Török–lengyel finálé

Grünék már egyszer az utolsó csoportmérkőzésük során megverték a házigazdákat, így egy esetleges Törökország–Németország meccstől jobban féltek, mint egy török–lengyeltől. A szurkolás megtette a magáét, de ne szaladjunk ennyire előre.
Az első szettben egyik csapat sem brillírozott, a játszma végén a lengyeleknek jött ki jobban a lépés, ennek köszönhetően vezetéshez jutottak. A következő játékrészben sokat javult a játék, ami főleg a mezőnymunkán látszott meg. A második technikai időnél már hat ponttal mentek a németek, amiből ötöt megtartottak, és Bouagaa bombája már az egyenlítést jelentette. Ezután lendületben maradtak a németek, ami meghozta a vezetést is, sőt a negyedik szettben 20:18-as előnyüknél már a legtöbben azt hitték, megvan a meccs, megvan a döntő. Ám mint kiderült, a lengyel együttes nem így gondolta, hiszen begyújtotta a rakétáit, és meg sem állt az egyenlítésig.

A döntő szettre újból megjött a szurkolók hangja, és a biztatásnak, no meg Glinga tökéletes játékának köszönhetően a felvonás közepére Mrózék már négypontos előnyt kovácsoltak öszsze . Ekkor időt kért a németek dél-koreai edzője, Li Hi Van, hogy egy utolsó kísérletet tegyen tanítványai felrázására. Nem sikerült, így a lengyelek nagy meglepetésre döntőbe kerültek.
Arról pedig a hazai válogatott gondoskodott, hogy a török drukkereknek minden örömük teljesüljön, hiszen fölényesen megverték Hollandiát, bejutva ezzel a fináléba. A mérkőzésen egy rövid időszaktól eltekintve – amikor a harmadik szett közepén két ponttal vezettek a németalföldiek – legfeljebb azon izgulhattak a törökökért szorítók, hogy éppen három vagy négy ponttal vezet-e a csapatuk. Neslihanék már eddig is túlteljesítettek minden várakozást, de mint tudjuk: evés közben jön meg az étvágy…