A Bajnokok Ligája 2002–2003-as kiírásának legjobbjai

MVP; A legjobb kapus
Gianluigi Buffon
Gianluigi Buffon

Gianluigi Buffon tarolt a monte-carlói díjkiosztón: a Juventus 25 éves hálóőrét nemcsak a posztján találták a legjobbnak, hanem a teljes mezőnyt tekintve a sorozat legértékesebb játékosának (MVP) választották. Az előző idényben remeklő kapus a Real Madrid ellen volt igazán elemében, az első, madridi találkozón az utolsó percekben káprázatos védéssel akadályozta meg Luis Figót a gólszerzésben, így a Juvénak mindössze 1–2-ről kellett nekirugaszkodnia a visszavágónak. Szintén a portugált bosszantotta a második találkozón, amikor 2–0-s torinói vezetésnél hárította a tizenegyesét. Előtte, a Barcelona elleni negyeddöntő visszavágóján is remekelt, a Camp Nou-beli hosszabbításban főleg neki köszönhette a már csak tíz emberrel játszó olasz csapat, hogy a négy közé jutott. Buffon érdemei elvitathatatlanok, és az is, hogy a Juventus nem csinált rossz üzletet 2001-ben, amikor 40 millió eurót fizetett érte a Parmának, annyit, amennyit sem azelőtt, sem azóta nem fizettek kapusért.

A legjobb csatár
Ruud van Nistelrooy

Ki más is kaphatta volna a legjobb csatárt megillető díjat, mint a 12 góllal mindenki mást felülmúló Ruud van Nistelrooy, a Manchester United holland támadója? Az MU éke mindent megtett annak érdekében, hogy a klub megismételje 1999-es sikerét, nem rajta múlt, hogy a csapat elbukott a Real Madrid elleni negyeddöntőben – a királyi gárda elleni öt gólból kettőt a holland ért el. 12 gólos teljesítménye (amiben nincs benne a ZTE elleni selejtezőben szerzett két találata) azért is bravúros, mert a góllövőlista második helyén végző Filippo Inzaghival ellentétben nemhogy a döntőig, még az elődöntőig sem jutott el csapatával. A nemzetközi és hazai mérkőzéseken is roppant kiegyensúlyozott, mindig gólképes Van Nistelrooy szerényen vette tudomásul, hogy az UEFA őt választotta meg az előző BL-sorozat legjobb csatárának. "A csapat nélkül sohasem állnék itt. Nagyszerű klubban játszom, megtisztelő, hogy tagja lehetek az Old Trafford-i társaságnak” – mondta Van Nistelrooy, akinek a BL-trófea még hiányzik a gyűjteményéből.

A legjobb középpályás
Pavel Nedved

A Juventus cseh középpályása, akárcsak Alessandro Del Piero, a csapat gólgyárosa, öt gólt szerzett a torinóiak döntőig tartó menetelése során, és sokak szerint a Juve azért bukta el a trófeát, hogy a cseh az eltiltása miatt nem léphetett pályára a manchesteri fináléban. Így viszont őt semmiképpen sem érheti szemrehányás a nem éppen szép játékáról emlékezetes és gólt 120 perc alatt sem hozó meccs miatt… A Sparta Prahánál ismertté váló, a Juve előtt a Laziónál is megforduló cseh játékos az idén akár újabb kitüntetésben is részesülhet, sokak szerint ő az egyik legnagyobb favorit az Aranylabda-szavazáson. Bizonyosan bármikor lemondana mindkét jutalomról a BL fináléjában való játék fejében. Az Old Traffordon bizony nagy szükség lett volna a góljára, éppen úgy, mint az előző két körben: a Barca elleni negyeddöntő visszavágóján a hosszabbítást, a Real Madrid elleni elődöntő második meccsén a továbbjutást harcolta ki jól célzott lövésével.

A legjobb védő
Roberto Carlos

A Real Madrid sztárgárdájából Roberto Carlosnak, a brazil balhátvédnek járt díj az UEFA szavazásán. A BL-ben ezúttal csak az elődöntőig jutó madridiak világbajnok játékosa fáradhatatlanságával, remek passzaival és bivalyerős lövéseivel szokta elkápráztatni a közönséget. Szabadrúgásaitól a kapusok és a sorfalban álló védők egyaránt rettegnek – más kérdés, hogy most fellélegezhetnek, mert a nyáron igazolt David Beckham a szabadrúgások egy részét minden bizonnyal elvállalja Carlos helyett. Azért a brazil is oda fog férni a labdához, és ha a mezőnyben ugyanolyan agilis marad, mint az előző néhány szezonban, újabb BL-serleg elhódításához segítheti a Realt. Roberto Carlos képes szinte állandóan csúcsteljesítményt nyújtani, ezért is kapta meg ezt a díjat – ha csak rajta múlik, a Real Madrid a tavasszal megünnepelhette volna fennállása tizedik BEK-, illetve BL-diadalát.

Életmű-díj
Paolo Maldini

A Bajnokok Ligája 2002–2003-as kiírását megnyerő Milanból egyetlen játékost díjaztak külön Monte-Carlóban: a 17 éve profi Paolo Maldinit a teljes pályafutásáért jutalmazták meg a hercegségben. Az UEFA ilyen jellegű szavazásán még sohasem került aktív játékos kezébe a serleg, ám Maldini már olyan sok trófeát gyűjtött össze, annyit tett a labdarúgásért, hogy ez vitathatatlanul járt neki. A BL-döntő legértékesebb játékosának választott védő negyedszer nyerte meg a legtekintélyesebb európai kupasorozatot, természetesen mindannyiszor a Milannal. Az 1989-es BEK-döntőn még Baresi, Gullit, Donadoni, Van Basten és Ancelotti társaságában lépett fel, ezúttal viszont Nesta, Seedorf, Sevcsenko, Pirlo és Inzaghi mellett hajtott, Ancelotti pedig már edzőként van a csapatnál (Costacurta az egyetlen, aki Maldinin kívül mindkét csapatban szerepelt). És Maldini még mindig nem hagyja abba, folytatja pályafutását, mert élvezi a játékot, és amíg a csapat hasznára van, ezt Ancelotti engedi is neki.