Majdnem abbahagyta

– A Nyíregyháza mindent megnyert itthon, amit csak lehetett, az eddigi egyetlen magyar együttesként a Bajnokok Ligájában is indulhatott, és bátran kijelenthetjük: jól helytállt – vetettük fel Erdősné Balogh Erikának.
– Köszönöm az elismerést. De ha már felvetette, szeretném elmondani, hogy hatalmas élmény volt a Bajnokok Ligájában játszani. Pályafutásom során csak most jött össze, hogy ilyen neves játékosok ellen léphettem pályára. Amikor megtudtuk a sorsolás eredményét, kifejezetten örültünk annak, hogy ilyen nagy klubokkal meccselhetünk, ugyanakkor az is kiderült, hogy igen kevés esélyünk van a továbbjutásra. Ám ez sem bántott minket, legalább lemérhettük, igazából hol is állunk a nemzetközi szinthez képest.
– Az olaszoknál vagy a spanyoloknál a hangulat is más egy-egy találkozón, mint nálunk.
– Mi az, hogy más?! Burgosban például fantasztikus volt a közönség. Képzelje el, az edzésünkre is kijöttek megnézni, hogy mit csinálunk, a meccsen pedig több ezer ember űzte-hajtotta a hazaiakat, az időkéréseknél még a saját hangunkat sem hallottuk.
– Nem tudom, a magyar meccseken mikor lesz ilyen a hangulat, hogy mást ne említsek, a Magyar Kupa négyes döntőjén szinte alig volt néző. Bár kétségtelen, önöknek más miatt is emlékezetes marad a fővárosi torna.
– Akimovára gondol?
– Ahogy mondja… Hogy vészelte át a csapat, hogy a döntő előtt nem sokkal elveszítette egyik meghatározó játékosát?
– Nem volt időnk emiatt sopánkodni, hiszen az utolsó pillanatban derült ki, hogy Akimova nem tart velünk. Hála istennek Ludvig Zsolt kézben tartotta a helyzetet, és a döntés, miszerint Papizsanszkaja lesz a feladónk, bevált.

– Ekkor már sejthető volt, hogy valami nincs rendben a Nyírségben, aztán ez később nyilvánvaló lett, mikor augusztusban csak hajszálon múlott, hogy nem szűnt meg a klub.
– Mi már március óta nem kaptunk fizetést akkor, de így is kitartottunk, hiszen bíztunk abban, hogy megoldódik a helyzet. Azért is tartottuk fontosnak, hogy megnyerjünk mindent, nehogy azt mondja valaki: azért nem küzdünk, mert nem kapunk fizetést. Később aztán volt olyan pillanat, amikor úgy éreztem, abbahagyom, és bántott, hogy ilyen körülmények között kell megtennem ezt a lépést. Augusztusban volt olyan hét, amikor nem edzettünk, annyira bizonytalanná vált a helyzet. Az új névszponzorunk azonban segített, és azóta minden rendben, mondhatni, stabil az anyagi háttér.
– Szükség is van a stabilitásra, hiszen már nem csak az ön együttese az egyedüli esélyese a bajnokságnak. Keményen kell hajtaniuk, hogy megvédhessék címeiket.
– Így van. Most már négy csapat is esélyes a bajnoki cím megszerzésére. A Vasas, a Kecskemét, a BSE és persze a Nyíregyháza is odaérhet. Lehetetlenség megtippelni, végül ki szerzi meg az aranyat. Természetesen szeretném, ha mi lennénk végül a befutók, így sokkal nagyobb értéke lesz az elsőségnek.
– Nem akarok ünneprontó lenni, de a válogatottal kapcsolatban nem lehet ilyen bizakodó, hiszen a nyár elején kiestek a B-osztályba. Ez azért elég nagy kudarc, nem?
– Pedig nagyon bizakodtunk, hiszen jó kis csapat jött össze. Be kell látni, hogy míg mi a bajnokságban teljesen összeértünk, a válogatott egy teljesen más társaság, a kéthetes edzőtábor kevés ahhoz, hogy ugyanúgy összeszokjunk. Persze nem akarok kibújni a felelősség alól, és az is biztos, drasztikus változások kellenek, hogy elinduljon felfelé ez a sportág.
– Hamarosan itt az új év. Tesz fogadalmat?
– Nemigen szoktam semmit megfogadni, inkább csak kívánni: egészség legyen, és még tudjam folytatni a pályafutásomat.

Az év külföldi sportolója: Malgorzata Glinka

Több nagy versenyt is rendeztek az idén, amelyek közül kettő emelkedik ki igazán. A törökországi Európa-bajnokság az egyik, amelyen hatalmas meglepetések követték egymást. Elég csak annyi, hogy a döntőben a lengyel és a török együttes harcolt egymás ellen. Azaz harcolt volna, ha a lengyelek nem mossák le simán a házigazdákat. A győzelemből jelentős szerepet vállalt Malgorzata Glinka, akit nem tudtak tartani a hazaiak: 18 pontot szerzett a fináléban, ami azért is nagy dolog, mert a mezőnyből csak ő került tíz pont fölé. De egyébként is ő nyújtotta a legjobb teljesítményt a kontinensbajnokságon, és lett az Eb pontkirálya. A másik nagy viadal a Japánban megrendezett Világkupa volt. A lengyelek a törökországi finálénak köszönhetően kvalifikálták magukat erre a tornára, ám igazán kiugró eredményt nem tudtak elérni, a nyolcadik helyen fejezték be a tornát. Más kérdés, hogy Glinka Japánban is nagyot alkotott: 11 mérkőzésen 213 pontot termelt, 188 ütésből, 14 blokkolásból, a maradék 11 pedig nyitásból született. Ezzel pedig a Világkupán is kiérdemelte a legjobb pontszerzőnek járó elismerést, mindemellett a torna legértékesebb játékosának (MVP) is megválasztották.