Elment a Jólelkű Óriás

John Charles egyebek mellett arról a – ma már elképzelhetetlennek tűnő – sajátosságáról is ismert volt annak idején, hogy pályafutása során még csak sárga lapot sem kapott soha. A magas, robusztus felépítésű, remekül fejelő csatárt mindenütt a sportszerűség mintaképeként tisztelték, egyszerűen "úriembernek" hívták társai és ellenfelei is. Olaszországban a "Gigante Buono" becenevet ragasztották rá, amit többféleképpen lehet fordítani, az egyik lehetséges megoldás a "Jólelkű Óriás". (Csak érdekességképpen, az angol verzió: "Gentle Giant".)Charles 17 éves korában került a Leedshez, ahol nyolc év alatt 150 gólt szerzett, az 1953–54-es idényben például 42-t. A Juve 1957-ben igazolta, akkori rekordösszegért (67 ezer font), s a torinói egyesület mezében 150 mérkőzésen 93-szor talált a hálóba. Omar Sivorival és Giampiero Bonipertivel alkotta éveken át a "zebrák" félelmetes csatártrióját, amely három bajnoki címig és egy kupagyőzelemig vezérelte a Juventust. Az ő érkezése után jöttek rá az európai klubok arra, hogy érdemes brit labdarúgókat szerződtetni.Utóbb szerepelt a Romában, később odahaza a Cardiff Cityben, továbbá 1958-ban tagja volt annak a walesi válogatottnak, amely mind ez ideig az utolsó vb-szerepléssel örvendeztette meg a honfitársakat. Edzőként dolgozott a Hereford Unitednél, majd Kanadában, a Hamilton Steelersnél.Olaszországban akkora szeretet vette körül, mint nagyon kevés külföldit. "Olyan volt, mint egy földönkívüli, de nem elsősorban a játéktudása, hanem a személyes tulajdonságai miatt. A legkorrektebb ember volt, akit valaha ismertem" – mondta róla Boniperti. "Amikor a Juventusról beszélt, mindig csillogott a szeme. Szerelmes volt ebbe a klubba" – jegyezte meg Marcello Lippi, az együttes jelenlegi edzője.Charles még januárban, Milánóban lett rosszul, keringési problémák miatt több lábujját amputálni kellett. Egy hónap lábadozás után hazatért Nagy-Britanniába, s röviddel később egy wakefieldi kórházban elhunyt.