a tetőzetet. Folynak még a munkák az alábbi sportágak versenylétesítményeiben: kosárlabda, kézilabda, vívás, tékvandó, kajak-kenu. A befejezésüket április-májusra ígérik. A metróvonal építése, amely Athén központjából déli irányba, a fő versenyhelyszínek felé vezet, már eddig is számos halasztást szenvedett a sztrájkok, környezetvédelmi problémák, bírósági ügyek, a közben talált értékes történelmi leletek ásatásai, a műemlékek megmentése miatt. Az útépítésben mindenekelőtt a megcsappant költségvetési lehetőségek, illetve részben az idő kényszere miatt a szélesítések jó néhány helyen elmaradtak, nem épültek meg a felül- és aluljárók az eredeti számban, ráadásul az athéni "HÉV" szerelvényei sem érkeztek még meg a gyártótól.A helyzet nem egyszerű. Igaz, amit Athén polgármesternője, Dora Bakojanni hangsúlyoz, hogy Görögország a maga 11 milliós lakosságával az utóbbi évtizedekben a legszerényebb méretű olimpiát rendező ország, s ez előre talán nem is érzékelhető, elviselhetetlen terheket rótt mindenkire. Persze ugyanígy igaz – de ezt már nem ő mondta –, hogy bevallottan érvényesült a helléneket is olykor közismerten magával ragadó patópáloskodás – Ej, ráérünk arra még! –, amely 1997, a rendezés jogának elnyerése után túl hosszú ideig jutott érvényre a munkálatok kapcsán. A NOB minden erélyes figyelmeztetése ellenére is… És most már nincs más, mint elfogadni a szervezőbizottság csinos elnöknője, Gianna Angelopulosz-Daszkalaki asszony bölcselkedését: "Nincs semmi értelme bosszankodni, hogy bizonyos létesítmények nem készültek el a tervezett határidőre. Ez most már tényleg lényegtelen részletnek tekinthető csupán. Az a legfontosabb, hogy minden maradéktalanul rendelkezésre álljon, mégpedig nemcsak az olimpiai versenyekre, hanem lehetőleg már a megelőző teszteseményekre is."A nagyasszony kissé leegyszerűsítette ugyan az ügyet, de hát be kell látnunk, sokat nem tehetünk – ez van…