A feladó normális élete

Koch Róbert 2000-ben igazolt külföldre, már akkor felfigyelt rá a németek egyik sztárcsapata, a Friedrichshafen. Miután pedig az előzőleg a Kaposvárnál is tevékenykedő röplabdázó odakerült, két év alatt két bajnoki címet és két kupagyőzelmet szerzett.
– Úgy tűnik, ön nélkül már semmire sem képes a Friedrichshafen, hiszen miután 2002-ben eligazolt tőle, már korántsem volt olyan eredményes, mint önnel, gondolok itt arra, hogy játékosai sem a bajnokságban, sem a kupában nem állhattak a dobogó legfelső fokára.
– Ez megtisztelő, de nem hinném, hogy így lenne – szerénykedett Koch Róbert. – Nagyon kevésen múlott, hogy nem nyerték meg a bajnokságot.
– Ez után ön egy évre Törökországba szerződött. Miért?
– Próbára akartam tenni magam egy erősebb bajnokságban is. Három ajánlatom volt, és ezek közül a törököké volt a legjobb. Szakmailag mindenképpen sokat fejlődtem az Ereglinél, és az sem volt utolsó szempont, hogy anyagilag is ott jártam a legjobban. Egyébként később sem bántam meg, hogy hozzá szerződtem.
– Akkor viszont adódik a kérdés: miért ment vissza egy év után ismét Németországba, korábbi klubjához.
– Nehéz ott az élet, huzamosabb ideig biztos, hogy nem bírtam volna. Na meg a család is jobban szerette Németországot. Ha csak a szakmai fejlődésemet nézem, akkor mindenképpen hasznos volt. Amúgy már februárban hívtak Friedrichshafenből, hogy szeretnék, ha visszamennék, én akkor azt mondtam, várjunk még vele. Kaptam megint több ajánlatot, de azért döntöttem a németek mellett, mert itt már lehúztam két évet, ismerek mindent.
– Milyen újra "otthon"?
– Jó, bár rendesen átalakították a csapatunkat. Hárman maradtunk öszszesen a két évvel ezelőtti együttesből. Sok a fiatal, így kénytelenek vagyunk rengeteget dolgozni.
– Ma még sincs edzése vagy ez a kemény munka? Akkor hogy is van ez…? (Az interjú december 19-én készült – a szerző.)
– Jaj, persze, ne viccejen már. Három hónap után ez az első szabadnapom, amikor nem kell tréningezni.

– Így már más. Ezek szerint jól érzi magát, és gondolom, esze ágában sincs hazajönni…
– Pontosan. Nézze, itt megvan a lehetőségem, hogy normális életet éljek. Jó eredményeket érünk el, szakmailag is sokat fejlődhetek. Amíg keresnek nemzetközileg elismert kluboktól, nem hiszem, hogy hazamennék.
– Pedig néha muszáj… A válogatott miatt mindenképp.
– Ne is mondja! Nem sikerült ez az év valami fényesen. Ugye, májusban pont a leggyengébb csapattól kaptunk ki az Eb-selejtezőn, így lemaradtunk a kontinensviadalról. A novemberi olimpiai selejtezőn megint majdnem ugyanez történt. Megcsináltuk a nehezét, majd jöttek a nálunk sokkal gyengébb szlovénok, és ők kerültek a döntőbe, így az olimpiai selejtezőtől is elbúcsúzhattunk.
– Mit vár a válogatottól? Úgy értem, mire lehet még képes ez a csapat a következő Eb-selejtezőkön?
– Nehéz csoportban vagyunk, hiszen a portugálok tavaly a vébén nyolcadikok lettek, míg a németek az idei kontinensviadalon brillíroztak. Az a baj, hogy a nagycsapatok mind két, két és fél hónapot készülnek együtt, mi pedig alig két hetet tudunk. Így nagyon nehéz lesz bármit is elérni, mindenképpen bravúrra lenne szükségünk.

Az év külföldi sportolója: Andrea Sartoretti

Nagy dilemmát jelentett kiválasztani az év legjobb külföldi röplabdázóját a férfiak között, hiszen sok nagyszerű teljesítményt láthattunk, mind az Eb-n, mind a másik nagy versenyen, a Világkupán. A választásunk a kontinensbajnok olasz együttes nagyszerű szervagépére, Andrea Sartorettire esett, ő lett ugyanis a németországi Európa-bajnokság legértékesebb játékosa (MVP), és a legjobb nyitónak is őt választották a tornán. S nagy szerepe volt abban, hogy az azzurrik felértek Európa tetejére, hiszen a döntőben is szinte hiba nélkül játszott. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak nyitni tud, hanem támadni is. Erre a legfényesebb bizonyíték, hogy a harmadik legeredményesebb játékos volt a tornán a maga 128 pontjával. Ám ezzel még nem fejeződött be a dicsőséglistája, hiszen a Japánban megrendezett Világkupán is ő lett a legjobb nyitó. A 32 éves olasz sztár jelenleg a Trentinót erősíti, és csapatával vezeti az olasz bajnokságot.