Öltöny helyett úszósapka

– Teljes gőzzel készülök az olimpiára, a szintem megvan, tehát elméletileg tagja vagyok az utazó csapatnak – mondja Horváth. – A helyzetem amúgy hamar megoldódott, a Székesfehérvári Delfin-Lászlóvill lett az egyesületem. Úgy érzem, minden tekintetben a fehérvári klub a legjobb megoldás számomra. A felkészülésemről annyit: a Delfin-Lászlóvillben is készülök, a válogatott központi edzőtáborozásán is részt veszek, és
ha Budapesten vagyok, a Ferenc-
város is lehetőséget ad a tréningek-
re.
– Mint ismeretes, Güttler Károly elfogadta az úszószövetség állásajánlatát, ön viszont nem. Nem tetszett a munka?
– Szó sincs róla, amúgy pedig konkrét tárgyalásokat nem folytattam. Az ok roppant egyszerű: tizenkét éve vagyok tagja az úszóválogatottnak, ezt a pályafutást pedig szeretném méltóképpen lezárni. Azaz, az athéni olimpiáig mindenképpen folytatom. Ez az ajánlat – ami egyébként megtisztelő – tehát ebből a szempontból nem jókor jött. Athén után biztosan más lenne a válaszom.
– A júliusi, barcelonai világbajnokságon egyéni számban nem jutott döntőbe, a mezőny pedig az olimpián sem lesz gyengébb…
– Nem kerültem döntőbe, elmaradtam az általam elképzeltektől, de azt is látni kell, a tavasszal egyáltalán nem volt zökkenőmentes a felkészülésem. Ennek pedig örültem is, meg nem is.
– Megmagyarázná?
– Márciusban megszületett a fiam, Botond, az ő érkezése pedig gyökeresen átírta az életemet. Nagy boldogság, viszont az edzésekre így kevesebb időm jutott. Ami viszont kifejezetten hátráltatta az edzéseimet: eltört az egyik ujjam, hat hétig csak gipszben tréningezhettem. Most minden rendben, ennek alapján pedig azt mondom: van esélyem arra, hogy Athénban sikeresen szerepeljek.
– Mire gondol a sikeresen szó alatt?
– Ha, mondjuk, döntőbe jutok száz méter háton, elégedett leszek.