Bettinié az összetett Világkupa

A szinte teljesen sík szakasz a sprintereknek kedvezett, noha az évnek ebben az időszakában rendszerint igencsak erősen fújó szél korábban rendre keresztülhúzta a gyors lábú kerekesek számításait. Legutóbb ugyanis 1996-ban dőlt el sprinthajrában a győzelem sorsa.Vasárnap ugyancsak erős hátszél segítette a mezőnyt. No meg azt a nyolc szökevényt, aki fél távnál ötperces előnnyel és 48 kilométeres óránkénti sebességgel száguldott a cél felé. Az előzetes várakozások szerint a Vuelta a Espanán remeklő amerikai Fred Rodriguezt és az ebben az idényben szinte végig remeklő olasz Alessandro Petacchit, vagy a még mindig a csúcsokat ostromló német Erik Zabelt tartották esélyesnek. Az amerikai szerint a 2003-ban jelentős egynapos viadalt még nem nyerő Petacchit és csapatát fölöttébb foglalkoztathatta a győzelem gondolata, mint ahogy a Telekom is erősen figyelt a szökevényekre. Pedig a nyolcak példásan együttműködtek, mindenki felvállalta a vezetést, ahogy illik. Csakhogy a Fassa Bortolo, a Rabobank és a Lotto emberei is keményen gyűrték a távot. Négy óra elteltével másfél percre csökkent az élen haladók előnye, vagyis a sprinterek már kezdhettek örülni.A 257 kilométeres versenyből csupán 55 volt hátra, amikor a nyolcból már csak öten törték magukat, ráadásul nyilvánvalóan hiába. Igaz, egyszer még növelni tudták az előnyüket. A Fassa és a Lotto érdeke ugyanis azt diktálta, hogy látótávolságon belül tartsák az elöl tekerőket, de ne fogják be, hiszen ezzel újabb szökéseknek adtak volna esélyt, erre pedig semmi szükségük sem volt. A rabobankosok ekkor főként azzal voltak elfoglalva, hogyan hozzák a legjobb támadási pozícióba Oscar Freirét. A sprinterek – Zabel, McEwen, Cooke és Rodriguez – mind ott tolongtak ekkor, mint ahogy a QuickStep-Davitamon is azon mesterkedett, hogyan óvja a széltől is (legfőképpen attól) Paolo Bettinit.A szökevények 14 kilométerre a céltól adták meg magukat végleg – hoszszú szökés volt. Csakhogy ezzel újabb friss lábú, eddig az üldöző bolyban "pihenő” kerekesek érezték égető szükségét annak, hogy megpróbálják lerázni a többséget. Ez csak arra volt jó, hogy a teljes mezőny megnyúljon, de igazi előnyt senki sem kovácsolt belőle. Paolo Bettini hat kilométerre a céltól döntött úgy, hogy eljött az ő ideje. Az olasz megpróbálta a lehetetlent: egyedül megszökni. A Világkupa öszszetett versenyében vezető kerekest egy híd emelkedője késztette megadásra. Két kilométerre a céltól már látszott, hogy ezúttal tényleg a sprinterek viszik majd a prímet.A legvégén a Fassa Bortolo három embere mögül kibújt Alessandro Petacchi, igen ám, de túl korán. A célegyenesben fújó erős szembeszél ugyanis túlságosan visszavetette, és a szélárnyékából a legjobb ütemben kibújó Erik Zabel lehajrázta őt, és nagyszerű győzelmet aratott. Paolo Bettini ugyan nem került be az első tízbe, ám a legnagyobb vetélytársai közül csak Peter Van Petegemnek sikerült megcsípnie a tizedik pozíciót, ez pedig azt jelenti, hogy az utolsó futam eredményétől függetlenül az olasz már megnyerte a 2003-as Világkupát.97. Párizs–Tours, a Világkupa 9. állomása (257 km)
A végeredmény:
A végeredmény: 1. Erik Zabel (német, Telekom) 5:24:55, 2. Petacchi (olasz, Fassa Bortolo) azonos idővel, 3. O’Grady (ausztrál, Crédit Agricole) a. i., 4. Cooke (ausztrál, FDJeux.com) a. i., 5. Renier (francia, Brioches) a. i., 6. Dean (új-zélandi, CSC) a. i.
A Vk összetett állása 9 futam után: 1. Paolo Bettini (olasz, QuickStep-Davitamon) 350 pont (már megnyerte), 2. Van Petegem (belga, Lotto-Domo) 219, 3. Boogerd (holland, Rabobank) 204
Következik (október 18.): 10. állomás