Ismét Havannában

Két éve, 2001. október 30-án Nimes-ben, a világbajnokság női párbajtőr-csapatversenyének bronzmérkőzésén az olaszok 40:31-re vezettek a magyarok ellen. Kilenc tus párbajtőrben nagy előny. A rutinos versenyzők ezt az együttes találatok "segítségével” meg tudják őrizni. De a klasszis vívók ezt a hátrányt le is tudják dolgozni.
A két befejező ember, az olimpiai bajnok Nagy Tímea, illetve Cristiana Cascioli asszójában bekövetkezett az, amit mi, magyarok csak remélni mertünk: Nagy feljött 44:42-re, majd egyenlített. Lejárt a vívóidő. Ki bírja idegekkel a ráadás egy percét? Olimpiai bajnoknőnk hihetetlen nyugalommal talált, és megmentette az elveszettnek hitt bronzérmet.
Aztán Nagy Tímea "szülési szabadságra” ment, következő nyáron megszületett második kislánya, Luca.
A kétgyermekes anyuka a tavalyi világbajnokságot kihagyta, de Havannában újra pástra lép.
– Milyen emlékeket őriz a nimes-i világbajnokságról?
– Csak negatív emlékek maradtak bennem arról a versenyről – kezdi Nagy Tímea. – És ez független az utolsó asszótól. Nem a bronzérem volt számomra csalódás.
– Akkor micsoda?
– Ott éreztem igazán, hogy feljöttek az ellenfelek, és ez eleve rossz érzés egy versenyzőnek. Egyéniben a tizenhat között zártam, mégis inkább a csapatversenyen érződött, hogy már nem emelkedünk ki annyira a mezőnyből, mint régen. Akkor kezdtek el feljönni a vetélytársak.
– Idén májusban már visszatért a nemzetközi porondra. Azóta megváltozott ez az érzés?
– Érdekes, valahogy mindig a régiekkel hozott össze a sorsolás. Talán csak egy újjal vívtam… Ennek ellenére bizakodó vagyok, mert a lányok sokat segítenek, ők ismerik a mezőny új tagjait is. Az is erőt ad, hogy új edzőm van, Kulcsár Győző, aki Olaszországból jött haza, így jobban ismeri a nemzetközi mezőnyt.


– Milyen érzés volt újra beköltözni az edzőtáborba?
– Kettős érzés volt bennem. Egyrészt felüdülés volt, nagyon vártam. Csak a vívással foglalkozhattam, míg otthon a család körüli teendőkre is időt kell szakítani. Ugyanakkor pedig nagyon rossz volt otthagyni a gyerekeket. Egyébként pedig bevallom, most már érzem a koromat. Igenis van különbség egy húsz- és egy harmincéves versenyző között. Korábban például nem figyeltem oda a nyújtásra, ma viszont már elengedhetetlen része a felkészülésnek.
– Havannába bizonyára szép emlékekkel tér vissza, hiszen kilencvenkettőben ott mutatkozott be vébén, és csapatarannyal zárt.
– Kevesen tudják, hogy nem akkor voltam először Kubában. Négytől hétéves koromig ott éltem, ott jártam első osztályba, mert apukám ott dolgozott kiküldetésben, és vele tartott a család. Kuba bennem nagyon sok dolgot mozgat meg. Amikor meglátom a kubai iskolásokat, az jut az eszembe, hogy egykor én is olyan szoknyácskában, kendőben jártam, mint ők. Persze az első vébém is szép emlék, a győzelmünk után a nagykövet még fogadást is adott nekünk.
– Beszél még spanyolul?
– Érteni értek, de kezdetben nehezen válaszolok. Persze aztán belerázódom. De azt hiszem, a szállodában inkább angolul fogom intézni a dolgokat.
– Mivel lenne elégedett az újabb havannai vébén?
– Most a csapat a fontos. Ha olyan helyen végeznénk, amely után már biztos lenne az olimpiai részvétel, már elégedett lennék. Még a győzelem sem annyira fontos, mint az olimpiát érő hely. Két nagyon fontos vébé volt az életemben, a szöuli és ez. Szöulban nyertünk, majd ott lehettünk a sydneyi olimpián. Most kicsit emberibb a kvalifikációs rendszer, mert nem csupán egy verseny dönt, a vébé után a Világkupa-versenyeken még lehet javítani. De azért jó lenne már most biztosra menni.

…és a többiek

Mincza Ildikó vb-bronzérmes és kétszeres Európa-bajnok, Tóth Hajnalka szintén vb-bronzérmes, s bár Hormay Adrien egyéni éremmel még nem büszkélkedhet, több világverseny döntőjében is szerepelt, és csak egy hajszál – vagyis egy győzelem – választotta el a dobogótól. Tehát "veretes” a csapat. Noha tavaly egyéniben a várakozást alulmúlva szerepeltek, mert egyikük sem került a nyolc közé, de csapatban aztán javítottak. Az 1992-es havannai női párbajtőr-világbajnokság mindkét aranyérmét elhozták az elődök. Abból a válogatottból Nagy Tímea most is pástra lép, és remélhetőleg a lányok szereplése hasonló lesz az egy évtizeddel ezelőttihez.

Volt és lesz
A magyar női párbajtőrözők vb-mérlege lenyűgöző. Csapatunk az eddigi 12 alkalomból csupán egyszer nem állt a dobogón (1998-ban 4. lett), viszont nyolcszor a tetején, kétszer a második, egyszer pedig a harmadik fokán. És ami a legfontosabb: Havannában címvédőként lépnek pástra a lányok (igaz, más összeállításban, mint tavaly). Egyéniben a legutóbbi érem 1999-ben született (bronz, Mincza), aranyérmet pedig 1992-ben, éppen Havannában szerzett Horváth Mariann. A négy mostani versenyző eddig csupán egyszer, 2001-ben szerepelt együtt vb-n, akkor bronzérmes lett a válogatott. Bár címvédőként szerepel a magyar csapat, nem lesz egyszerű a dolga, mert mára nagyon kiegyenlítődött a mezőny. Elsősorban az olimpiai és Európa-bajnok oroszok az erősek, de nem lehet lebecsülni az észteket, a franciákat és az ázsiaiakat sem.

Visszatekintő
2002, Lisszabon, vb. Egyéni: 1. Hjun Hi (dél-koreai), 2. Duplitzer (német), 3. Branza (román) és Heidemann (német), …11. Hormay Adrien, 18. Mincza Ildikó, 22. Király Hajnalka, 94. Tóth Hajnalka. Csapat: 1. Magyarország, 2. Észtország, 3. Kína
2003, Bourges, Eb. Egyéni: 1. Tatjana Logunova (orosz), 2. Vosu (észt), 3. Mincza Ildikó és Augros (francia), 5. Hormay Adrien, …19. Kiskapusi Dóra, 21. Tóth Hajnalka. Csapat: 1. Oroszország, 2. Észtország, 3. Olaszország, 4. Magyarország

magyarok a női párbajtőr 1989 óta íródó vb-történetében
Egyéni: 2 arany, 2 ezüst, 5 bronz
Csapat: 8 arany, 2 ezüst, 1 bronz

A vb programja
október 7.: egyéni verseny (Hormay Adrien, Mincza Ildikó, Nagy Tímea, Tóth Hajnalka)
október 10: csapatverseny (Hormay, Mincza, Nagy, Tóth)