Kié Gibraltár Sziklája?

Mielőtt részletekbe bocsátkoznánk, ejtsünk szót arról, miért olyan fontos, hogyan végződik a Manchester United vezetőedzője és egyik résztulajdonosa közötti konfliktus. Nem túlzás, hogy a világ talán leggazdagabb, legjobban menedzselt klubjának jövőjéről van szó. Egy részvénytársasági formában működő egyesületnél a legkisebb fejleménynek, változásnak is óriási jelentősége van, hiszen az effélékre roppant érzékeny részvényárfolyam változásától függ szinte minden. Az, hogy mi történik a sikeredzővel, Sir Alex Fergusonnal, a lehető legnagyobb horderejű kérdés a tulajdonosok és persze a szurkolók számára is – bár az ő szavuk már nem ér annyit, mint egykoron.

Vége a családi ügyleteknek

Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, pontosan kik birtokolják a Unitedet. Amint a mellékelt ábrán is látható, a legnagyobb résztulajdona annak a cégnek van, amely mögött ott áll John Magnier, Ferguson jelenlegi "ellenfele". Társa és barátja, J. P. McManus, hozzá hasonlóan milliárdos ír üzletember. Kettejüknek a Cubic Expressions mintegy 25 százalékán keresztül számottevő befolyása van a klub vezetőire, továbbá jogukban áll részt venni az igazgatótanácsi üléseken. (E minőségükben a jelenlegi helyzetben azzal fenyegetőztek, hogy rendkívüli közgyűlést hívnak össze, és azon felelősségre vonják a vezetőket.) A többi részvényes közül meg kell még említeni a skót Dermot Desmondot (2.5 százaléknyi részvény), aki, úgy hírlik, közel áll Magnier-hoz és McManushoz.
A két ír mágnás akkor lépett színre, amikor néhány hete kipattant a botrány: az angol szövetség (FA) bejelentette, megvizsgálja a Manchester United szabálytalannak vélt játékosvásárlási gyakorlatát. A klub tiltakozott és cáfolt, Ferguson mester nemkülönben. A legtöbb vesztenivalója egyébként neki van, ha esetleg kiderül valami huncutság (élő szerződéssel bíró futballisták megkörnyékezése titokban, illegálisan működő ügynökök szolgáltatásainak igénybe vétele, vagy hasonlók). Egyrészről azért, mert edzőként – szigetországi kifejezéssel: menedzserként – szinte teljhatalmú felügyelője az MU játékosvásárlásainak, másrészről azért, mert bajba kerülhet a fia, Jason Ferguson is, akinek sportmenedzsercége, az Elite Sports Agency, szoros kapcsolatban áll az egyesülettel, és az egyik gyanús tevékenységet végző figura, Mike Morris épp az ő beosztottja.
Magnier-ék ekkor kezdték követelni a manchesteri illetékesektől, hogy az FA eljárásától függetlenül indítsanak belső vizsgálatot, valamint mondják ki, hogy a játékosvásárlásokat ne lehessen rokoni kapcsolatokon keresztül intézni. Kilencvenkilenc kérdésből álló levelet küldtek a székházba, és a rendkívüli közgyűlés lebegtetésével igyekeztek hatni Sir Roy Gardner elnökre és kollégáira. A válaszok mellett azt is (el)várták, hogy amíg nem tisztázódik Ferguson szerepe az állítólagos szabálytalanságokban, az igazgatótanács függessze fel a szerződéshosszabbítási tárgyalásokat. Ez végül nem történt meg, de sokan a nyomásgyakorlás számlájára írják, hogy az eredetileg tervezett négy helyett csak egy évvel hosszabbították meg a szakvezető 2005-ben lejáró mandátumát.

