Burns keze nem remeg

A teljesítménye azonban annyira kiegyensúlyozott volt, hogy még mindig ő a cím egyik esélyese (a hátránya jelenleg három pont). Főleg annak tudatában, hogy az évadzárót hazájában, Nagy-Britanniában tartják. A langaléta angol az idény végén elhagyja a Peugeot-t, és visszatér a Subaruhoz, amellyel tavalyelőtt világbajnoki címet szerzett. Burns Korzikán adott exkluzív interjút lapunknak.
– Az a hír járja önről, hogy nem kedveli különösebben az aszfaltralikat. Korzikán egy pontot szerzett, a hét végén pedig megint egy aszfaltverseny következik, a Katalán-rali.
– Nem szabad általánosítani. Valóban vannak olyan aszfaltversenyek, amelyeket nem szeretek – ilyen a monte-carlói és a San Remó-i –, de például a katalán viadalt kifejezetten kedvelem.
– Az elmúlt hét végéig ön vezette a világbajnoki pontversenyt, most azonban változott a helyzet, felpörögtek az események. Négyen vannak hat ponton belül, és bárki lehet világbajnok.
– Loebbel és Sainzzal nehéz lesz harcolni a Katalán-ralin, Solberg pedig Angliában lesz nagy ellenfél. Nem könnyű a helyzet!
– Előnyt jelent önnek, hogy az idényzárót a hazájában tartják?
– Remélem, hogy igen, de a többieket sem kell lebecsülni.
– Mi változott azóta, hogy ön bejelentette, az idény végén elhagyja a Peugeot-t?
– Ugyanúgy küzdünk, mint eddig, hiszen a Peugeot számára mindennél fontosabb a konstruktőr-világbajnoki cím, márpedig ennek megszerzésében én nagy hasznára lehetek a csapatnak. Én segítek nekik, és ők is segítenek nekem.
– Miért döntött a távozás mellett?
– Több oka is van ennek.
– Rosszul főznek?
– Persze, a kaja is más, de az speciel sokkal jobb, mint Angliában – nevet. – A viccet félretéve: vannak kulturális és működésbeli különbségek is, és a Peugeot teljesen másképp dolgozik, mint a korábbi csapataim.
– Mire gondol pontosan?
– Jó fejlesztőpilótának tartom magam, szerintem sokat tudnék segíteni a tanácsaimmal abban, hogy a csapat mit fejlesszen az autón. A Peugeot-nál azonban nem így működnek a dolgok. Itt jobban bíznak a saját mérnökeikben, szeretik saját maguk eldönteni, hogy mit változtassanak.
– Annak idején, miután bejelentette, hogy elhagyja a Subarut, megnyerte a világbajnokságot. Jó ómennek tekinti, hogy most is menni készül és most is esélyes?
– Remélem, hogy ez valóban jó jel. Tudja, néha babonás vagyok, néha meg nem.
– Hogy áll például a tizenhármas számmal és a fekete macskákkal?
– A tizenhármassal eddig nem volt rossz tapasztalatom, a macskákat pedig – legyenek bármilyen színűek – imádom. A feketéket főleg akkor, ha szerencsét hoznak nekem…
– Hány százalék esélyt ad magának, hogy az idén világbajnok legyen?
– Ha az ember nem gondolja azt, hogy száz százalék esélye van, akkor nincs semmi értelme a küzdelemnek, mert akkor megremeg a keze, és hibázik.
– Az ön pályfutásába még simán belefér két-három világbajnoki cím, hiszen nagyon fiatal. De gondolkodott már azon, hogy mit csinál mondjuk tíz-tizenöt év múlva?
– Nem. Úgy vagyok vele, hogy három-négy évre talán tervezek előre, de tizenötre semmiképp. Tudja, mindig aktuális célok vannak, amiket el kell érnem. Most például itt van ez a vébécím…