Picit későn, de jól beérett

A Monaco szerdán BL-rekordot döntött a kilencven perc alatt szerzett nyolc góllal, horvát csatára, a sérült Fernando Morientes helyén játszó Dado Prso meg beállított egy csúcsot. Bajnokok Ligája-meccsen négy találatot korábban csak Marco van Bastennek (1992, Milan–Göteborg 4–0) és Simone Inzaghinak (2000, Lazio–Marseille 5–1) sikerült összehoznia. Tegyük hozzá, a Depor elleni meccs hőse, aki az OM-es Didier Drogbával holtversenyben immár vezeti a mostani sorozat góllövőlistáját, hivatalos találkozón eddig még mesterhármast sem szerzett soha! "Van Basten nagyszerű játékos volt, amellett a példaképem. Hogy egy lapon szerepelek vele a statisztikákban, óriási megtiszteltetés a számomra. Milyen csodálatos születésnapi ajándék!” – mondta a Le Parisien című lapnak.
Prsónak hozzá kell szoknia a hasonló nagyságok "társaságához”, hiszen talán még nem tudja, de odahaza a sajtóorgánumok máris a horvát sport olyan nagyságaival emlegetik együtt, mint Davor Suker, Zvonimir Boban, Goran Ivanisevic, Janica Kostelic és Toni Kukoc. Pedig bő egy évvel ezelőtt Horvátországban még a jól értesült futballszurkolók sem tudták, ki az a Dado Prso, akit időnként becserélnek a Monacóba. Az utóbbi fél évben pedig a válogatott kulcsembere lett.

Prso otthon azért volt szinte teljesen ismeretlen, mert zadari lévén nem a fővárosban vagy Splitben, hanem az NK Zadarban kezdett futballozni, amely akkoriban az élvonal és a másodosztály között ingázott. Mint minden dalmát fiúnak, neki is nagy álma volt, hogy a Hajduk játékosa legyen, próbálkozott is a spliti klubnál, de nem járt sikerrel. "Nem üti meg a kellő szintet” – állapították meg róla a B-csapat edzői. (Érdekes módon annak idején hasonlóan járt a Hajduknál egy másik mai horvát válogatott, Giovanni Rosso is.) Az elmúlt évtizedben a délszláv játékosok iránt Európa-szerte mutatott nagy érdeklődés lehetővé tette, hogy külföldön próbáljanak szerencsét. Erre az útra vállalkozott Prso is, ha már hazájában nem lehetett próféta: 1996-ban került Franciaországba, az akkor harmadik ligás (!) Ajaccio együtteséhez. Korzikán két évig játszott, 53 bajnokin 21 gólt lőtt, majd 1999-ben a Monacóba igazolt. Többnyire csereként kapott lehetőséget, aztán az előző idényben végre őt lett Shabani Nonda többé-kevésbé állandó ékpárja. Az eredmény: 20 meccs, 12 gól. Morientes érkezésével megint nehéz helyzetbe került, de ha valami, akkor ez a produkció elgondolkoztathatja Didier Deschamps vezetőedzőt…
A horvát válogatott az Eb-selejtezőkön 0–0-s hazai döntetlennel, majd a bolgárok elleni idegenbeli vereséggel rajtolt. Az újonnan kinevezett szövetségi kapitányt, Otto Baricot a sajtó azonnal a pokolba kívánta, kilátástalannak látva a továbbjutást. Később Baric a belgák elleni sorsdöntő összecsapásra behívta Prsót, aki tehát 28 évesen debütált. Egy góllal és két gólpasszal a 4–0-s diadal legfőbb kovácsa volt, s bár azóta nem volt eredményes a nemzeti tizenegyben, továbbra is az egyik leghasznosabb labdarúgónak bizonyult. "Ha már a selejtezősorozat elején a válogatottban lett volna, akkor most nem kellene pótselejtezőt játszanunk” – írták a lapok. Az "Arany Copf” becenévvel illetett Prso olyannyira az ország kedvence lett, hogy a nemrégiben elszenvedett sérülése után naponta jelentek meg hírek az állapotáról. (Nem ide tartozik, de a nem éppen felhőtlen szerb–horvát viszony szempontjából érdekes, hogy öccse a boszniai élvonalban szereplő Modricsa Maximában rúgja a labdát, amely gárda a három ottani nemzetiség közül a szerbeket képviseli.)
Ami az egyesületi karrierjét illeti, a minap az angol Fulham képviselői jelentkeztek a II. Lajos-stadionban, és fölajánlottak érte a hercegi klub vezetőinek egymillió fontot. Prso – aki a nyáron még azt mondta, sokkal kevesebb pénzért is kész a Monacónál maradni, ha a klub anyagi helyzete nem rendeződik – mellőzése miatt állítólag komolyan elgondolkodott azon, hogy Angliában folytatja a pályafutását. Érthető, elvégre klubhűség ide vagy oda, mindenki többet szeret szerepelni meccsenként öt-tíz percnél. A horvátoknak persze mindegy, honnan utazik haza, ők azt várják, hogy a Szlovénia elleni pótselejtezőn lőjön mondjuk feleannyi gólt, mint szerda este, azzal már boldogok lennének.