Sima olasz győzelem

Mindjárt az előbbi első meccsén, a Hollandia–Spanyolország találkozón kiderülhetett: jót tett a mezőnynek a környezetváltozás – a még érdekelt gárdák a pénteki szünnapon átköltöztek Berlinbe –, a két csapat ugyanis remek mérkőzést játszott egymással. Amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy mindketten ugyanannyi (111) pontot szereztek, és mindkét együttes képes volt visszakapaszkodni vesztett helyzetből, vagyis a narancsmezesek szetthátránynál és az ellenfél vezetésénél is küzdöttek, míg ellenfelük az utolsó játszma végén négypontos hátrányt dolgozott le. Sőt, meccslabdája is volt, de a végén Schuilék örülhettek. "Elégedettnek kell lennem ezzel a győzelemmel, de most nyújtottuk a legroszszabb játékunkat a tornán. Néha mindkét csapat szervezetlenül játszott, de végre megdicsérhetem a fiúkat a küzdőszellemükért” – nyilatkozta a meccs után a győztes szövetségi kapitány, Bert Goedkoop.
A másik mérkőzésen a házigazda csatázott a csoportkörök utolsó fordulójában bravúros győzelmet arató lengyelekkel (Nowakék 3:2-re legyőzték az addig veretlenül menetelő Szerbia-Montenegrót). A két együttesnek sikerült lejátszania az Eb eddigi leghosszabb játszmájat, amit végül hét szettlabdát hárítva 34:32-re a lengyelek nyertek, és ez döntőnek bizonyult, hiszen az utolsó felvonást is behúzva készülhetnek a hollandok elleni, ötödik helyért vívandó találkozóra. Azoknak viszont nem sok izgulnivalójuk volt, akik az olaszok döntőbe jutásáért szorítottak, hiszen Sartorettiék sok időt nem vesztegetve három sima szettben nyerve masíroztak a fináléba.