Dunaújvárosban semmi esély a békés megoldásra

Az elnök leszögezte, hogy a sportegyesület vezetésének nem szokása a sajtóhoz rohangálni, de ezúttal úgy látszik, nem lehet házon belül rendezni az ügyet, amely igencsak bonyolult, ezért a sportvezető évekre visszamenően vezette le a labdarúgó-kft.-nél vándorló pénzeket, illetve adósságokat. A legfontosabb dátum azonban 2003. március 11-e, amikor is kezességet kellett vállalni, hogy a Dunaferr befejezi a bajnokságot, és ezt az elnök meg is tette, 30 millió forint értékben. "Lehet, hogy ez volt a hiba – mondta Perjámosi. – Úgy gondoltuk, hogy ebből az összegből az utánpótlás is részesedik. A folyósítás azonban megszűnt, mert az összeget csak a felnőttekre költötték."Az ügy nem túl áttekinthető, de tény, hogy a Dunaferr SE bírósághoz fordul jogorvoslatért, és szeretné elérni a végrehajtás felfüggesztését. Mivel Perjámosi szerint a tartozás alig kétmillió és nem huszonhárom, mint ahogy az a végrehajtásban szerepel, amennyiben jogi úton veszít az egyesület, akkor kérdés, hogy miből fizet. A sportvezetők elmondása szerint csak az utánpótlástól tudnak elvenni, ami körülbelül nyolcmillió forintot tesz ki, valamint a Dunaújváros FC-vel szemben 10.5 millió a követelés (stadion és öltözők használata, mosatás). A többit viszont központilag kellene elvenni a sportegyesület keretéből. Az elnök előrevetítette, fiatalok kerülhetnek utcára, ráadásul az olimpia évében, amikor a legnagyobb delegációt adhatja a Dunaferr, a felkészülésben is zavar támadhat. Bene Gyula pontosította az adatokat, és megerősítette a végrehajtás korlátozása iránti kereset benyújtását. Azt is megerősítette, hogy a Dunaferrnek kötelessége hasznosítani a létesítményeket, megállapodás viszont a mai napig nincs a DFC-vel. Abban mindkét sportvezető egyetértett, hogy a békés megoldásra szinte semmi remény nincs, azaz az ügynek folytatása következik.