Münchenben és Kölnben is jól szórakoztak a magyar játékosok

Ehelyütt engedjék meg, hogy a meccs utáni gyorselemzés készítésének körülményeivel untassuk önöket, hiszen példa nélküli eset miatt ez csaknem meghiúsult. Lisztes Krisztián ugyanis bár felvette a telefont, nyilatkozott is volna készségesen, csakhogy a háttérzaj miatt szavait egy ideig alig lehetett érteni. Háttérzaj? A középpályás hangja helyett csak artikulálatlanul üvöltő embereket lehetett hallani."Az öltözőből csak egy kijárat van, és a buszunk ott áll, amerre a hazaiak is szeretnék elhagyni a stadiont – mondta Lisztes (ha jól értettük). – Itt pedig több ezer elkeseredett kölni szurkoló tüntet a vezetőség és az edző ellen, ha jól látom, most két kölni játékos próbálja csitítani őket, de ahogy elnézem, nincs esélyük… Ez egy tradicionális klub, és az emberek képtelenek elfogadni, hogy a csapat állandóan liftezik az első és a második osztály között. Gondolom, nehezen emésztik meg, hogy hiába jutottak fel, már a második hazai mérkőzésüket veszítik el egymás után. Itt vannak a rendőrök kutyákkal, meg biztonsági őrök, szóval, nem vagyunk veszélyben, meg ahogy hallom, minket nem is fenyegetnek, nem akarnak bántani, saját csapatuk kudarca hergelte fel őket. Fogalmam sincs, mikor tudunk így elindulni… Amúgy ez volt talán az idei legjobb mérkőzésünk, akár hét gólt is rúghattunk volna. Az átépítést látva olyan érzése volt az embernek, mint Berlinben, a meccs előtt mondtam is, úgy érzem, akárcsak a Hertha ellen, itt is nyerünk három góllal. Bejött… Csak azt sajnálom, hogy megint lecseréltek, pedig úgy éreztem, nem ment rosszul a játék, s mivel akkor már könnyedén, időnként trükköket is bevetve játszottunk, ahogy mondani szokás, gáláztunk, nehéz szívvel jöttem le.”Szabics főszereplő volt a müncheni Olimpiai stadionban: ő harcolta ki a Stuttgart második gólját megelőző tizenegyest."Ahogy mentem a labda felé, gondoltam arra, hogy ha a kapus odanyúl, és megelőzöm, akkor büntető lesz a vége – idézte fel a magyar támadó. – Úgy éreztem, megelőztem a kapust, de a bíró nem fújt egyből, aztán nem lehetett tisztán látni, merre mutat, de örültem, hogy megadta, szerintem nem tévedett. Szerettem volna gólt lőni, de ebben a felállásban Kuranyival kissé messze vagyunk a kaputól, és a hátulról érkezőknek van több lehetőségük a gólszerzésre – de ez nem baj, örülök, hogy nyertünk. A szünetben szóltak, ne támadjam agresszíven a védőket, nehogy megkapjam a második sárga lapot is. És ezen a meccsen volt lehetőség kicsit mosolyogni is: valakinek adtam egy akkora kötényt, hogy muszáj volt kuncognom. Hallottam, sokan úgy vélik, semmi extrát nem csinálunk, mégis nyerünk, de nem tudom, mi a titok. Jól védekezünk, tíz emberrel, szervezetten, fegyelmezetten játszunk, és jó a közösség. Amúgy az edző, Felix Magath szokta mondani, nem az a profi, aki mindig ájulásig hajt, hanem az, aki csak annyit ad ki magából, amennyi a biztos sikerhez kell.”