Az ember azt hinné, rossz helyre érkezett.Borús novemberi délután, a dzsúdóteremben két pad hever a tatamin, talán egy barátságos focimeccs kellékei lehettek. Csak a terem végében, a függöny mögött van némi mozgás, apró gyerekek próbálják elsajátítani a távol-keleti küzdősport alapjait.
A közelmúltban akadt példa a birkózó–dzsúdós találkozóra: a kötöttfogású éremhalmozó Deák Bárdos Mihály öltözetét az Eb-bronzérmes Csizmadia Zoltán igazgatja (Fotó: Farkas József)
A közelmúltban akadt példa a birkózó–dzsúdós találkozóra: a kötöttfogású éremhalmozó Deák Bárdos Mihály öltözetét az Eb-bronzérmes Csizmadia Zoltán igazgatja (Fotó: Farkas József)
Az ember már-már azt hinné, rossz helyre érkezett, elvégre az athéni olimpiára készülő magyar válogatott edzésére kerülne sor ezen a délutánon a Honvéd-Kipszer Tüzér utcai csarnokában. Aztán – ahogyan az egy jó kapitányhoz illik – elsőként Nagy Ernő jelenik meg a szőnyeg mellett. A fiúk előtt tornyosuló feladatokról beszél, egyelőre csupán a tavalyi Európa-bajnok Ungvári Miklós és az olimpiai és világbajnok Kovács Antal helyzete megnyugtató, az olimpiai kvalifikációs pontversenyben mindketten kvótát érő helyen állnak, s ha nagy gubanc nem lesz, mindketten ott lehetnek a görög fővárosban. Ôk ketten alkotják az A-keretet, s az edzésről mindketten igazoltan hiányoznak. Ungvári a sérült térdét próbálja meggyógyíttatni a szombati csapatbajnokságra, Kovács Anti pedig néhány napja belázasodott. Hiányzik a B-keretből Braun Ákos, a paksi dzsúdós már a kemény alapozás közepén jár, a tervek szerint ugyanis hamarosan az "őshazában”, Japánban hangolódik rá a januárban rajtoló megterhelő sorozatra. Kilenc versenyen lehet pontokat szerezni, a sorozat Moszkvában rajtol, majd Tbiliszi, Párizs, Budapest, Hamburg, Prága, Rotterdam és Minszk érintésével május közepén a belgrádi Európa-bajnokságon ér véget. Megterhelő. Anyagilag is. Éppen ezért legjobbjaink ebben az évben már nem utazhatnak külföldi edzőtáborba, januárban is csak egy hétre, a már jól bevált ausztriai táborba látogatnak el. "Talán jobb is így, ebben az évben rengeteget voltunk külföldön” – jegyzi meg Csizmadia Zoltán, a nehézsúly Európa-bajnoki bronzérmese, aki egy kulisszatitkot is elárul: könnyen lehet, hogy nem egyedül harcol majd az athéni repülőjegyért. Klubtársa – és egyik legjobb barátja –, Kosztolánczy György várhatóan súlycsoportot vált, a nehézsúlyúak között próbál meg kvótát szerezni. A Honvéd Universiade-győztes dzsúdósa tett már eredményes kirándulást a nehézfiúk közé, tavaly Mariborban ötödik lett az abszolút kategóriában. "Kemény csata lesz, mert Gyuri ragyogó dzsúdós, azt is tudom, mennyire elszánt, de ez a küzdelem mindkettőnknek jót tesz majd” – vélekedik Csizmadia, aki amúgy a keretedzésen csak könnyebb falatokat kap, súlyosabb ellenfél híján rendre a 100 kilós Hadfi Dániellel hozza össze a sors. Vagy éppen a Honvéd szigorú trénere, Toncs Péter. Csizmadia, Kosztolánczy, Hadfi vagy a már említett Braun mellett a súlyos sérülés után visszatért Bere Tamás, két klubtársa, Gera Csaba és Neu Gábor, valamint a junior vb-ezüstérmes Rajcsányi Gergely alkotja az úgynevezett B-keretet, ez a nyolc dzsúdós kaphat majd Ungváriék mellett főszerepet a kvalifikációs sorozatban. Lehetőséghez juthat majd néhány fiatal is, a C-keretben Burján László, Németh Tamás, Nagysolymosi Sándor, Kállai Zoltán, Ledényi Levente, Potyi Gábor és Bor Barna kapott helyet. S szerencsére újabb pályázókban sincs hiány, a magyar dzsúdó első olimpiai érmese, az 1976-os montreali olimpia harmadik helyezettje, Tuncsik József például egy újdonsült junior magyar bajnokkal állít be a csarnokba – bizonyára azzal a céllal, hogy idővel tanítványa is valamelyik válogatott erőssége lehessen. A hatdanos mester láthatóan régen járt a Honvéd-csarnokban, pedig, mint mondja, egykoron ő volt az átépítés egyik ötletgazdája. "A vietnami háború idején döntöttek úgy a minisztériumban, hogy csarnokot építhetünk a dzsúdósoknak ebben a lovardában. Bárhová néz, mindent a saját kezünkkel építettünk, a tatamik alá például Ferihegyről szereztünk repülőgépgumikat” – magyarázza némi nosztalgiával, persze közben egy percre sem veszi le a szemét a fiatal Gartner Istvánról. Némi késéssel egy másik újdonsült magyar bajnok, Bíró Tamás is csatlakozik a társasághoz. A Kecskeméti JC és a Ceglédi VSE trénere néhány hete megnyerte a másodosztályú bajnokságot, s természetesen ezúttal is aktív résztvevője a gyakorlásnak. Ungvári Miklós mestere büszkén újságolja: tanítványa is alaposan kivette a részét abból, hogy az Abensberg együttese második lett a BEK négyes döntőjében. Éveken át Hajtós Bertalan volt a német gárda vezéregyénisége, s immár újra egy honfitársunk képviseli a magyar színeket ebben a mini világválogatottban: az Abensbergben Ungvári mellett a belga Taymans, a portugál Pina, a spanyol Penas, a lett Zelonijs, az észt Budolin és Pertelson, a grúz Zviadauri, valamint a kanadai Morgan lépett szőnyegre. A négyes döntőben Ungvári háromszor meccselt, kétszer győzött is, ám ez sem volt elég a végső sikerhez, a Van der Geest testvérek vezette Harlem élt a hazai pálya előnyével. Hiányzók ide vagy oda, immár talpalatnyi hely sincs a Tüzér utcai tatamin, s a hangulatra sem lehet panasz. A dzsúdósok készülnek. A hírek szerint három hét múlva minden idők egyik legemlékezetesebb keretedzésére kerül sor: Nagy Ernőék a Gulyás István vezette szabadfogású birkózóválogatottat látják vendégül. "A felkészülésnek ebben az időszakában semmit sem kockáztatunk, s biztos vagyok benne, hogy sokat tudunk egymásnak segíteni. Gyakorlunk majd dzsudogiban s félmeztelenül is, a szovjet technikákban vagy a földharcban is remek edzőpartnereket tudunk adni egymásnak” – vélekedik Nagy Ernő. Vagyis mindkét fél nyer majd. Ismerve a dzsúdósok és a birkózók küzdőszellemét, így lesz ezzel az egyszerű bámészkodó is.