Legutóbb a sydneyi olimpián és az azt közvetlenül megelőző időszakban érte akkora erkölcsi kár a súlyemelést, mint amekkorát a Vancouverben elvégzett, pozitív eredményt hozó doppingvizsgálatok okoztak.
Dankó Ilona: Vállaltam annak kockázatát, hogy a testsúlyom csökkentése végett vízhajtót veszek be.
Dankó Ilona: Vállaltam annak kockázatát, hogy a testsúlyom csökkentése végett vízhajtót veszek be.
Mint emlékezetes, az ausztráliai csúcseseményt megelőzően román emelők buktak le, a versenyen pedig három bolgár, Dragneva (48 kg), Ivanov (56), Mincsev (62) és az örmény Danieljan (+105) használt tiltott szereket, s vesztette el érmét. Vancouverben is ékes a lista: a fehérorosz Olescsuknak (56), az orosz Lukanyinnak (69), az örmény Davtjannak (77), az ukrán Udasinnak (+105), valamint a nőknél a kínai Sang Si-csunnak kellett megválnia érmeitől, utóbbinak az aranytól. Sajnos mi, magyarok is érintettek vagyunk, hiszen a negyedik helyen végző Dankó Ilona (75) is fennakadt a rostán, mint kiderült, vízhajtót használt. – Mennyire szigorú a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség (IWF) a doppingellenőrzéseknél? – kérdeztük elöljáróban Aján Tamást, a szervezet magyar elnökét. – Nyugodtan mondhatom, hogy a legszigorúbb valamenynyi sportág között, talán még az úszókat, a kerékpározókat és az atlétákat tudom magunkhoz hasonlítani. Az elmúlt esztendőben például ezernégyszáz ellenőrzést végzett csak az IWF, és kizárólag a NOB által akkreditált laboratóriumokat használtunk. A világbajnokságig nagyon büszkék lehettünk, hiszen a minták mindössze 1.1-1.2 százaléka bizonyult pozitívnak, ami alatta van a nemzetközi átlagnak. Ezt a szigorú ellenőrzést folytatjuk ebben az esztendőben is. – Vancouverben hány doppingvizsgálatra került sor? – Száztizenkilencre. Kategóriánként az első négy helyezettnek kötelező volt doppingvizsgálatra mennie, valamint négy-négy emelőt sorsolással választottak ki. Hogy minden a lehető legsemlegesebb legyen, a kanadai antidopping és etikai bizottságot kértük fel a munkára, ami jelentős pénzösszegbe került. Csak egy példa a szigorra: a versenyzőket a dobogótól a vizsgálat helyszínéig kísérték, ott levették a vizeletmintát, amelyet kétnaponta küldtek el a montreali laboratóriumba. Hangsúlyoznám, nem volt kötelező semleges szervezettel vizsgáltatnunk a versenyzőket. – Mikor kapták meg az eredményeket? – December közepén, majd írásban értesítettük az érintett szövetségeket. A többség kérte a B-próbát, amelyet csak januárban végeztek el, miután december huszadikától arrafelé is megáll jó időre az élet. A B-tesztre az út drágasága miatt egyébként nem tudott mindenki elmenni, így őket az IWF egyik munkatársa képviselte, aki ott volt a minták felbontásánál. Én a múlt héten kaptam értesítést a fejleményekről, ennek ismeretében hétfőn feltettük a módosított vébésorrendet a honlapunkra. – Mit érez, ha magyar emelő nevével találkozik a listán? – Szíven ütött Dankó Ilona esete. Már csak azért is, mert itthon is igen gyakoriak az ellenőrzések, az antidopping-bizottság, amelynek magam is tagja vagyok, hatszázötven alkalommal tesztelte a hazai sportolókat, a súlyemelőket például háromszor ellenőrizte az IWF, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség pedig négyszer. A WADA emberei például meglepetésszerűen, a versenyzők szobája ajtaján kopogtatva érkeztek, és minden próba negatívnak bizonyult. Vagyis duplán kellemetlen a meglepetés. Aján Tamás hozzátette, hogy konokul folytatják a munkát, és nagyon reméli, hogy az olimpián nem sározódik be a sportág. Nem kímélik majd az indulókat, hiszen az IWF Barcelona óta életbe léptetett gyakorlata szerint nemcsak a NOB által kiválasztott, hanem minden egyes emelő átesik a doppingkontrollon az ötkarikás játékokon.