Az ő hétvégéje volt: Antonio Cassano

Cassanata.
Az olasz sportnyelvben néhány hónapja honosodott meg ez a kifejezés, amelynek névadója Antonio Cassano, a Roma fiatal csatára. A Bariban született ifjú zseni meglehetősen gyakran akasztja ugyanis össze a bajszát Fabio Capello mesterrel, és az ilyen alkalmakkor elkövetett "cselekményeit" hívják cassanatának. Ilyen cassanata volt, amikor például Madridban a Real elleni Bajnokok Ligája-meccs előtt – a belső szabályzat ellenére – ebéd közben bekapcsolva hagyta a mobiltelefonját; amikor edzés közben bevonult az öltözőbe, mert megsértődött, hogy Capello rászólt, ne állandóan sarokkal paszszoljon; vagy amikor lecserélései közben látványosan melegebb éghajlatra küldi a trénert. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a cassanata szakkifejezés alapvetően magatartási problémát jelöl, míg a Roma-hátvéd Zebináról elnevezett zebinata a pályán elkövetett baklövésekre utal.)
Antonio egyébként már szülővárosában, Bariban sem mindig viselkedett az etikett szerint – sőt. Közlekedési balesetek tucatjait okozta kismotorral, majd autóval, köztük azzal a hatalmas sport Mercedesszel, amellyel egy ízben áthajtott a piroson, majd amikor a rendőrök megállították, vigyorogva közölte velük, hogy még nincs is meg a jogsija.
A büntetést "természetesen" akkor is megúszta, hiszen a szurkolók – köztük a város rendőrei – imádták: gyerekkora óta ontotta a gólokat a korosztályos mérkőzéseken, pedig általában nem is a saját évfolyamtársai között játszott, hanem mindig valamivel feljebb. Az edzői is rajongtak érte, annak ellenére, hogy az ő dolgukat sem könnyítette meg. Volt, hogy az ellenfél játékosai meg akarták verni, mert minden csellel kötényt adott nekik, volt, hogy csapata sok nullás vezetésénél azzal szórakozott, hogy a kapufára lövöldözte a szabadrúgásokat, máskor meg közölte, hogy megpróbál utcai cipőben pályára lépni, mert szerinte akkor is tud gólt lőni.

Bariban a felnőttcsapatban aztán Eugenio Fascetti faragott belőle – több-kevesebb sikerrel – embert és futballistát, és Cassano neki is ajánlotta első A-ligás gólját: 1999. december 18-án az Inter ellen 1–1-re állt a meccs, amikor a 88. percben Cassano a félpályánál sarokkal levette a labdát, kicselezte Panuccit és Blanc-t, majd Peruzzi hálójába lőtt.
A következő hónapokban hasonló vagy még ennél is szebb találatok következtek (2000 januárjában például a Roma ellen szerzett látványos gólt, akkor Aldairból és Zagóból csinált bohócot), majd 2001 nyarán jött a nagy ugrás: a Roma 50 milliárd líráért vette meg, megelőzve a Juventust és a Milant. A szerződés aláírása után Cassano leült vacsorázni elvált szüleivel: közölte, hogy a legszívesebben velük együtt költözne a fővárosba, de az apja nem akarta elhagyni új családját, így vele Antonio abban a pillanatban megszakította a kapcsolatot. Az egykor cigarettacsempészetből, ma utcaseprésből élő idősebb Cassano azóta sem beszélt immár világhírű fiával, csak a tévén csodálja a gyereket, aki az olasz győzelemmel véget ért ’82-es világbajnoki döntő másnapján született, és akit Paolo Rossi után Paolónak akart nevezni, ám aki végül mégis Antonio lett.)
A "farkasok" között Cassano sokáig nem találta a helyét (igaz, állítólag már ekkor sem ment a szomszédba egy kis csibészségért, Batistuta volt a kedvenc célpontja), hónapokon át alig játszott, alig szerzett gólt, de a 2002–2003-as idényben egyre inkább magára talált, a mostani szezonban pedig már egyértelműen csapata egyik vezéregyénisége lett: Capello kitalálta a Totti, Cassano és még egy csatár triót, és az előbbi kettőhöz akkor is ragaszkodik, ha nem küld pályára harmadik támadót.
A Roma mindenesetre vasárnap este úgy száguldott át a Juventuson, ahogy annak idején hősünk Bariban a piroson: lendületből, és Cassanóval a "volánnál"…