Bár alaposan megváltozott a helyzet pontosabban az oroszok formája azóta, hogy egy éve, Moszkvában Onopkóék 42-es fenyítésben részesítették az akkor mély hullámvölgyben lévő ír nemzeti tizenegyet, a hazaiak eleinte érezhető tisztelettel kezelték ellenfelüket.
Duff (9) ugyan megszerezte a vezetést az íreknek, de az elôny nem tartott ki a lefújásig
Duff (9) ugyan megszerezte a vezetést az íreknek, de az elôny nem tartott ki a lefújásig
Mintegy negyedórán át nem jutottak a vendégkapu közelébe, nem úgy, mint Jevszejev, aki Alenyicsev megcsúsztatott beadását a jobb oldalon, teljesen üresen érkezve ellőtte keresztbe, úgyhogy Givennek végül nem kellett védenie. Ennél is nagyobb bajba kerültek az írek, amikor O’Shea a saját térfelén rálépett a labdára, bár a kialakuló helyzetet szerencséjükre Guszev eltotojázta. A Manchester United védője azonban az eset következtében megsérült – valószínűleg a bokája fordult ki –, így egy másik United-bekknek, a leedsi Ian Harte-nak kellett beállnia a helyére. (Ez a mozzanat mellesleg az ír védelem erejét is mutatja…) Később kiderült, hogy a hazaiak egy szót sem szólhatnak a kényszerű csere miatt, az újdonsült orosz szövetségi kapitánynak, Georgij Jarcevnek ugyanis két ilyet kellett végrehajtania az első félidőben. Jeszipovot Kerzsakov váltotta, majd a portói szélső, Alenyicsev helyére Aldonyin állt be. A két csere között történt valami még fontosabb: Írország felettébb váratlanul vezetést szerzett! Duff indult el a felezővonal tájáról, lőtávolba érve lerázta magáról az emberét, és tüzelt. Az erősen közepes, Ovcsinnyikov kezébe tartó lövés gellert kapott Onopko kezén, és a kétségbeesetten vetődő Lokomotiv-hálóőr nem érhette el a jobb kapufa mellett bepattanó labdát. Csak néhány perc telt el, és szintén "kezezős” góllal egyenlített a szbornaja. Kerzsakov bombáját Given a léc fölé tolta, majd másodpercekkel később feledtette a szép mozdulatot: a Newcastle kapusa Mosztovoj szögletét Ignasevics elé ejtette, aki egyből ráfordulva, laposan a hálóba lőtt. A dolog érdekessége, hogy az elhaladó labdába a földön fekvő Healy beleütött, pedig ha hagyja, az bizonyosan elakadt volna a mögötte álló Givenben… Az első játékrész sem volt magas színvonalú, de a második elejére még így is visszaesett a színvonal. Rengeteg hibával játszott mindkét csapat, és az iram sem volt éppen öldöklő. Akkor pörgött csak fel valamelyest a tempó, amikor az oroszok láthatóan megelégedtek az egy ponttal – annak fényében, hogy így már nemigen lesz esélyük az első helyre, ez meglepő volt –, az írek ellenben egyre elszántabban ívelgették tökéletesen kiszámítható beadásaikat. Annyi foganatja azért volt az ír attaknak, hogy Ignasevics, Mosztovoj és Szmertyin is besárgult, de igazi gólveszély még a közeli szabadrúgásokból sem alakult ki, bár Duff derekasan küzdött az őt egy pillanatra sem szem elől tévesztő védőkkel. A túloldalon akár összehozhattak volna néhány helyzetet Jarcev mester tanítványai, de mintha még kontrázni is féltek volna – pedig ez az ír együttes igazán nem volt ijesztő. Jellemző jelenet volt, amikor Kerzsakov, ahelyett hogy meglódult volna a kapu felé az elé pattant labdával, szinte "felkínálta” magát az emberének – aki persze volt olyan szíves nyomban fellökni őt. Az 1–1-es végeredménynek Svájcban nagyon örülhettek, Dublinban és Moszkvában viszont aligha.