Az edzőnek kellenek a milliók

A tulajdonosok viselkedése alaphelyzetben érthető lenne, hiszen nekik az az érdekük, hogy a klub renoméját ne rombolja semmiféle törvénytelen tevékenység, minden a szabályoknak megfelelően történjék. Ugyanakkor az angliai elemzők egyszer sem felejtették el megemlíteni, hogy Ferguson jóval több az MU-nál, mint egyszerű tréner. Az elmúlt csaknem két évtized alatt intézménnyé vált az Old Traffordon, őt tekintik az egylet történetében példátlan sikerszéria legfőbb kovácsának, méghozzá alighanem joggal. A szurkolók vakon bíznak benne, a lelátókra meccsenként felülő 67 ezer ember közül egynek sem jutna eszébe kritizálni azok után, amit letett az asztalra. Ennél is fontosabb azonban, hogy biztosra vehető: amint elhagyja posztját, nagyot fog zuhanni az MU-részvények értéke a tőzsdén, függetlenül attól, ki jön utána. Márpedig ezt egyetlen részvényes sem akarhatja siettetni.
Hogy a Magnier, McManus tandem miért indított mégis támadást Sir Alex ellen, azt nem tudni, de kínálkozik egy elég kézenfekvő magyarázat. Az ügy legpikánsabb motívuma az a bírósági eljárás, amelyet Ferguson kezdeményezett John Magnier ellen, egy versenyló tulajdonjoga miatt. A Rock of Gibraltar (Gibraltár Sziklája) nevű ötesztendős állatról van szó, amely pillanatnyilag Magnier-é, és a közeljövőben várhatóan hajmeresztő mennyiségű pénzt fog hozni gazdájának. Sorozatban hét, úgynevezett "Group One" verseny megnyerésén van túl, s ha hasonlóan teljesít az elkövetkező években, úgy becslések szerint 150 millió – adómentes! – font üti majd a tulaj markát. Nos, Ferguson ennek a felére, tehát 75 millió fontra hajt. Ez a tagadhatatlanul csinos összeg még akkor is vonzó, ha az ember 18 éve edző a Manchester Unitednál, annál a klubnál, amelynél köztudottan nem szokás garasoskodni a legnagyobb becsben tartott alkalmazottak fizetésével.
Ferguson verziója szerint 2001 nyarán Magnier, egy képviselőjén keresztül, szóbeli ígéretet tett arra, hogy neki ajándékozza Rock of Gibraltar tulajdonjogának felét, amivel természetesen együtt jár a jövőbeni győzelmekért kapott díjak fele. Ám amióta a lóról kiderült, hogy ha tyúk lenne, bízvást nevezhetnénk aranytojónak, az üzletember visszakozott, amihez nem volt már joga. A másik fél viszont úgy emlékszik, mindössze ötszázalékos díjrészről esett szó. Szerződés nem született, így a bíróságnak kizárólag a tanúvallomásokra kell majd támaszkodnia a per során, ha egyáltalán eljut odáig a kereset (ez helyi források szerint akár két évbe is beletelhet). Az angol médiumokban megszólalt Magnier néhány közeli rokona és üzletfele, határozottan állítva: az ír tőkepénzes sokféle módszerrel gazdagodott meg, de ezek között nem szerepelt a nagyvonalú ajándékozás, még futballedzők esetében sem.
A többi a dublini joghatóságra tartozik, de az MU-drukkereket persze a legkevésbé sem érdekli, kihez fog dőlni a paripa által összefutkosandó pénz. Ôk kizárólag azt látják, hogy szeretett klubjuk számukra legfontosabb emberére átlátszó okból "rászállt" valami gazdag pasas, akinek a pénzén kívül valójában semmi köze a Manchester Unitedhez. A legnagyobb szurkolói szövetség (Independent Manchester United Supporters’ Association) ki is adott egy kemény hangú közleményt, elítélve, hogy Fergusont nemtelen eszközökkel próbálják rákényszeríteni a meghátrálásra, nem riadva vissza attól sem, hogy elüldözzék a kispadról. Mi több, a napokban némelyek tiltakozó transzparensekkel jelentek meg a herefordi lóversenyen, amelyen Magnier lovai is futottak, mire az MU az efféle protestálás beszüntetésére kérte híveit.

Már az utódról suttognak

Időközben a vezetők levélben válaszoltak az aggódó kérdéssorra, de mint sejthető, ezzel semmi sem oldódott meg. Sőt a Ferguson família ellentámadásba lendült. Sir Alex sajtótájékoztatót tartott, amelyen drámai hangon közölte, hogy fia immár nem érezheti biztonságban magát. "Egyesek megdézsmálják a postáját, turkálnak a szemetében, követik az utcán" – számolt be az atrocitásokról, és nem volt nehéz kitalálni, kinek az embereire gondol. Magnier egy megbízottja útján nyomban jelezte, elkéri az MU-tól a tájékoztatóról készült felvételeket, és ha ügyvédei úgy találják, hogy a szakvezető őt rágalmazza, megteszi a szükséges jogi lépéseket.
Elvileg elképzelhető, hogy sikerül Fergusont kitúrni az edzői székből még szerződésének lejárta előtt, de ez esetben megfelelő utódot kell találni helyette, különben Manchesterben hovatovább zavargások fognak kitörni. Glasgow-ban például nyilván nem véletlenül suttogják, a már említett Dermot Desmond van olyan jóban a két írrel, hogy hajlandó lenne átengedni a Celtic északír mesterét, Martin O’Neillt, aki az előző szezonban UEFA-kupa-döntőbe vezette csapatát.
Most itt tart az ügy, de egy biztos: hallunk még a Magnier–Ferguson mérkőzésről.