Lőrik Attila visszavonult

– Kitalálhatom, mit csinál mostanában? Önt ismerve biztosan jókat eszik, bulizik és hihetetlenül élvezi a szabadságát.– Nem nyert – mondta Lőrik Attila. – A telkemen dolgozom reggeltől estig, kerítést csinálok, rendezzük a terepet, hiszen nemsokára bevezetik a közművet, így elhiheti, bőven van dolgom. Esténként olyan fáradt vagyok, hogy örülök, ha az ágyamig eljutok.– Amikor reggel felkel, nem veszi automatikusan a Tornacsarnok felé az irányt?– Nem, ez már elmúlt, lezártam. Mindössze az fáj, hogy ismét nem sikerült a kvalifikáció, vagyis nekem az olimpia kimaradt az életemből. – Nem bánta meg, hogy vállalta ezt a plusz három évet?– Egyáltalán nem. Sok jót kaptam a sportágtól, akadtak szép eredményeim is és rengeteg barátra leltem. Ráadásul részt vehettem a debreceni világbajnokságon, ami mindenképpen felejthetetlen élmény volt a számomra.– Tegyük hozzá, hogy bár az olimpiai kvalifikáció most sem sikerült, azért az ön szereplésére nem lehetett panasz a világbajnokságon.– Két szer után kiderült számunkra, hogy elszálltak az esélyeink, így felvillant az agyamban, hogy ez az utolsó versenyem, és illő lenne emelt fővel búcsúzni. Én megcsináltam a vébén azt, amit tudok, nem rontottam, és ez egy kis vigaszt jelent a számomra. Rossz lett volna úgy elköszönni, hogy egy katasztrofális szereplést is cipelek a hátamon. – Árulja el, mihez kezd most? A torna mellett marad vagy esetleg más kihívások csábítják?– Bevallom őszintén, fogalmam sincs. Talán elkezdünk egy vállalkozást az édesapámmal, de körülbelül fél év, míg körvonalazódik a jövőm. Az biztos, hogy a tornától nem fogok elszakadni, Csollány Szilveszterrel megbeszéltük, ha tehetjük, az összes hazai versenyen ott leszünk a lelátón, és szurkolunk a magyar torna sikeréért.