Az érem mellé pénz is jár

Az első mondatban máris több megmagyarázásra szoruló kijelentés van. Hogy miért "csak” sorrendben 53., és nem pedig minden jelző nélkül 53.? Mert nem minden fegyvernem vb-küzdelme kezdődött egyidőben, női párbajtőrben például csak 1989, női kardban pedig csupán 1999 óta vetélkedhetnek a szakág képviselői vb-érmekért. S hogy miért csak félig-meddig kezdődött el a vb? Mert az első napon még nem osztottak érmeket, csupán két fegyvernem, a női tőr és a férfi párbajtőr selejtezőit bonyolították le. (A hatórás időeltolódás miatt a selejtező magyar idő szerint hétfőn hajnalban véget – persze egy magyar vívó számára a selejtező sikeres teljesítése alapkövetelmény.)
A selejtezőkben egyébként azoknak kellett vívniuk, akik az évközi Világkupa-versenyek eredményei alapján alakuló világranglistán nincsenek az első 16-ban. Ez jelen esetben Fekete Attilát, Kulcsár Krisztiánt és a háromszoros egyéni Európa-bajnok Boczkó Gábort jelenti (Kovács Iván a ranglista 12. helyezettjeként kiemelt), míg női tőrben a két tavalyi vb-bronzérmes, Mohamed Aida (6.) és Knapek Edina (14.) pihenhetett rá a versenyre, vívnia kellett az idén meglepetésre Európa-bajnok Varga Gabriellának és Varga Katalinnak. Apropó, Knapek! Ô éppen vasárnap ünnepelte születésnapját, így "munka” nélkül köszönthette e jeles dátumot.
Szóval, Havanna, világbajnokság.
Legutóbb 1992-ben rendeztek itt vb-t, akkor csak a női párbajtőrben, mert a szakág még nem szerepelt az olimpiai programban. Arról a vb-ről szép emlékeink vannak, hiszen Horváth Mariann és a csapat is a dobogó tetejére állhatott.
Milyen érdekes, hogy azóta egyéni vb-aranyat egyetlen magyar vívónak sem sikerült nyernie. A szakvezetők nem bánnák, ha most sem sikerülne, de a csapatversenyben remekelnének legjobbjaink.
Hogy miért helytálló ez a kijelentés is? Mert a vb kétszeres szorzóval számít bele az olimpiai kvalifikációba, és amely csapatok itt jól szerepelnek, nagy lépést tesznek Athén felé. Akik viszont csak a hátsó traktusban végeznek, nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. A biztos olimpiai részvételhez ugyanis a március 31-én záruló csapatvilágranglistán az első négy között kell lenni. Szabó Bence szövetségi kapitány nem véletlenül nyilatkozta az elutazás előtt, hogy hiába nyernénk, mondjuk, két egyéni érmet férfi párbajtőrben, ha a csapat gyengén szerepelne. Az érmek nem jelentenének kárpótlást.
Fel van adva tehát a lecke.
A kardozóknak pedig különösen fel van adva. A nemzetközi szövetség (FIE) vezetői már évek óta szeretnék elérni, hogy minél több vívó viselje az átlátszó sisakot, mert véleményük szerint ez látványosabb, a televízós közvetítések szempontjából is eladhatóbbak az asszók. Nos, nem sokan használták eddig a plasztiksisakot. A FIE most kihirdette, hogy ha a nyolcas döntőbe jutottak valamelyike használja ezt a sisakot, külön pénzt kap. A győztes például tízezer eurót, a második ötezret, a két harmadik 2500-2500-at, és még a 5–8. helyezett is részesül némi zsebpénzben.
Az előzetes információk alapján a menők közül a nőknél a kétszeres egyéni világbajnok azeri Jelena Zsemajeva, valamint a férfiaknál a címvédő orosz Sztanyiszlav Pozdnyakov felveszi a sisakot. Pozdnyakovról meg kell jegyezni, hogy esetleges győzelmével nemcsak pluszpénzhez jut, hanem minden szempontból "négyszeres” lesz. A klasszisnak eddig ugyanis 4 olimpiai aranyérme van, 4 egyéni és 4 csapat Európa-bajnoki címmel büszkélkedhet. Világbajnokságon azonban még "csak” 3 egyéni és 3 csapatgyőzelemnél tart.
Reméljük, a magyar kardozók, köztük az idén összetett Világkupát nyerő Ferjancsik Domonkos megakadályozzák a világbajnoki címek tekintetében is négyszeressé válásában…