Murcia (ú.): Váratlan siker, váratlan távozás

Érdekes történet a Murciáé, hiszen azután, hogy a csapat az elmúlt esztendőkben többnyire a másod- és a harmadosztály között ingázott, az elmúlt idényben mindenkit maga mögé utasítva vívta ki az élvonalba jutást. A siker kovácsa David Vidal edző volt, aki 2002 februárjában érkezett Murciába, hogy megmentse a csapatot a kieséstől, és miután ezt a feladatát sikerrel teljesítette a 15. hely megkaparintásával, az elmúlt idényben is maradhatott a La Condomina-stadionban – a bentmaradás kiharcolásának reményével. Ehhez képest a gárda a legrosszabb pillanatában is csak a nyolcadik helyre süllyedt vissza a tabellán, és a 42 forduló alatt mindössze 15-ön nem szerepelt a feljutást jelentő első három helyezett között. Elemzők szerint elsősorban a védelem szilárdsága hozta meg a sikert, amely az első kör végére állt igazán össze, és tény, hogy a csapat a 20. fordulóban került az élre, a szezon végéig mindössze háromszor lépett vissza a második pozícióba, emellett pedig a legkevesebb gólt kapta a mezőnyben.
A hideg zuhany a nyári átigazolási idényben érte a szurkolókat, ugyanis Jesús Samper elnök különösebb magyarázkodás nélkül útilaput kötött Vidal mester talpára – állítólag nem szívelték egymást –, és helyére Joaquín Peirót (képünkön) hozta a csapat élére, akit pedig a Málagától menesztettek, szintén váratlanul. A presidente ugyanakkor a keret megerősítését is szívügyének tekintette, és olyan, már az élvonalban is jegyzett játékosokat vitt a csapathoz, mint Roteta, David Karanka, Fredi vagy a nagy visszatérő Esnaider, és olyanokkal tárgyal még, mint Bonano és/vagy Enke a Barcelonából, illetve az independientés Pusineri.